Mellrák férfiaknál: ritka, de alattomos betegség

Kovács Patrik Kovács Patrik | 2024.10.22 | Egészség | Olvasási idő: 5 perc
Mellrák férfiaknál: ritka, de alattomos betegség

Statisztikák szerint a férfiakat az összes mellrákos eset nagyjából 1 százaléka érinti, ami elenyésző számnak tűnhet, az első tünetek jelentkezésekor mégis érdemes orvoshoz fordulni, hiszen a betegséget sokszor csak késői stádiumban diagnosztizálják.

Ideje leszámolnunk egy ősrégi tévhittel: a mellrák bizony nem csak a nőket érintő betegség. Kis számban ugyan, de a férfiakat is érintheti, és mivel egy különösen nehezen diagnosztizálható, alattomos kórról van szó, így érdemes már az első tünetek jelentkezésekor orvoshoz fordulni – írja a CNN. A statisztikák sajnos alkalmasak arra, hogy elaltassák a potenciális betegek éberségét. Csakhogy a betegséget épp az teszi veszélyessé, hogy a férfitársadalomban még mindig „a radar alatt van”, vagyis kialakulásának alacsony valószínűsége miatt még akkor sem hárul rá kellő figyelem, ha már megjelentek az aggodalomra okot adó szimptómák.

A férfiakat érintő mellrák sajátossága, hogy 10 esetből 4-et már csak kései (3-as vagy 4-es) stádiumban vesznek észre. Ilyen helyzetben a szóba jöhető terápiák száma is szűkösebb, és az ötéves túlélés esélye is vészesen csökken.

A tünetek szembeötlőek lehetnek ugyan, az érintettek többsége mégsem keres fel rögtön szakorvost. Pedig a mellszövetben vagy a hónalj alatti területen megjelenő fájdalommentes csomó, a mell méretében, formájában, alakjában bekövetkező változás, az emlő bőrének „gödrösödése” (ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint a narancs héját), ráncossá, vörössé vagy duzzadttá válása éppoly vészjósló panasz, mint a mellbimbó „befelé fordulása” vagy váladékozása.

A tudósok a nőket érintő mell- és a petefészekrákkal is összefüggésbe hozták már a BRCA1 és BRCA2 géneket, melyek esetleges mutációi a férfiak esetében is fokozhatják a melldaganat kialakulásának kockázatát. Megnyugtatónak tűnik, hogy a BRCA1 gén öröklött mutációjával rendelkező férfiak mindössze 0,2-1,8 százalékánál fejlődik ki a mellrák 70 éves kor előtt, de ugyanez az arány a BRCA2 gén esetében sem sokkal magasabb (1,8-7,1 százalék).

Ha pedig az általános populációt vizsgáljuk, akkor elmondhatjuk, hogy a fenti korcsoportba tartozó férfiak 0,1 százalékánál diagnosztizálnak mellrákot. Azoknak viszont, akik esetében a családi előzmények ezt indokolttá teszik, érdemes már idejekorán genetikai vizsgálatokat végeztetniük, és fokozott figyelemmel kísérniük minden esetleges változást, mely a mellszövetben tapasztalható. A problémát csak tovább bonyolítja, hogy az imént említett BRCA-mutációk a prosztatarák kialakulásának veszélyét is megnövelhetik.

Mivel a férfiak kevesebb mellszövettel rendelkeznek, mint a nők, ezért esetükben a daganat közelebb van a mellkas falához. (A betegség lokalizációja azért kiemelten fontos, mert nagyban meghatározhatja a terjedését is.) A férfi páciensek esetében az ötéves túlélési esély 77,6 százalék, míg a nőknél 86,4 százalék, ám a jelentős különbség abból adódik, hogy a férfiak rendszerint később mennek orvoshoz a panaszaikkal. A terápiás lehetőségek (műtét, sugárkezelés, kemoterápia) mindkét nem esetében ugyanazok, de míg a nők körében a betegséggel kapcsolatos tudatosság már igen magas szintre jutott, addig a férfitársadalomban a probléma erősen alultematizált.

A férfiak esetében egyébként még a mell-önvizsgálatra vonatkozóan sem léteznek hivatalos ajánlások. A szakértők mindenesetre azt javasolják, hogy alakíts ki magadnak egy – a here önvizsgálathoz hasonló – rutint. Állj a tükör elé, és tapintsd át gondosan a mell területét! Fordíts különös figyelmet az esetleges duzzanatokra, csomókra, a mellbimbók változásaira, valamint a hónalj területére! Ha a panaszaid alapján indokolt az orvosi kivizsgálás, előfordulhat, hogy szövetmintát vesznek, de még ebben az esetben sem biztos, hogy rákról van szó: a melldaganathoz hasonló tüneteket ugyanis sok más betegség (lipóma, emlőgyulladás, bőrbetegség) is produkálhat.

A mellrákkal küzdő férfiak egy részének nem pusztán a kór jelentette fizikai és lelki megrázkódtatásokra kell felkészülniük, de gyakori, hogy a társadalmi stigmatizációtól is rettegnek. Pedig a betegség egyáltalán nem szégyellnivaló, s ha a témával kapcsolatos diskurzus őszintébbé és nyíltabbá válna, egyre kevesebb férfi menekülne az önámításba, a halogatásba és a struccpolitikába. Ne feledd: elsősorban te vagy a felelős mindazért, ami a testeddel történik, s kellő elővigyázatossággal, tudatossággal, valamint lélekjelenléttel rengeteg bosszúságtól és felesleges nyűgtől kímélheted meg magad!

Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként az újdonságokról!