Jason Statham vajon meddig bírja még a keményfiú szerepet?

A brit filmszínész 57 esztendősen is zöldfülűeket megszégyenítő svunggal gyártja stílusos akciófilmjeit, de vajon meddig maradhat még hiteles a hidegszívű gyilkológép szerepkörében?

Jason Statham már az ezredforduló után a legmenőbb akciósztárok előkelő ligájába küzdötte magát, köszönhetően olyan – a saját műfajukon belül iskolateremtőnek számító – produkcióknak, mint A szállító (2002) és folytatásai, vagy épp a Crank – Felpörgetve (2006). Ázsióját a későbbiek folyamán a Halálos iramban hatodik epizódjával (2013) és a franchise megannyi későbbi darabjával, valamint a Feláldozhatók-szériával (2010-2023) is növelte, melyben Sylvester Stallone és a nyolcvanas-kilencvenes évek veterán akciósztárjai oldalán leckéztette meg a rosszfiúkat.

Statham legújabb, A melós (A Working Man) című filmjében is üzembiztosan hozza azt a karaktertípust, amit már megszokhattunk tőle: a hallgatag, hidegszívű gyilkológépet, aki ezúttal a munkásosztályban elvegyülve tengeti hétköznapjait.

A világsztár által megformált Levon Cade sima modorú építőmunkásként keresi kenyerét a zajos Chicagóban, és egyre ritkábban dereng fel előtte tengerészgyalogosi múltja. Csakhogy illúziókkal körülpárnázott világa egy csapásra összeomlik, amikor elrabolják főnökei, Joe (Michael Peña) és Carla (Noemi Gonzalez) szeme fényét, az ifjú Jenny-t (Arianna Rivas). Hősünk persze meghatódik a szülők bepárásodó tekintetétől, és úgy dönt, saját maga kutatja fel a bajba jutott lányt. Véres ámokfutása során összeakaszkodik a könyörtelen orosz maffiával, macska-egér játékba bocsátkozik a sarkában lihegő kopókkal, és még egy lecsúszott motorosbandával is meggyűlik a baja. Az alaptörténet rendkívül ismerős, de David Ayer (ő rendezte Statham tavalyi akciómoziját, A méhészt is) és a forgatókönyvbe besegítő Sylvester Stallone kezeskedik a kielégítő színvonalért.

Nem, A melós ettől még nem fog kiragyogni a saját mezőnyéből: faék-egyszerűségű panelekre épül, dramaturgiája pedig – bármily precízen is van felépítve – nem tartogat semmiféle meglepetést a műfaj avatott ismerőinek. Sőt, sem vizuálisan, sem pedig a cselekménybonyolítás terén nem láthatunk látványos truvájokat, ám a darab mégis könnyen fogyasztható, mi több, helyenként roppant szórakoztató – írja a Men’s Health. Lehet, hogy semmire nem fogunk emlékezni rá, miután végiggördül a stáblista (valahogy úgy, ahogy maguk az írók is elfeledkeznek róla, hogy Levonnak van egy vér szerinti lánya is: az Isla Gie által alakított Merry). Mégis: ennek a filmnek lelke van, ami nagyrészt Statham ötvenen túl is fantasztikus karizmájának köszönhető.

Az utóbbi időben nagy mellényúlások és kisebb, de impozáns sikerek követték egymást a színész filmográfiájában. A melós mellett A méhész is a középsúlyú akcióthrillereinek sorát gyarapítja, a Feláldozhatók negyedik részével és a Meg – Az őscápa (2018) folytatásával viszont egyértelműen rossz lóra tett. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, utolsó felszabadult remeklésére a 2021-es Egy igazán dühös emberben (Wrath of Man) került sor, amit régi harcostársa, Guy Ritchie rendezett. Statham szűkre szabott eszköztárával is tökéletesen játszotta a kimért, hűvös gyilkolóművészt, akit már csak a bosszú reménye tart életben.

A filmcsillag három év múlva hatvan esztendős lesz, a Men’s Health tehát jogosan teszi fel a kérdést: meddig sziporkázhat még szúrós tekinthetű, elnyűhetetlen akcióhősként? Ez attól is függ, hogy maga Statham milyen nyilvános imágót szeretne kialakítani önmagáról. Mostanság ugyanis tényleg csak a jéghideg, profi mészáros szerepkörében brillírozott, pedig – és ezt sokan hajlamosak elfelejteni – komédiásként is tökéletesen megállja a helyét. Gondoljunk csak Guy Ritchie-vel való korábbi együttműködéseire (A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső, 1998; Blöff, 2000), vagy Paul Feig A kém (2015) című akcióvígjátékára, melyben színészünk Jude Law oldalán mókázhatott. Statham tehát sokkal több, mint egy egy tömbből faragott, rezzenéstelen tekintetű akciósztár, sőt megkockáztathatjuk: akkor táltosodik meg igazán, ha ízelítőt adhat dévaj, mégis ravatalfekete humorából. Persze kelekótya komédiásként és névtelen csatlósokat aprító szuperemberként is rendre kiváló teljesítményt nyújt, csak az a kérdés, hogy később milyen irányba kanyarodik majd a mostani pályaív.

Tom Cruise karrierjében például jelentős elmozdulás várható, miután mozikba kerül a Mission: Impossible nyolcadik, utolsónak szánt fejezete, A végső leszámolás – mutat rá a Men’s Health. A Top Gun és más kultuszteremtő akciófilmek örökifjú sztárja csak 2026-ban jelentkezik újabb filmmel: Alejandro González Iñárritu soron következő, vélhetően díjszezonra pozicionált drámájában igyekszik majd bizonyítani színészi sokoldalúságát. Statham karrierjében egyelőre nem rajzolódnak ki egy hasonló irányváltás kontúrjai, ám elképzelhető, hogy ez is csak idő kérdése. Ha nem akar úgy járni, mint a szebb napokat is látott Liam Neeson, aki hosszú időre a B-szériás, „egyszer használatos” akcióthrillerek mocsarában ragadt – vagy ha megpróbál kimászni onnan, akkor klasszikus vígjátékok meggyalázásához asszisztál -, akkor most kell új irányba tekernie a kormánykereket. Bízzunk benne, hogy meg is teszi.