Ken Burns rendező hét éven át dolgozott a Muhammad Aliról készült dokumentumfilmjén, amely végül nyolc óra hosszúra sikerült.
A négy epizódra osztott – meglepő módon – Muhammad Ali címet viselő sorozatban barátokkal, családtagokkal, szakértőkkel és a korszak meghatározó alakjaival készített interjúkat dolgoz fel, továbbá 15 ezer fotóból válogatott képekkel, valamint korábban még Ali lánya, Rasheda által sem látott exkluzív felvételekkel rajzolja fel a legendás sportoló portréját.
Joggal gondolhatnánk azt, hogy Muhammad Aliról már mindent elmondtak, amit lehetett.
„Ő volt a 20. század legnagyobb atlétája” – nyilatkozta Ken Burns rendező a CNN-nek. „Az élete és profi karrierje egybeesett a 20. század második felének meghatározó eseményeivel, aminek nyilvánvalóan köze van a sporthoz és a sport társadalomban betöltött szerepéhez, valamint a versenyhez és a politikához, a hithez, az iszlámhoz és a háborúhoz… Ő a legmeggyőzőbb figura bármely sportágat nézzük” – tette hozzá a rendező.
A dokumentumfilmnek nincs üzenete, és nem állítja piedesztálra Alit, ugyanúgy bemutatja agresszív oldalát és a kicsapongásait is. „Az egész emberi élet bonyolult és ellentmondásos, de ebben az életben van egy fenségesség, és nem hiszem, hogy találkoztam olyan amerikaival, aki ilyen szellemmel és célérzettel lett volna tele, mint ő” – mondja Burns.
Íme 10 érdekesség, ami Muhammad Aliról kiderül a dokumentumfilmben!
Muhammad Ali annyira félt a repüléstől, hogy egyszer ejtőernyőben utazott
Amikor a fiatal Cassius Clay Louisville-ből San Franciscóba utazott az olimpiai mérkőzésekre, annyira félt az amatőr boxoló a repüléstől, hogy vett egy katonai ejtőernyőt és magán viselte az utazás során. Amikor megnyerte a versenyt, az egyik nyereményét – egy órát – zálogba adta, és vett rajta magának egy vonatjegyet hazafelé.
Az egyik mérkőzése közben jégkockákat tettek a nadrágjába
Amikor 1963 júniusában Henry Cooperrel csapott össze az Egyesült Királyságban, az akkor még Clay néven futó boxoló kapott egy bal horgot a negyedik menet vége előtt. A szünetben mindent megtett a csapat annak érdekében, hogy újra lelket leheljenek a sportolóba: sót szagoltattak vele és jégkockákat tettek a nadrágjába. Működtek a praktikák, Clay visszatért a meccsbe, és nem is akárhogy, hiszen az ötödik körben győzelmet aratott, miután a bírók úgy döntöttek, hogy Cooper túlságosan megsérült és vérzik ahhoz, hogy folytassa a mérkőzést.
Ali és Joe Frazier eleinte baráti viszonyban voltak
Frazier 14-0 mérleggel sétált be Ali egyik edzésére. Ali azt mondta, hogy két éven belül megküzd a feljövőben lévő ifjú tehetséggel, ha így folytatja tovább, majd egy aláírt fotóval is meglepte Fraziert. Végül több idő telt el annál, míg a szorítóban is szemtől szemben találkoztak, ugyanis végül 1971 márciusában csapott össze a két veretlen boxoló.
A rasszisták egyszer egy lefejezett kutyát küldtek Muhammad Alinak
Burns dokumentumfilmjében nagy hangsúlyt kap Ali jogi hercehurcája, amiért visszautasította a részvételt a vietnámi háborúban, és így azt a rasszista támadás hullámot is bemutatja a film, ami ennek következményeként zúdult a sportoló nyakába. 1967-ben a besorozás megtagadása miatt megfosztották Alit a boxolói engedélyétől és címétől, így a legjobb éveiben a sportág purgatóriumába száműzték a legendát. A Jerry Quarry elleni 1970-es atlantai visszatérése előtt egy lefejezett fekete kutyát küldtek neki egy dobozban az alábbi szöveggel: „Itt Georgiában tudjuk, hogyan kezeljük a bevonulást elkerülő fekete kutyákat”. Végül a Legfelsőbb Bíróság 1971-ben egyhangúlag 8-0-ra törölte a korábbi ítéletet.
Amikor Muhammad Ali kikapott Fraziertől, Moammer Kadhafi gyásznapot rendelt el
Amikor 1971. március 8-án Frazier megnyerte az „évszázad mérkőzését”, Ali rajongói érthető módon lesújtva érezték magukat. Volt, akit azonban kimondottan érzékenyen érintett a veszteség, így hatalmi pozícióját is felhasználta ennek kifejezésre juttatására. A líbiai elnök, Moammer Kadhafi, gyásznapot hirdetett – mutatta be Burns a dokumentumfilmben. Később a diktátor betiltotta a sportot az országban, mert az túl erőszakos.
Ajándékba kapott egy köntöst Elvis Presley-től
Ami egy az egyben ’70-es évekbeli Elvis. Ali az 1973 márciusi, Ken Norton egykori tengerészgyalogos elleni meccsén viselte a köntöst. A fehér palástot kövekkel díszítették, és kék betűkkel a következő felirat állt a hátulján: “People’s Choice”. Az ajándék azonban nem hozott szerencsét, és Norton személyében Ali elszenvedte második vereségét profi boxolóként.
Zaire diktátora, Mobutu Sese Seko elkobozta George Foreman útlevelét
Miután kifizette azt a temérdek pénzt az 1974-es, The Rumble in the Jungle című mega mérkőzést Zairében (a mostani Kongói Demokratikus Köztársaság), az ország diktatórikus vezetője, Mobutu nem hagyta, hogy bármi is megakadályozza a viadal megvalósulását. Ali és Forman is a helyszínen készült fel az összecsapásra külön táborokban. Amikor Foreman megvágta magát a szeme felett egy edzés alkalmával, az orvosa szerint hetekre lett volna szükség a felépüléshez, és ezért kérte, hogy halasszák el a meccset. Foreman Franciaországba vagy Belgiumba akart utazni másodvéleményt kérni, de Mobutu ezt nemcsak, hogy nem engedte, hanem konkrétan szabotálta is azzal, hogy elkobozta a boxoló útlevelét. A meccset egy kicsit több mint egy hónappal elhalasztották, a két sportoló pedig nem tette ki a lábát az országból.
Karrierje vége felé Ali festette a haját
Köztudott volt, hogy Ali nem akart kiszállni ringből és az is, hogy a teste már nem bírta úgy a gyűrődést, mint korábban. 1980-ra, amikor 38 évesen Larry Holmes-szal nézett szembe a ringben, Ali teste másképp is az öregedés kezdeti jeleit mutatta: haját feketére kellett festeni, hogy elfedje az őszülését. Míg az ősz szálakat el lehetett fedni, az idő kerekét ez sem fordíthatta vissza, és Ali kikapott Holmes-tól. „Olyan volt, mintha egy barátodat a szemed láttára gázolta volna el egy teherautó” – mondta a sportriporter Dave Kindred.
A keze nemcsak a verekedésben, de a bűvészkedésben is jártas volt
Ali 1996-ban találkozott Fidel Castróval, amikor a korábbi beszédkészségét már szinte teljesen meggátolta a Parkinson-kór. Ugyanakkor még mindig egy igazi showman volt, és bűvész trükkökkel szórakoztatta Kuba vezetőjét, de mivel az iszlám ellen való volt az átverés, Ali a mutatványok trükkjét is azonnal elárulta Castrónak.
Ali eredetileg visszautasította a felkérést, hogy ’96-ban Atlantában meggyújtsa az olimpiai lángot
A ’90-es évek közepére Ali visszavonult a rivaldafénytől, humanitárius céllal viszont gyakran utazott. Amikor felkérték, hogy gyújtsa meg az olimpiai lángot az atlantai ötkarikás játékokon, először nemet mondott, a súlyosbodó Parkinson-kórral járó tünetek miatt. Azonban barátja, a fotós és életrajzírója, Howard Bingham meggyőzte, hogy vállalja el: „a világ köszönetet mond mindazért, amit tettél az életed során. Milliárdnyian fogják nézni.” Ali meglepetés közreműködése az olimpiák történetének meghatározó momentuma maradt azóta is.
