10 klasszikus film, amit legalább egyszer az életben látnod kell
Miért pont ezek a filmek?
Mert az alkotóik valami maradandót tettek le az asztalra. Welles formabontó művészete, Hitchcock páratlan feszültségkeltése, Wilder csípős iróniája vagy Powell–Pressburger elképesztő fantáziája ma is működik. És mert ezek a filmek nem vitrindarabok: élnek, lélegeznek, ma is hatnak. Bogart jellegzetes, fanyar stílusa, James Stewart tisztasága, Gloria Swanson önironikus tragikuma és Marlon Brando nyers jelenléte ma is a képernyő elé szögezi a nézőket. A közös pont egyszerű: ezek a történetek rólunk szólnak – ezért időtállók.
Ezt olvastad már?
Ethan Hawke drámai interjúban emlékezett vissza a tragikus sorsú Robin Williamsre
James Cameron elmondta, miért tartja ijesztőnek a mesterséges intelligenciát
A 10 alapmű, amit meg kell nézned
Óz, a csodák csodája (1939)
A nagy gazdasági világválság utáni Amerika egy színes álomra vágyott – ezt adta meg Dorothy útja a sárga téglás úton. Díszletei ma is elevenek, dalai fülbemászók, és minden képkockából süt a játék öröme. Egyszerre mesefilm és felnövéstörténet, ezért sosem leszünk túl öregek hozzá.
Mr. Smith Washingtonba megy (1939)
Frank Capra filmje elsőre talán naivnak tűnik, de valójában erőteljes üzenetet hordoz a közjó mellett. A kezdő szenátor (James Stewart) bátor kiállása és a közszolgálat iránti elkötelezettsége hús-vér drámává teszi a történetet – ma is ritka példa az ilyen hitelességre.
Aranypolgár (1941)
Orson Welles mindössze 25 évesen készítette el ezt a filmet, amely a hatalomról és az emberi hiúságról szól. A történet egy ember életét követi különböző időpontokban, merész vágásokkal és izgalmas képekkel. A film vége ma is sokakat elgondolkodtat. Nem véletlen, hogy klasszikus alapmű lett belőle.
Casablanca (1942)
Háború, száműzetés és egy bár Marokkóban – egy régi szerelem, ami nem fér el a világ kaotikus eseményei között. Bogart Rickje kemény, de sebezhető, Ingrid Bergman pedig elegáns és vonzó. A film ikonikus idézetei ma is ismertek, a kifutón hozott döntés pedig ma is nagyon emberi.
Élet és halál között (1946)
Powell és Pressburger filmje könnyednek tűnik, de komoly kérdéseket vet fel: mi számít igazán az élet és a halál között? A képzelet és valóság határán mozgó szerelmi történet mesés, humoros, befejezése pedig igazán szeretetteljes.
A Sierra Madre kincse (1948)
John Huston kalandfilmje a mohóságról szól. Három férfi aranyat keres, de közben elveszíti azt, ami igazán fontos: bizalmat, józan ítélőképességet, barátságot. Bogart itt is kiemelkedő, de a főszerep valójában a sivatagé, ami az ember gyengeségeinek terepe.
Alkony sugárút (1950)
Billy Wilder szatírája Hollywoodról. Egy régi filmsztár (Gloria Swanson) és egy sodródó író (William Holden) tragikomikus párosa tele van feszültséggel és öniróniával. A film őszintén mutatja meg a szakma valóságát, ami ma is figyelemre méltó.
A rakparton (1954)
Bűn, szakszervezet és morál. Brando híres mondata – „Lehettem volna valaki” – mindannyiunk félelmeit fogalmazza meg. Nyers dráma, amelyben a morális ébredés jól látható és hiteles.
Hátsó ablak (1954)
Hitchcock a kíváncsiságot vizsgálja. Egy fotós mozdulatlan marad, miközben az ablakon át figyeli a szomszédokat – és gyanút fog. A néző végig ugyanabból a szemszögből látja az eseményeket, ahonnan a főhős, így minden feszültséget átélhet. Grace Kelly megjelenése pedig lenyűgöző.
Minden, amit megenged az ég (1955)
Douglas Sirk melodrámája mély érzelmekkel teli. Egy jómódú özvegy (Jane Wyman) és fiatalabb kertésze (Rock Hudson) szerelme a társadalmi elvárások akadályaiba ütközik. A ragyogó képek mögött ott rejlik a keserű igazság: a mások által elvárt boldogság nem mindig egyezik azzal, amit mi valójában szeretnénk.
A klasszikus filmek kortalanságát az alapérzelmek adják: szerelem, hatalom, hűség, bátorság, árulás – ezek mindig érvényesek, hiába változik a világ. A legjobb élményhez érdemes nagy vásznon nézni őket, de ha ez nem lehetséges, a nyugodt környezet és a telefon kikapcsolása is segít elmerülni a filmek világában. Egy felújított kópia pedig még inkább életre kelti a részleteket, és minden újranézés új arcát mutatja a történeteknek.
Forrás: GQ
Borítókép: Jeremy Yap, Unsplash
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
