Így alakítja át az emberi agyat a klímaváltozás

Az éghajlatváltozás korlátok közé szorította az életünket. Lassan, de biztosan átalakítja a nyaralási szokásainkat, az étrendünket, s a természeti és emberi kéz építette környezethez való viszonyunkat is. Azt viszont mindeddig nem gondoltuk volna, hogy még az agyműködésünket is befolyásolhatja.

Clayton Page Aldern korábban idegkutatóként dolgozott, majd áttért a környezetvédelmi újságírásra, hogy aztán adatelemzőként helyezkedjen el a Grist nevű független, nonprofit médiaszervezetnél. A szakember jelenleg azt figyeli, milyen hatást gyakorol a klímaváltozás az emberi egészségre, s ezen belül is a különböző környezeti hatások neurológiai, agyműködéssel kapcsolatos összefüggéseit vizsgálja.

Aldern The Weight of Nature: How a Changing Climate Changes Our Brains (A természet súlya: Hogyan befolyásolja az agyunkat a változó éghajlat) című könyvében részletesen is foglalkozik a témával.

A Fast Company új cikke több kulcsfontosságú tételt is közöl a szakmunkából, melyek révén mélyebben megérthetjük, hogyan és miért képes átalakítani legfőbb szervünk működését az éghajlatváltozás. Mi most három fontos gondolatot emelünk ki az összeállításból.

1. Módosuló „belső világmodell”

Ahhoz, hogy zökkenőmentesen eligazodhass a környezetedben, fogódzókra van szükséged. Meg kell például értened, hogy az esőzés nem azt jelenti, hogy az égbolt is a földre zuhan a csapadékkal együtt. Az emberi agy képes eltárolni és szükség esetén visszaidézni azt az előzetes tudást, mely nélkülözhetetlen az efféle, teljességgel hétköznapi események értelmezéséhez. Ekként tehát modellezed a körülötted lévő világot: olyan elvont képet alkotsz róla, mely segít az egyes információk feldolgozásában és megértésében. Csakhogy ez a kép sosem statikus: az agy időről időre összehasonlítja saját világmodellje jóslatait a külvilágból érkező szenzorikus információkkal, s módosítja belső működését a nagy meglepetések elkerülése érdekében. A cél, hogy minimális legyen az eltérés egy adott tapasztalással kapcsolatos várakozások, és a valóságos élmény között. Csakhogy a környezet drasztikus átalakulásával – ilyen folyamat a klímaváltozás is – rendszerint az agy imént részletezett munkája is változik, akárcsak a már említett „belső világmodell”.

2. A környezeti hatások és az emberi viselkedés kapcsolata

A megemelkedett hőmérséklet sokkal nagyobb hatást gyakorolhat a viselkedésedre, mint azt előzetesen hinnéd. Aldern emlékeztet rá, hogy kánikula idején számos állatfaj zavarba ejtő agresszivitásról és impulzivitásról tesz tanúbizonyságot, de ugyanez a jelenség az emberek esetében is megfigyelhető. A nyári hőségszezonban jellemzően gyengül a döntéshozatali képességünk, és a körülöttünk lévő világot is másként érzékeljük, mint ideális hőmérsékleti körülmények meglétekor. A nagy meleg hatással van a szerotonintermelésünkre is. Tudvalevő, hogy e neurotranszmitterre az alvás szabályozásában is fontos szerep hárul, de az emberi kedélyállapotot is meghatározza, és segít az agresszív viselkedés féken tartásában. A hőség hatására viszont számottevően csökkenhet a szintje a szervezetben, ami szorongás, depresszió, fejfájás, sőt szexuális zavarok kialakulásához is vezethet. A meleg egyébként nem pusztán az ingerlékenységet képes fokozni, de mindez átmeneti figyelemproblémákkal, érzelmi szélsőségekkel, a problémamegoldó készség zavarával is párosulhat. Sőt, hasonlóan radikális hatást gyakorol a viselkedésünkre és az agyműködésünkre a légszennyezettség is, mely a memória és a tanulási képesség időleges hanyatlását is okozhatja.

3. A klímaváltozás segíti az agybetegségek előretörését

A globális felmelegedés nem csupán az időjárási mintázatokat rajzolja újra, de az ökoszisztémákat is módosítja. Ennek eredményeként új erőre kaphatnak, és nagyobb területen terjedhetnek el a különböző neurológiai betegségek. A klímaváltozás hatására egyre több állat hagyja el természetes élőhelyét, és kerül riasztóan közel az emberi környezethez. Ez már önmagában is sokszorosára növelheti az olyan, az agyat érintő fertőzéses betegségek előfordulását, mint a japán encephalitis néven ismert vírusos agyhártyagyulladás vagy épp a Zika-vírus, melyeket különböző szúnyogfajok terjesztenek. A Naegleria fowleri (közismert nevén: agyevő amőba) általában meleg édesvizekben – főként tavakban, folyókban – fordul elő, s az orron keresztül éri el az agyat. A felforrósodó klíma miatt a kórokozó olyan területekre is eljuthat, ahol korábban még nem bukkant fel. Fertőzést ugyan relatíve ritkán okoz, ám az ilyen esetek szinte mindig halállal végződnek. Mindez aggasztó jövőt vetít előre: ahogy a bolygó felmelegszik, megszaporodhatnak az agyat érintő – legtöbbször súlyos lefolyású, sőt olykor halálos kimenetelű – betegségek is. Ahhoz pedig, hogy felismerjük a veszélyt, és hatékony megoldási módozatokat dolgozzunk ki, először is azt kell megértenünk, hogy bolygónk és az egyes emberek egészsége jóval szorosabban összefonódik, mint azt valaha is hittük.