Szeretnéd ha a gyereked felnőttként is közel állna hozzád? Segítünk, mit tegyél ehhez!

Sok szülő szeretné, hogy a gyereke felnőttként is felhívja, megossza vele, mi történik vele, vagy egyszerűen csak időt töltsenek együtt. Ez általában nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem abból adódóan, hogy milyen tapasztalatokat visz magával a gyerekkorából.

A szülő–gyerek kapcsolat nem egy jól eltalált módszeren múlik. Inkább azon, hogyan reagálunk a hétköznapi helyzetekben: amikor a gyerek hibázik, amikor feszült, amikor hallgatag, vagy amikor túl sokat beszél. Ezekből rakja össze azt a képet, hogy mennyire biztonságos számára megnyílni – és ez a kép felnőttkorban is vele marad.

Bizalom és érzelmi biztonság a mindennapokban

A bizalom nem nagy kijelentésekből, hanem következetes viselkedésmintákból áll össze. Ha egy gyerek azt érzi, hogy minden lépését ellenőrzik, könnyen rászokik arra, hogy elhallgasson dolgokat. Ha viszont számíthat arra, hogy alapvetően megbíznak benne, nagyobb eséllyel marad őszinte akkor is, amikor hibázik. Ez nem szabályok nélküli nevelést jelent, hanem kiszámítható kereteket és arányos következményeket.

Ezt olvastad már?

A kapcsolatmegszakítás az új trend – csupán divat vagy valódi megoldást hoz?

Az apaszerep legnagyobb kihívása – Mit tehetsz ha gyereked bullying áldozata lett?

Az érzelmekhez való viszony ugyanilyen meghatározó. Amikor a dühöt, sírást vagy félelmet rendre le kell nyelni, a gyerek azt tanulja meg, hogy ezekkel egyedül marad. Ha egy gyerek elmondhatja, mi bántja, mi dühíti vagy mitől fél, és ezért nem letolást vagy gúnyt kap cserébe, hanem figyelmet, akkor megtanulja, hogy ezekről lehet beszélni. Nem kell elhallgatnia vagy megjátszania magát. Ez adja meg azt a biztonságot, amiben később sem zárkózik el: felnőttként is inkább megosztja, ami nehéz, ahelyett hogy magában tartaná.

Elfogadás, figyelem és javítható hibák

Sokan felnőttként azért tartanak távolságot a szüleiktől, mert gyerekként folyamatosan elvárások között éltek. A gyerek azonban nem egy elképzelt forgatókönyv szerint alakul. Amikor teret kap arra, hogy saját érdeklődése és személyisége legyen, kevésbé érzi úgy, hogy védekeznie kell. A kapcsolatot erősíti az is, ha a szülő képes belátni, amikor túlreagált vagy rosszul fogalmazott. Egy rövid, őszinte bocsánatkérés sokszor többet ér, mint a hosszú magyarázkodások. Azt üzeni: a kapcsolat fontosabb, mint az, hogy kinek volt igaza.

A figyelmes hallgatás szintén kulcskérdés. A gyerekek gyakran nem tanácsot várnak, hanem csupán azt szeretnék, hogy végighallgassák őket. Amikor nem szakítjuk félbe, nem javítjuk ki azonnal, hanem hagyjuk kibontani a történetet, az megmarad bennük. Ez az élmény az, amihez felnőttként is vissza lehet nyúlni.

A vita belefér, az eltávolodás nem

Nézeteltérések mindig lesznek. A különbség abban van, mi történik egy vita után. Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy az eltérő vélemény büntetéssel vagy hallgatással jár, inkább nem mond semmit. Ha viszont a kapcsolat nem sérül attól, hogy nem értetek egyet, az őszinteség megmarad.

Rövid távon ezek a működések nyugodtabb hétköznapokat eredményeznek. Hosszú távon pedig azt, hogy a gyerek nem eltávolodni akar, hanem kapcsolatban marad. Nem kötelességből, hanem mert ez lett számára a természetes.

Forrás: CNBC Make It

Borítókép: Roberto Nickson, Unsplash