Gene Hackman: a hollywoodi legenda, aki sosem akart sztár lenni

Hollywood egyik legikonikusabb színésze, Gene Hackman 95 éves korában elhunyt. Az Oscar-díjas amerikai színészt feleségével, Betsy Arakawával és kutyájukkal együtt találták holtan otthonukban, a New Mexico állambeli Santa Fében.

Hackman az utóbbi években visszavonultan élt. A helyi hatóságok kizárták az idegenkezűséget, de a halál pontos okát egyelőre nem közölték.

Későn indult, mégis meghódította Hollywoodot

Eugene Allen Hackman 1930-ban született Kaliforniában, de gyermekkora távol állt a hollywoodi csillogástól. Apja elhagyta a családot, anyja pedig tragikus módon vesztette életét egy lakástűzben, amelyet saját cigarettája okozott. Hackman mindössze 16 évesen csatlakozott a tengerészgyalogsághoz, ahol rádiósként szolgált Kínában – ez a tapasztalat később segítette őt DJ-ként és színészként is.

Az igazi áttörés azonban csak a harmincas éveiben érkezett. Amikor beiratkozott a Pasadena Playhouse-ba, osztálytársai, Dustin Hoffman és Robert Duvall mellett, őt tartották a legesélytelenebbnek a sikerre. Hackmant azonban nem olyan fából faragták, aki feladja. New Yorkba költözött, kisebb színházi szerepeket vállalt, és különböző alkalmi munkákból tartotta el magát – többek között portásként és takarítóként is dolgozott.

Az első nagy dobás: Bonnie és Clyde

Hackman első filmszerepét 1964-ben kapta, a Lilith című filmben, de a karrierje igazán a Bonnie és Clyde (1967) mellékszerepével indult be, amelyért első Oscar-jelölését is begyűjtötte. Innen nem volt megállás: az 1970-es Sohasem énekeltem az apámnak újabb Oscar-jelölést hozott, de a világhírnevet a következő filmje hozta el.

A Francia kapcsolat – egy korszakalkotó alakítás

Hackman karrierje csúcsára 1971-ben ért fel, amikor eljátszotta Jimmy „Popeye” Doyle-t, a nyers, szókimondó narkónyomozót A Francia kapcsolatban. Az ikonikus üldözési jelenetekkel teli film megérdemelten hozta el számára az Oscar-díjat a legjobb férfi főszereplő kategóriában. A szerepet 1975-ben, A Francia kapcsolat folytatásában is megismételte, és ezzel örökre beírta magát a filmtörténelembe.

A sokoldalú ikon: akcióhős, gengszter, komikus és szupergonosz

Hackman egyike volt azon kevés színészeknek, akik egyaránt otthonosan mozogtak a drámai és a könnyedebb műfajokban. A hetvenes és nyolcvanas években egyaránt szerepelt kritikusok által elismert filmekben és olyan kasszasikerekben is, mint a Superman-filmek, ahol ő alakította Lex Luthort, minden idők egyik legkarizmatikusabb főgonoszát.

1988-ban újabb Oscar-jelölést kapott a Lángoló Mississippi főszerepéért, amelyben egy FBI-ügynököt alakított, aki a Ku Klux Klan által elkövetett gyilkosságokat vizsgálja. Clint Eastwood Nincs bocsánat című filmje 1993-ban elhozta számára a második Oscar-díjat, ezúttal legjobb férfi mellékszereplőként.

A visszavonulás és az új szenvedély

Hackman 2004-ben úgy döntött, befejezi filmes pályafutását. Utolsó szerepét Az elnök emberére talál című politikai szatírában játszotta. „A filmezés számomra mindig is stresszes volt” – mondta egy interjúban. „Elértem egy pontra, ahol már nem akartam több kompromisszumot kötni.”

A színészi karrier lezárásával íróként folytatta pályafutását. Először Daniel Lenihannel közösen írt történelmi regényeket, majd önálló szerzőként is sikereket ért el. „Az írás hasonlít a színészetre, de sokkal intimebb és nyugodtabb folyamat” – mesélte egy interjúban.

Egy legenda öröksége

Hackman több mint 80 filmben szerepelt, és bár mindig kerülte a hollywoodi csillogást, karakterei révén örökre nyomot hagyott a filmtörténelemben. Szenvedélyes autóversenyzőként részt vett a Daytona Endurance Race-en, emellett kitűnő golfozó és festő is volt.

Kevés színész volt képes ilyen hosszú és változatos karriert befutni, ráadásul mindezt klasszikus hősszerepek nélkül. Ő volt a tökéletes antihős, a cinikus zsaru, a nagyszájú gengszter vagy épp a könyörtelen politikus – mindig lenyűgöző jelenléttel és karizmával.

Hackman legendás karrierje örökre meghatározza Hollywood aranykorát. Ő volt az a színész, akire mindig számíthattunk – még akkor is, ha ő maga sosem akart sztár lenni.

(Kiemelt kép: Gene Hackman a Francia kapcsolat című filmben)