Miután Daniel Craig bejelentette, hogy az ötödik James Bond film lesz számára az utolsó, elindultak a találgatások, hogy ki lesz a következő, hetedik számú 007-es.
Szinte minden 25 és 50 közötti, jóképű és épkézláb angol színész nevét felkapták a lapok, még Idris Elba is szóba került, mint potenciálisan az első fekete Bond. A múlt héten azonban bejárta az internetet a hír, hogy nagy valószínűséggel Tom Hardy lesz a befutó, bár ezt semmilyen hivatalos forrás sem erősítette meg. Ahogy lenni szokott, a közönség nem tudta szó nélkül hagyni a feltételezett döntést, és két táborra szakadtak a vélemények. Mi azt a nézetet képviseljük, hogy Hardy-ból bizony jó Bond lesz, és el is mondjuk, miért.
Az új Bond bejelentésére hivatalosan a többször elcsúsztatott, most aktuálisan november 20-ra kitűzött Nincs idő meghalni premierje után kerülne sor, de a járvány alakulása most abba az irányba mutat, hogy ismét elhalasztják majd a bemutatót, így egy darabig még nem fog kiderülni a következő 007-es személye. Az amúgy Star Trek blogként funkcionáló The Vulcan Reporter múlt heti cikke azonban biztosra veszi, hogy Tom Hardy lesz a következő titkosügynök. Még akár csak ötlet szintjén vizsgálva is nagyon érdekfeszítő ez a felvetés: Hardy blockbusterekben is helyt állt az évek során, de több drámai szerepe is volt, amit a kritikusok is szerettek, így az eddigi legsikeresebb James Bond lenne. Sok ellenzője arra hivatkozik, hogy Hardy már nem fiatal, 43 éves, és a debütálásra is várni kell majd néhány évet, itt azonban meg kell jegyezni, hogy Roger Moore 46 éves volt, amikor belevágott rekorder Bond-karrierjébe és nyolc filmet nyomott le Őfelsége szolgálatában. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy Craig most, ötödik filmje megjelenésekor már betöltötte 52. életévét.
Mielőtt a Daniel Craig teljesen kiégett volna Bond megformálásától, közvetlenül a 2006-os Casino Royale előtt szerepelt a Torta (Layer Cake) és München című filmekben, amelyek egyfajta meghallgatásként szolgáltak a szerepre, és a mostani potenciális jelöltek esetében is láthattunk olyan alakításokat, amelyek felvezetésként szolgálhattak volna Bondig. Tom Hiddleston esetében Az éjszakai szolgálat című sorozat volt ilyen, Robert Pattinson pedig a Tenettel kóstolt bele a nagyszabású akciófilmek világába. Idris Elbának egy ponton annyira elege lett a találgatásokból, hogy azt mondta, hogy szerinte inkább a fiatalabb John Boyegára fog esni a producerek választása helyette. Michael Fassbender is tagadta, hogy ő lenne a következő Bond, de érdekes belegondolni, hogy miként vitte volna bele különcségét ebbe a karakterbe.
Hardy esetében pedig ha megnézzük az elmúlt évek alakításait, részletekben megtaláljuk azokat a szükséges elemeket, amelyekből összeállhat Bond. Játszott blockbuster akciófilmekben – A sötét lovag – Felemelkedés, Mad Max: A harag útja, Venom –, valamint kémfilmben – Suszter, szabó, baka, kém -, és azt sem szabad elfelejteni, hogy alakított a világot megmentő brit katonát is – Dunkirk – , így mondhatni teljes a repertoár.
Hardy sokoldalú, ezt a filmjei is mutatják, és minden karaktert hozni tud, ami egy komplex és hiteles Bond alakhoz szükséges lehet. A sok jó film között két kiemelkedő alkotása van, amelyek a férfi szerep és férfiasság skálájának két végpontján mozognak. Az egyik Nicolas Winding Refn 2008-as Bronsonja, amiben Michael Petersont alakítja – aki később átnevezte magát Charles Bronsonra – és az Egyesült Királyság történetének legerőszakosabb fegyence volt. A filmet áthatotta a vér és a tesztoszteron. A másik elképesztő és nem túlzás azt állítani, hogy korszakalkotó, ugyanakkor túl kevés figyelmet kapott alakítása Steven Knight 2014-es monodrámájában, a Locke-ban volt. Itt a játékidő alatt csak és kizárólag Hardy-t látjuk, ahogy egy autóban ül és vezet, miközben életének különböző szereplőivel beszél telefonon. A kötelességek és morális dilemma között őrlődve kevés mankó állt Hardy rendelkezésére a 85 perces filmben, hogy átadja a vívódást, ami a férfiban zajlik, csak a mimikáját használhatta erre a feladatra, és mégis sikerült elérnie a kellő hatást.
Bond karaktere pedig valahol a fenti két szerep metszéspontjában helyezkedik el: a test és a szellem átfedésében egy olyan férfi képe bontakozik ki, aki egyszerre használja a testi erejét és az erőszakot, valamint a meggyőzőképességét és a taktikus gondolkodást, hogy elérje célját a világ megmentése érdekében.
A hivatalos bejelentésre tehát még várni kell, addig pedig érdemes pótolni a fenti filmeket.
