Bruce Willis aszteroidás katasztrófafilmje pánikba kergette fél Amerikát

Ugyan kapott hideget-meleget a kritikusoktól, a hihetetlen sztárgárdát felvonultató Armageddon az 1998-as év bombasztikus pénzügyi sikereként vonult be a közemlékezetbe, nem kis részben szenzációs reklámkampányának köszönhetően.

Az ezredforduló küszöbén az átlagembereket egyre élénkebben foglalkoztatta a világvége gondolata, e közérzület pedig a korszak hollywoodi blockbustereit is áthatotta. Az emlékezetes 1998-as esztendőben például két olyan amerikai katasztrófafilm is megrengette a mozikat, melyben a hősöknek egy gigászi, a Föld felé száguldó aszteroidát kellett megfékezniük. A Deep Impact az elkerülhetetlennek tűnő kataklizma előzményeit, a becsapódásra való felkészülés különböző fázisait, valamint a potenciális világvége közelsége által keltett bonyolult emberi érzelmeket mutatta be, méghozzá viszonylag életszerűen. A Mimi Leder rendező által irányított stáb még valódi űrkutatókkal is konzultált, hogy a vásznon megelevenedő események tényleg realisztikusnak hassanak. Egészen más irányvonalat követett a szintén 1998-ban bemutatott Armageddon, Michael Bay ellentmondásos megítélésű, de a maga korában frenetikus sikernek örvendő akciófilmje.

Ez utóbbi giccsbe hajló patriotizmusával és már-már erőltetett lazaságával vívta ki a kritikusok nemtetszését, bizonyos körökben viszont máig nagy nimbusza van, mivel akciójelenetei és színészválogatottja (Bruce Willis, Ben Affleck, Billy Bob Thornton, Steve Buscemi, Liv Tyler, Will Patton, Owen Wilson, Michael Clarke Duncan, valamint a narrátorként szereplő Charlton Heston) tényleg pompásra sikeredtek.

Az Armageddon története azonban finoman szólva sem összetett, ráadásul messzire is ragaszkodik a realitás talajától. Óriási méretű aszteroida közelít a Föld felé, a NASA tehetetlen, és csupán egyetlen esély mutatkozik a megmenekülésre: ha az idegen objektumot még az űrben elpusztítják. Az űrkutatási hivatal egyik vezetője megbízza a világ legjobb olajfúróját, Harry S. Stampert (Willis), hogy válogatott nehézfiúkból álló csapatával fúrjon lyukat az égitestbe, majd robbantsa apró darabokra.

Bár a sztori tényleg képtelenség, és megannyi hiteltelen, papírízű fordulat követi egymást a vásznon, a nézők imádták Bay egyszerű panelekből összerakott, ám kétségkívül stílusos akciófilmjét, mely 1998 nyarának egyik legnagyobb sikereként vonult be a közemlékezetbe. Az Armageddon 500 millió dollárt kalapozott össze világszerte, míg a már említett Deep Impact csak alig több mint 300 millió dollárig jutott.

Legendák szólnak arról, hogy mennyire kellemetlen volt a forgatás a színészek számára. Bruce Willis például amiatt elégedetlenkedett, hogy a figurája semmiféle karakterfejlődésen nem megy keresztül, Ben Affleck pedig a következőt mondta az Armageddon DVD-kommentárjában: „Amikor megkérdeztem Michael Bay-t, hogy miért egyszerűbb olajfúrókat átképezni asztronautává, mint asztronautákat olajfúróvá, azt mondta, hogy fogjam be a pofámat!” Az Oscar-díjas Affleck emellett azon is élcelődött, hogy az Armageddon émelyítően túlidealizálja a „kékgallérosok” konzervatív értékvilágát.

Az Armageddon szinte páratlan sikerének egyik legfőbb összetevője a mérhetetlenül ötletes reklámkampánya volt – idézi fel a Slashfilm cikke. A premier előtt Los Angelesben, Las Vegasban és Chicagóban is hatalmas méretű Armageddon-plakátokat helyeztek el különböző épületeken. Az elképesztően élethű, háromdimenziós hatást keltő plakátok szakasztott úgy néztek ki, mintha egy aszteroida csapódott volna a mögöttük lévő falfelületbe. Még a fényes kék ég is „kikandikált” az égitestek által keletkeztetett „lyukak mögül”, tovább fokozva az illúzió fojtogató valószerűségét. Nem véletlen, hogy rengeteg autós ösztönösen fékezni kezdett a plakátok láttán, sőt bizonyos szakaszokon szinte meg is állt a forgalom, hiszen sokan tényleg elhitték, hogy aszteroida hullott alá az égből. Egy Los Angeles-i építészeti emlékeket felelevenítő Facebook-csoportban a résztvevők arról anekdotáztak, hogy olykor még forgalmi dugók is kialakultak a rendkívül rafinált, az emberi képzelet félelmetes erejére építő reklámkampány hatására.

A The Hollywood Reporter cikke hangsúlyozza: a 9/11 utáni időszakban elképzelhetetlen lett volna egy olyan, mozifilmet népszerűsítő óriásposzter, mely összeomlott vagy megrongálódott középületeket ábrázol, ám 1998-ban mindez tényleg izgalmas „egynyári szenzációnak” számított (és ne feledjük, ekkor még az internet is gyerekcipőben járt, a közösségi média pedig gyakorlatilag nem is létezett, így az Armageddon-plakátok agyafúrt szemfényvesztése is nehezebben lepleződött le).

„Roppant okos húzás volt, és bebizonyította, micsoda lehetőségeket rejtenek magukban a kültéri kampányok. Az óriásplakátok többsége csak kinagyított poszter, de ebben az esetben a látvány igazi attrakcióvá vált” – nyilatkozta Russell Schwartz, a New Line egykori marketingvezetője.

Hogy mekkora nézettséget produkált volna az Armageddon az ügyes marketingfogás nélkül, azt már sosem fogjuk megtudni, ám Michael Bay agyzsibbasztó, de eszeveszetten látványos akciófilmje még ma is menőnek számít – pedig a félelmetesen valósághű óriásplakátok már egyetlen amerikai metropolisz középületein sem díszelegnek.