Gumikesztyű és vazelin: urológiai kisokos félénk férfiaknak!

Az urológia, mint orvosi szakterület még manapság is számos rossz ízű vicc és gúnyolódás tárgya, pedig ha a férfiak csak egy kicsit komolyabban vennék a témát, nagyságrendileg kevesebben halnának meg például prosztatarákban.

Cikkünkben nagyon pontosan elmagyarázzuk, hogy miért fontos és lehet akár életmentő az urológiai szakvizsgálatokon való részvétel. Számos tévhit, félelem és viccesnek szánt mém övezi az urológiát és az urológusokat. Persze az emiatt keletkező, már közép- és hosszú távon jelentkező, generációkon átívelő problématömeg azért már nem olyan mókás. Sok-sok százezer férfi szenved valamilyen feltáratlan és kezeletlen húgyúti vagy prosztata betegségben. Vagy csak szenvedett, mert végül legyőzte őt a későn diagnosztizált prosztata- vagy hererák. Szóval itt az ideje rendbe tenni ezt az urológia-kérdést!

Mi is az az urológia?

Az urológia az orvostudomány egyik fontos és széles merítésű szakterülete, ami a kiválasztó rendszer és a férfi nemi szervek egészségével és betegségeivel foglalkozik. Tehát az urológus szakorvosok a vesék, a húgyhólyag, a húgycsövek, illetve a prosztata és a férfi nemi szervek problémáira fókuszálnak. Biztos lehetsz benne, hogy ezekből a problémákból van bőven, és súlyos, akár végzetes tévedés volna azt gondolni, hogy téged egyik sem érinthet.

A leggyakoribb betegségek

Csak ízelítőként írok ide néhány olyan lehetséges problémát és betegséget, aminek beazonosításában és gyógyításában csak egyetlen barátod van, csak egy emberre számíthatsz, ez pedig az urológus. Nem pedig az a haver, akivel oly sokat nevettetek azokon, akik viszont bementek az „oroszlán barlangjába”.

• A prosztata megbetegedései: prosztatamegnagyobbodás, prosztatagyulladás, prosztatarák
• Here és hímvessző betegségei: heregyulladás, herevisszér, herecsavarodás, hererák, hímvesszőrák, Peyronie-betegség (a hímvessző görbületét érinti)
• Húgyúti betegségek: húgyúti fertőzések, húgyhólyaggyulladás, húgyhólyagrák, húgycsőgyulladás, húgyhólyagkövek, vesekövek
• Erekciós zavarok: merevedési zavarok, korai magömlés
• Vese betegségek: veseciszta, veserák, vesegyulladás
• Hormonális problémák: tesztoszteronhiány
• Inkontinencia: vizelet-visszatartási problémák
• Reprodukciós problémák: meddőség, ondóvezeték problémák
• Neurológiai problémák: idegi eredetű vizelet-visszatartási problémák
• Traumás sérülések: sérülések a vesékben, húgyhólyagban, herékben vagy a hímvesszőben

Durva, igaz?

A prosztatarák

Magyarországon évente körülbelül ötezer új prosztatarákos megbetegedést diagnosztizálnak – ez a negyedik leggyakoribb rákfajta a férfiakat illetően – és körülbelül minden negyedik férfi bele is hal ebbe a betegségbe. Mindez történik úgy, hogy a halálozások körülbelül húsz-harminc százaléka megelőzhető lenne, ha a férfiak nagyobb hajlandóságot mutatnának az urológiai szűréseken való részvételre. Magyarország a prosztatarák előfordulási statisztikáiban az európai középmezőnyben helyezkedik el, viszont – hívta fel a figyelmet a Semmelweis Egyetem egyik szakcikke – a halálozási arányszám magasabb ennél. Hazánkban lakosságszám arányosan közel annyian halnak meg a rák e típusában, mint azokban a skandináv országokban, ahol egyébként két és félszeres gyakorisággal fordul elő ez a súlyos betegség. Ez többek között azért van így, mert a skandinávok nem csak akkor mennek orvoshoz, ha már vágni kell vagy viszik őket.

Mi történik a rendelőben?

Egy urológiai rendelőben pontosan ugyanaz történik, mint bármelyik másik szakterület vizsgálójában. Az orvos ideális esetben meghallgatja a jelen panaszaidat, pontosító kérdéseket tesz fel neked, illetve átnézi az addigi saját és amennyire lehetséges, a családi kórtörténeted is. Utóbbira azért van szükség, hogy az orvos tisztában legyen azzal, hogy bármilyen betegséget illetően van-e valamilyen családi halmozódás vagy más rizikótényező.

Ezt követően a doktor fizikailag is vizsgálatokat végez; megtapogatja a hasad és a veséid környékét, illetve ultrahangos vizsgálattal a teljes régiót megvizsgálja. És igen, válaszolok a ki nem mondott kérdésre: van prosztata vizsgálat is, ami egyáltalán nem olyan borzasztó és főleg nem megalázó, mint ahogyan azt nagyon sokan gondolják.

Ezt onnan tudom, hogy én rendszeresen járok urológiai vizsgálatra, s eddig soha semmi problémám nem volt ebből. Ebben az is benne van, hogy én magam is úgy döntöttem: nem gyártok le problémákat ott, ahol nincsenek problémák.

A vizsgálatok további menete nagyrészt attól függ – vizelet- és vérvizsgálat, képalkotó eljárások –, hogy milyen panaszaid vannak, s az orvos milyen további vizsgálatokat lát fontosnak a helyzetet illetően. Ha pedig indokolt, az urológus együttműködik más szakterületek – például nefrológusokkal, onkológusokkal, endokrinológusokkal vagy neurológusokkal – a végső diagnózist és a lehetséges kezelési módokat illetően.

Nyugi: a diagnózisod lehet az is, hogy teljesen egészséges vagy!

Miért nem járnak a férfiak urológushoz?

Néhány éve körbe hívtam úgy féltucatnyi ismerősömet azzal, hogy ajánljanak már nekem egy jó urológust, mert elégedetlen voltam az akkori doktorral. Valódi megdöbbenésemre egyikük sem járt még urológus szakorvosnál, „de jó, hogy szólsz Rolikám, tényleg mennem kellene”. Két masszív kérdés merült fel bennem. Az egyik, a „Miért nem járnak a férfiak urológushoz?”, a másik pedig a „Hogyan lehetne őket rávenni egy egészségtudatosabb magatartásra?”

Ahogy már írtam, az urológiát egyfajta félelem és a terület fontosságát feloldó mémesedés vesz körül, ami sok férfit akadályoz meg abban, hogy részt vegyen ezeken a vizsgálatokon akár szűrés jelleggel – vagy amikor még panasz és tünetmentesek –, akár amikor már tényleg valamilyen probléma van. De azért még vannak egyéb demotiváló tényezők is; a zavar, a félelem egy lehetséges diagnózistól, az egészségtudatosság alacsony szintje, az egészségügyi ellátórendszerben korábban szerzett rossz tapasztalatok és a hozzáférhetőség mind akadályozó tényezők lehetnek. Vannak, akik persze a mára olyan divatos „nekem erre nincsen időm” mondattal hárítanak, megint másokat a hagyományos, de egyértelműen kontraproduktív férfi szerepfelfogás tart vissza az öngondoskodástól. Szerintük az igazi férfi nem sír és sosem beteg. Cserébe viszont gyakran rossz az életminőségük és korán halnak, teszem hozzá én.

Hogyan lehetne javítani a helyzeten?

Az egészségtudatosság szintjének növelése, a férfiak egészségével kapcsolatos információk átadása már az általános iskola felső tagozatában, az ellátórendszerrel szembeni bizalom növelése, felvilágosító kampányok, egészségügyi szűrőprogramok erőteljes támogatása, személyre szabott támogatás, sok-sok személyes példa, pozitív, a motivációt növelő kommunikáció. Ezek azok a legfontosabb tényezők, amelyek megléte növelhetné a férfiak öngondoskodási hajlandóságát, az egészségi, így az urológiai vizsgálatokon való részvétel arányát, aminek következtében növekedne a jóllétük és csökkenne az idő előtti elhalálozásuk aránya.
Az a probléma, hogy ezen feltételek vagy egyáltalán nem, vagy csak nyomokban állnak meg.

Az oktatási rendszer nem tud mit kezdeni a témával, az ellátórendszerbe vetett bizalom nem véletlenül alacsony, valóban jelentős és nagy hatású, hangsúlyozottan férfiakat célzó egészségkampányokat nem látunk. Az állami rendszert alapból nem érdekli a téma, az egyébként pedig más témákat illetően egymásra licitáló, a társadalmi felelősségvállalást masszívan hangsúlyozó nagyvállalatok vagy kisebb fancy ügynökségek, cégek nem foglalkoznak a férfiakkal, vagy ha igen, akkor abban sincs sok köszönet. „Nehezen megszólítható, nehezen mobilizálható célcsoport” – ez sajnos igaz –, ezért nem éri meg nekik sok pénzt olyan kampányokba önteni, amelyekkel nem lehet tovább fényesíteni a brandet. Adódik a kérdés: mit tehetsz ebben a helyzetben?

A megoldás a te kezedben van

Nem túlzás, ha azt állítom, hogy Te (és én) magadra vagy hagyva ebben a helyzetben. Ezért csak egyetlen dolgot tehetsz: átveszed az irányítást a saját egészséged és életed felett. Az egészségi állapotodat és az életkilátásaidat alapvetően egy speciális mix határozza meg, amelyek legfontosabb összetevői a következők:

• környezeti hatások (7 százalék)
• egészségügyi ellátórendszer (11 százalék)
• testi adottságaid (22 százalék)
• társadalmi és szociális helyzeted (24 százalék)
• az életmódod (36 százalék)

Tehát közel 40 százalékban az életmódod, a döntéseid és azok eredménye alapján dől el, hogy milyen is lesz az életminőséged. A „mit tehetsz önmagadért?” kérdésre szerencsére megvan a megfelelő válasz: gondoskodj magadról, foglalkozz magaddal is. Ennek fontos részét jelenti a prevenciós szemléletmód is, amikor sokkal inkább a probléma megelőzésével, mintsem a valószínűleg sokkal fájdalmasabb és mindenféle tekintetben költségesebb kezeléssel foglalkozol.

Hazánkban a herék rákos megbetegedése a leggyakoribb daganattípus a 15-35 év közötti férfiak esetében, évente több mint 600 új regisztrált beteggel. Nagyon fontos ezzel tisztában lenned és néhány havonta tapintásos önvizsgálatot tartanod, és az első szokatlan jelre vagy eltérésre azonnal orvoshoz fordulnod. Emellett pedig már a negyvenéves korodtól legyen legalább az éves rutinod része az urológiai szűrésen való részvétel, de ötven év felett abszolút a rizikócsoportba kerülsz, ezért innentől kezdve már tényleg nincs helye a viccnek: évente (!) javasolt a prosztataszűrésen való részvétel.

Összességében is igaz: ha bármilyen szokatlan jelet, tünetet tapasztalsz magadon – például fájdalom, vagy nehezebb, esetleg véres vizeletürítés lép fel – kapcsold ki a már amúgy is dohos szagot árasztó Rambo-üzemmódot és irány a háziorvos, illetve az urológiai szakrendelő. Szó szerint az életed múlhat azon, hogy mennyire figyeled magad, milyen a viszonyod saját magadhoz és megfelelő döntést hozol-e az adott pillanatban.

De egyetlen praktika és tanács, kampány sem ér semmit, ha alapvetően nem szereted, tiszteled és becsülöd magad. Ha ez a hármas rendben van, akkor szinte semmi sem állíthat meg.

Lippai Roland
Life és karrier coach, ultrafutó