Kavarognak bennem a gondolatok és az érzések. Öt éve annak, hogy a feje tetejére állt az életem és édesapa lettem. Az első kislányunkra, Bellára picit többet kellett várnunk a kelleténél, így nem is csoda az a kötődés, ami közöttünk kialakult az első pillanattól kezdve.
Sok apuka jelölt “hajt rögtön fiúra”, amint megtudja, hogy gyermeke fog születni. Velem ez nem így volt. Alig vártam, hogy lányom szülessen, ám azt álmaimban sem gondoltam, hogy ez lesz az egyik legfantasztikusabb dolog, ami valaha is történhet velem. Ennek már öt éve.
Apa lettem, végre apa lettem!
Öt éve annak, hogy megláttam a kislányom a szülőszobán és éreztem valami egészen újat, valami különlegeset, amit azelőtt soha. Emlékszem arra az órára, amit először vele tölthettünk, nézett rám a hatalmas szemeivel és már akkor levett a lábamról – ez azóta sem változott.
Milyen régóta vártam is rá, hogy megtapasztaljam azt az ismeretlen érzést, ami hazaérve a kórházból magával ragadott. Csak rá és az anyukájára tudtam gondolni és arra, mennyire fantasztikus dolognak voltam tanúja, illetve arra, hogy olyan mintha az éltem egy hatalmas szintet ugrott volna.
Ez így is volt!
Teltek a hónapok és az évek és egyre inkább azt éreztem, nem lehetek ennyire szerencsés, hogy egy ilyen gyönyörű és okos, érzelemdús kislány apukája lehetek. (Aztán az érzés csak fokozódott az ikreink megérkezésével.)
Tudod, hogy miről beszélek? Arról az érzésről, amit valószínűleg te is éreztél, amikor édesanyád az anyák napi ünnepségen büszke áhítattal figyelt téged. Na, most fordult a kocka, ez vagyok én, aki oltalmazó tekintettel és áhítattal figyelem a lányom és adok hálát minden nap, hogy minket választott.
Kép: Farkas Hajnalka
Miben változtatott meg, hogy édesapa lettem?
Igazából semmiben, mégis mindenben. Azt érzem, hogy felerősített bennem minden jót és elengedett minden felesleges megfelelést. Ugyanolyan vagyok, mint régen, csak attól a pillanattól, hogy gyermekem született, az első helyen Ő áll az életemben, előrébb soroltam még magamnál is. Ami az elején szokatlan, mégis felemelő érzés. Egy olyan érzés, ami itt volt bennem legbelül, és amire mindig is vágytam.
Rájöttem, hogy az igazi értékek az életben azok, ahogyan felnéznek rád a gyermekeid, ahogy látod a tekintetükben, hogy a mindent, sőt annál többet is jelentesz nekik. Számtalan pillanat és közös élmény van a fejemben, amiket bármikor elő tudok kapni. Olyan élmények és szeretetmorzsák, amit csak ilyen formában tapasztalhat az ember.
Öt év telt el és szinte fel sem fogom, milyen gyorsan kattog az óra, láttam, ahogy a kisbabából egy okos, nyúlánk kislány cseperedik, mégis hihetetlen, hogy a pillanat egy töredéke elég volt ehhez és már azon jár a fejem, hogy észre sem veszem és egy érett nő lesz belőle.
Egy céltudatos, okos és gyönyörű nő, aki nem fél kiállni magáért, aki küzd az álmaiért, és akinek nagyon remélem, hogy mindig én leszek az első gondolat a fejében, ha valamit el akar újságolni. Legyen az jó hír, csalódás, kétségbeesés vagy büszkeség.
Szeretném hinni, hogy annyira fontos maradhatok neki (nekik), hogy örökké támaszuk lehessek. Szeretném hinni, hogy mindig ennyit ér majd az ölelésem, mint most. Szeretném hinni, hogy mindig én leszek a Szuperhős, akivel a kanapéról ugrálva repülik körbe a nappalit és szeretném hinni, hogy mindig emlékeznek majd a vacsora előtti közös táncokra és az elalvás előtti hosszú mesékre, amiket olvastam nekik.
Miben változtatott meg az apaság?
Csupán abban, hogy mindent feláldoznék a gyerekeimért, csupán abban, hogy leginkább értük élek és a legnagyobb motivációm az, ha ők boldogok.
Milyen lányos apának lenni?
Kitüntetés és egyben leírhatatlan dolog, ami ott van egy tekintetben, egy mosolyban, egy ölelésben, egy odabújásban. Egy olyan különleges érzés, amit soha nem tapasztaltam ezelőtt.
Különleges és egyúttal borzasztó nagy felelősséggel járó feladat. Hiszen nemcsak apa, férj, szerető mintát szolgáltatsz, hanem egy örök biztonságot nyújtó kezet is. Napról-napra tapasztalom, mélyítem a tudásom és gyarapítom azt az emlékcsokrot, amit majd akkor veszek elő, ha már nem csak én leszek az egyetlen férfi, a nagybetűs FÉRFI az életükben.
Már most könnybe lábadt szemekkel gondolok arra, hogy még mennyi csodás pillanat vár ránk. Kicsit kapkodva rohanok az idő után és kiabálok torkom szakadtából, hogy ne siess annyira!
Öt éve, hogy apa lettem, öt éve hogy több lettem, öt éve, hogy önzetlenebb lettem, öt éve, hogy tisztább lettem és öt éve annak, hogy végre azt érzem, valóban élek.
