50 éve rettegünk tőle – de lehet, hogy Spielberg cápája az igazi áldozat?

Amikor 1975 nyarán bemutatták, a világ mozinézői még nem sejtették, hogy A cápa nemcsak a filmvásznat, hanem a kollektív tudatot is felfalja. Steven Spielberg thrillere új korszakot nyitott a szórakoztatóiparban, miközben évtizedekre megpecsételte a cápák sorsát is.

A cápa igazi filmes legenda lett, pedig eredetileg nem sok minden utalt a sikerre. Az alapjául szolgáló regényt Peter Benchley 1973-ban írta, és a történet szerint a címet (Jaws) alig húsz perccel a leadási határidő előtt találta ki. Amikor a szerkesztője megkérdezte, mit jelent, csak annyit felelt: „Fogalmam sincs – de legalább rövid.”

A filmben szereplő mechanikus cápa – amelyet Spielberg ügyvédje után Bruce-nak kereszteltek – annyiszor elromlott, hogy végül mindössze négy percet szerepelt a vásznon. Spielberg inkább a fenyegetés érzésére, a feszültség fokozására épített, ami kiválóan működött: a nézők rettegtek, a tengerpart pedig soha többé nem tűnt ártalmatlannak.

A film után valóságos cápavadászati láz tört ki és trófeavadászatok, tömeges pusztítás, félelemkeltő hírek jelentek meg világszerte. A számok drámaiak: 1986 és 2000 között csak az Atlanti-óceán északnyugati részén a kalapácsfejű cápák állománya 89%-kal, a nagy fehér cápáké 79%-kal, a tigriscápáké pedig 65%-kal csökkent. A Science folyóirat szerint évente körülbelül 80 millió cápát ölnek meg halászat során – ebből 25 millió egyébként is veszélyeztetett fajhoz tartozik

„Mélységesen sajnálom, hogy a könyv és a film közvetve hozzájárult a cápák pusztulásához” – nyilatkozott a rendező évekkel később a BBC Desert Island Discs című műsorában.

A film operatőrei – Ron és Valerie Taylor, valamint Rodney Fox – később mind elkötelezett természetvédők lettek, ahogy az író Peter Benchley is. Fox szerint a film által kiváltott világméretű érdeklődés nemcsak a cápák védelmére, hanem a tengeri ökoszisztémák megértésére is pozitív hatással volt.

Jules Howard zoológus szerint a nagy fehér cápa „nem szörnyeteg, hanem egy intelligens, összetett, kommunikáló lény, amely kiválóan alkalmazkodott a vadászathoz. És ha őszinték vagyunk, ebben mi is magunkra ismerhetünk” – írja a The Guardian.

Howard még gyerekként látta a filmet, és az élmény maradandó volt: „Emlékszem az érzésre. Azonnal megvettem a cápás könyveket, mindent el akartam olvasni róluk. Ma pedig már azért emelem fel a hangom, hogy megértsük, tiszteljük és védjük ezeket a csodálatos állatokat. Ma már nem a cápáktól kell félnünk – hanem attól, mi lesz, ha eltűnnek a világból.”

Peter Benchley már 1995-ben úgy nyilatkozott, hogy ha újra megírhatná a regényt, a cápa lenne az áldozat.

A következő generáció tudósai, környezetvédői és történetmesélői talán végre segítenek abban, hogy a cápák kiléphessenek Spielberg árnyékából és megkapják azt a tiszteletet, amit valójában mindig is megérdemeltek.