Már régóta cikkezünk a várva-várt kilencedik Tarantino mozifilmről, amely augusztus 15-én a magyar mozikba is megérkezik. A Volt egyszer egy… Hollywood a Cannes-i bemutató óta rengeteg pozitív kritikát kapott, az izgalmat pedig az is növelte, hogy Brad Pittnek és Leonardo Dicaprionak meglepő módon ez volt az első közös munkájuk. A duót ráadásul még Margot Robbie egészítette ki Sharon Tate-ként, így tökéletesnek tűnt a felállás. Akkor hol csúszhatott hiba a gépezetbe? Brad Pitt csuklóján egy olyan óra díszeleg, ami abban az időben még nem is létezett.

1969 sok szempontból meghatározó év volt az emberiség történetében. Megtörtént a Holdra szállás. Woodstock és az Abbey Road átírták a zenetörténetet. A Manson-gyilkosságok rettegésben tartották Amerikát. Ha pedig az óragyártás szempontjából vizsgáljuk, ekkor jelent meg az első automata kronográf a piacon. Bár ez utóbbi kettő között látszólag nincs összefüggés, Tarantino filmjének mégis sikerült összehoznia őket.

Ahogy már arról korábban írtunk, a Volt egyszer egy… Hollywood két elkülönülő, majd egyszer csak összefonódó történetszálon fut: az egyik Rick Dalton és Cliff Booth, a kiszuperált western sorozathős és kaszkadőrének karrierpróbálkozásai körül összpontosul, a kitalált cselekményt pedig a valós történelmi események, mégpedig a Manson-gyilkosságok helyezik kontextusba, egész pontosan az időszámítás utáni 1969. évbe.

Mivel évszámra pontosan behatárolható az idő, amelyben a történet játszódik, így a filmnek élethűen és hihetően kell leképeznie a kor hangulatát. Az autóknak, a berendezési tárgyaknak, a bútoroknak és persze a ruháknak mind stimmelniük kell, hogy a néző a film közben teljesen elmerülhessen annak atmoszférájába, semmi se zökkentse ki belőle.

Az első képek és az előzetes alapján is láttuk már, hogy a korhűséget és hangulatot kipipálta a film. Legalábbis az órák iránt különösebben nem érdeklődő nézők számára. Persze valószínű, hogy ez a hiba nem olyan könnyen kiszúrható, mint mondjuk a Rocketman című Elton John életrajzi filmben, amikor a ’70-es években a közönségben csápoló egyik nézőnek egy vastag fekete tetoválás futott körbe a karján, ami a 2010-es évek divatja, mégis furcsa mulasztás a film alkotóinak részéről. Az a probléma ugyanis, hogy a Brad Pitt által alakított Cliff Booth csuklóján egy Citizen Challenge Timer látható, ahogy azt a Worn and Wound szakértője kiszúrta.

A hordó alakú arany színű tok és az arany panda számlapos megjelenését és hangulatát tekintve tökéletesen passzol Booth karakteréhez, nem a legtradicionálisabb márka volt akkoriban a Citizen, csakhogy az a bökkenő, hogy ez a modell nem létezett 1969-ben, így a kaszkadőrnek valamilyen időgéppel is rendelkeznie kellene, hogy ezt az órát viselhesse.

Az első Citizen ‘Bullhead’ Challenge Timer kronográfot és az impresszív flyback 8110 kalibert csak 1972-ben mutatták be. Bár a film értékéből semennyit sem von le, ez a pontatlanság különösen furcsa, tekintve hogy, Tarantino milyen aprólékos gonddal ügyel a részletekre. Az pedig kimondottan dicséretes, hogy bár imádjuk a lélegzetelállító órákat nézni a filmvásznon, gyakran abszurd drága és/vagy elérhetetlen órák ezek, így üdítő egy elérhető, mégis izgalmas modellt látni egy ilyen kaliberű filmben.

(Kiemelt képek: innen)