A 272 kilós Oppenheimer-film kis híján kifogott az IMAX vetítőgépen

Christopher Nolantől nem szokatlan, hogy a filmezés határait feszegesse, azonban legújabb filmje, az Oppenheimer, amit július 20-tól láthatnak majd a magyar nézők (és egy magyar színész, Haumann Máté is szerepel benne), annyira grandiózusra sikerült, hogy kis híján kifogott az IMAX vetítőgépen.

A három órás játékidő ugyanis túl sok volt az IMAX projektornak – legalábbis eddig így gondolták a szakemberek, de az Eredet rendezője bebizonyította, hogy mégis lehetséges.

Christopher Nolan legújabb filmjével több szempontból is IMAX történelmet írt.

Először is, a világ létező legnagyobb felbontású kameriáival, az IMAX 65 mm és Panavision 65 mm kamerákkal vették fel, a nézők pedig a moziban IMAX 70 mm-ben élvezhetik a háromórás művet.

„A kép élessége, tisztasága és mélysége páratlan. Számomra az a fő attrakció, hogy az IMAX 70 mm-es filmre való forgatással tényleg eltűnik a vászon. A 3D érzetét kapjuk szemüveg nélkül. Hatalmas a vászon, ami kitölti a nézők perifériás látóterét. Elmerülnek a film világában” – nyilatkozta Nolan az Associated Pressnek. Ezen felül az életrajzi film az első olyan mozgókép, amelynek egyes részeit analóg fekete-fehér IMAX formátumban vették fel, amihez egy teljesen új kamerát kellett megalkotni.

„Kihívás elé állítottuk a Kodak Photochem munkatársait, hogy tegyék ezt lehetővé számunkra” – nyilatkozta Nolan a fekete-fehér felvételekről. „És ők megoldották. Most először tudtunk IMAX filmet készíteni fekete-fehérben. Az eredmény pedig izgalmas és rendkívüli lett. Amint Hoyte és én megláttuk az első teszteket, rögtön tudtuk, hogy ez egy olyan formátum, amibe azonnal beleszerettünk.”

Nolan egyébként kimondottan tapasztalt az IMAX terén, sőt a technológia úttörőjének tekinthető. Nolan egyik legismertebb és legnépszerűbb alkotása, a 2008-as A sötét lovag volt például az első mainstream film, amit részben IMAX kamerákkal vettek fel, egészen pontosan 28 percet rögzítettek ebben a formátumban. Néhány évvel később, a 2012-es A sötét lovag: Felemelkedés forgatásán ezt az időtartamot 72 percre tornázták fel, amivel a Batman trilógia utolsó része a leghosszabb IMAX-ben felvett film.

Az IMAX felbontása majdnem tízszer nagyobb, mint egy 35 mm-es vetítőé, minden egyes képkocka 18 000 pixel felbontású. Összehasonlításképpen, egy otthoni HD képernyő 1920 pixeles.

„Nagy erőfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy a filmet úgy forgassuk le, hogy ki tudjuk vetíteni ezeken a nagy formátumú vásznakon. Ez tényleg nagyszerű módja annak, hogy olyan élményt nyújtsunk az embereknek, amit otthon nem tudnak elérni” – fogalmazott Nolan.

Azonban a vetítés részénél akadt egy kis bökkenő. Az IMAX filmvetítők rendelkeznek egy úgynevezett tányérral, ennek funkciója a vetítőkben az, hogy tartsa és adagolja a nagy formátumú filmtekercseket a vetítés során. Ez egy kör alakú lemezből áll, amely biztonságosan tartja a filmtekercset, és forgatja azt, miközben a filmet a vászonra vetítik. Ez a filmtányér az IMAX vetítőrendszerek alapvető eleme, amely biztosítja a film zökkenőmentes és folyamatos lejátszását, ezzel lehetővé téve azt a magával ragadó élményt, amiért az extra pénzt kifizetik a nézők.

Ennek a tányérnak azonban megvannak a maga korlátai.

A 180 perces film IMAX filmtekercs 17,7 km hosszú és 272 kg-ot nyom, ez kis híján túl nagynak bizonyult az IMAX vetítőgépeknek. Az eddigi leghosszabb IMAX film a Csillagok között volt, amihez 2014-ben 150 percről 167 percre kellett felemelni ezeknek a vetítőknek a kapacitását – azonban csak 66 percet vettek fel belőle IMAX kamerákkal, ami kevesebb, mint A sötét lovag: Felemelkedés esetében -, viszont az Oppenheimer ezt is túlszárnyalta a maga három órájával, így feladta a leckét a moziknak.

Nolant ennek kapcsán megkérdezték, hogy igaz-e, hogy a film játékidejét valóban az diktálta-e, hogy fizikailag mennyi ideig lehet forgatni, mielőtt a film túl nagyra nő. A rendező elárulta, hogy korábban már tárgyalt az IMAX-szel más filmjeiről, amelyekben a tányér határainak szélesítéséről volt szó. Az Oppenheimer esetében a film puszta súlya miatt a vetítőgépek elérkeztek az abszolút határaikhoz, mivel a kar nem bír el több súlyt.

“Amit meg tudtak tenni nekem, hogy egy kicsit szélesebbre tervezték a tányérokat, így van egy extra pereme, ami az évek során egyre szélesebb és szélesebb lett. Az Oppenheimer előtt odamentem hozzájuk, hogy van egy 180 oldalas forgatókönyvem, ami egy három órás film. Megnéztük, ők is megnézték a lemezeket, és arra a következtetésre jutottak, hogy simán meg lehet csinálni, de ez az abszolút határ, mert most a kar, ami a lemezt tartja, pont nekimegy. Szóval azt hiszem, ez a játékidő végső határa egy IMAX film esetében” – magyarázta Nolan.

Azt nem lehet tudni, hogy más rendezők mennyire szeretnék az IMAX vetítőgép és a nézők közösségi médián erodálódott figyelmét próbára tenni, de arra mérget vennénk, hogy Nolan vérszemet kapott, és a jövőben számíthatunk még tőle hasonlóan grandiózus és látványos filmekre.