Amikor már-már azt gondolod, belerázódtál az apaságba és már nem jöhet új akadály, rájössz, hogy a szülőség kihívásai egy véget nem érő, hosszú alagúttal érnek fel. No, de nem kell megijedni, időnként jönnek olyan szakaszok, ahol fényes az út, sőt szinte ragyog!
Hat éve vagyok édesapa és a héten kaptuk meg a levelet, hogy a lányunkat felvették a suliba. Igen, valósággal sokkolt a levél! Míg egyik oldalról végtelenül boldog voltam, a másik oldalon hurrikánként száguldott keresztül rajtam a rengeteg emlék, attól a pillanattól kezdve, hogy először a kezemben tartottam. Nem értem hogy szaladt így el az idő. Az elején senki sem figyelmeztetett, hogy az apaság ennyire sokszor lesz felkavaró, mégis örömteli.
Apaként óvod, babusgatod a kislányod, majd hirtelen ovis lesz.
Hozod-viszed, megkérdezed milyen volt a napja, mit ebédelt. Hogy miért, azt igazából te sem tudod, talán azért, mert tőled is mindig ezt kérdezték. Választ sosem kapsz rá. Ovis hétköznapok, évek telnek el, figyeled ahogy fejlődik, okosodik, megtörténnek az első barátságok, civakodások, betegségek.
Ápolod, vigyázol rá, mint egy frissen kihajtott virágra. Vigasztalod, beszélgetsz vele arról, hogy mi miért történik a világban, a természetben, benne. Nevelgeted, aztán hirtelen azt veszed észre, hogy ülsz az iskolai nyílt napokon és keresed számára azt a helyet, ahol nyolc évig a legjobb lesz neki.
Mert ha eddig komolyan vetted, most is jól akarod csinálni.
Olyan helyen szeretnéd tudni, ahol megfelelő az oktatás minősége, se nem sok, se nem kevés, hogy azért gyerek maradhasson. Szeretnéd, ha támogató közegben lenne, ahol mindig önmaga lehet, szeretnéd ha nem csak a tudása gyarapodna, de emberi értékekben is egyre gazdagabb lenne. Mennyi érv, mennyi indok. Persze, mit is szeretne egy szülő a gyermekének ha nem a legjobbat?
Természetesen sokféle felfogás és szempont létezik az iskolaválasztással kapcsolatban és minden család számára más jelenti a tökéletes választást. Mi felsorakoztattuk azokat az iskolákat, amelyek oktatási szempontból, lelki oldalról és lokációt tekintve szóba jöhettek, majd pedig igyekeztünk részt venni a nyílt napokon.
Nem is gondoltam volna korábban, hogy egy-egy ilyen esemény mennyit elárul az intézményekről. Annak idején, mikor még nem volt gyermekem, nem is képzeltem, hogy ez majd ilyen fontos lesz számunkra, de azért valljuk be, nem mindegy, hogy az elkövetkező időszakot, amikor is kisfelnőtt válik a gyermekünkből, milyen közösségben éli. Nem mindegy, hogy hol fogja a hétköznapjai nagy részét tölteni. Hol, talál önmagára, hol lesz először szerelmes, hol ismeri meg úgy igazán önmagát, és az sem utolsó kérdés, hogy hol és milyen közegben találkozik az iskolai rendszerrel először.
Miután túl voltunk a nyílt napokon és nyílt órákon, éreztük mind, hogy egy iskola jöhet elsősorban számba. Érdekes, mind a hármunknak, a feleségemnek, a kislányomnak és nekem is ugyanaz az intézmény volt a legszimpatikusabb.
Ahol láttuk, hogy kislányunk jól érzi magát, ahol szuper az oktatás, ahol foglalkoznak a tehetségükkel és a lelkükkel is. Ma pedig ott tartunk, hogy megkaptuk az értesítést a felvételről.
Most már csak azt kell feldolgoznom, hogy szeptembertől gyökeresen megváltozik az életünk!
Izgatottak vagyunk mindannyian, mégis nagyon érdekes érzés, hogy hat év egy szempillantás alatt elrepült. Kicsit ijesztő is, hiszen a tapasztaltabb szülők mind azt mondják, hogy innentől kezdve még gyorsabban telnek az évek.
Addig is próbálom megállítani az idő vaskerekét és a következő pár hónapban megélni azt, hogy mind a három gyermekem óvodás még, továbbra is raktározom magamban azokat az óvodás emlékeket, amelyekhez később bármikor visszanyúlhatok majd.
Az iskolaválasztás margójára pedig még annyit, hogy nem érdemes túl stresszelni, mindenki érzi, hogy gyermekének és a családnak melyik is a tökéletes. Számtalan iskola van, de hiszem, hogy az élet mindig segít a döntésben, hiszem, hogy minden úgy alakul, ahogyan az gyereknek és nekünk a legjobb lesz majd.
Addig is élvezzünk ki minden percet és próbáljunk meg felkészülni a szeptemberi iskolakezdésre!
