60 felett is lehetsz kalandvágyó – utazók, akiket nem a koruk határoz meg
 
            A The Guardian olvasói bebizonyították: az utazás nem korhoz kötött, hanem kíváncsiságon és hozzáálláson múlik. A lap felhívására olyan történetek érkeztek, amelyekben a hatvanas éveikben járó utazók újra felfedezték Európát, Ázsiát vagy saját belső világukat – lassabban, tudatosabban, de ugyanolyan örömmel, mint fiatalon.
Interrail újratöltve és biciklitúra Franciaországban
Egy brit házaspár 45 év után újra Interrailre szállt, ezúttal 61 évesen. A cél nem a rohanás volt, hanem az elmélyülés: romantikus vacsora Párizsban, reggeli croissant Nizzában, hosszabb megállók Wrocławban és Bukarestben. Még egy eltévesztett vonat is ajándéknak bizonyult – lehetőséget adott arra, hogy megfigyeljék a helyiek életét és a tájat.
Ezt olvastad már?
Kijött a friss toplista: ezek lesznek 2026 legmenőbb úti céljai
Indul a Budapest Airport téli menetrendje – a szezon újdonságai
Egy másik pár biciklivel vágott neki Franciaországnak: három hét alatt 1040 kilométert tekertek Saint-Malótól egészen Nice-ig, falusi pékségek, folyóparti fürdőzések és vidéki sörözők mentén. A cél az volt, hogy elkerüljék a repülőterek zsúfoltságát – és bebizonyítsák, hogy a hatvanas éveikben is lehet aktívan, örömmel utazni.
Barátságok, amelyek túlélnek mindent
A beszámolók között szerepel egy öt fős női baráti társaság, akik 74 és 84 év között járnak, és évtizedek óta együtt utaznak. Legutóbb Londonból indultak, majd Párizson, La Rochelle-en és Bordeaux-n át San Sebastiánig vonatoztak. A közös múlt, a nézeteltérések és a nevetések mind részei az élménynek – ahogy az is, amikor egy vegetáriánus omelettet kérve kis híján kiutasította őket egy francia pincér. Az utazás számukra nemcsak felfedezés, hanem kapcsolatápolás is egyben.
Távol-keleti kalandok és belső utazások
Egy utazó 69 évesen indult Japánba, hogy elkapja a cseresznyevirágzás csúcsát – és sikerült is. Templomok, kastélyok, évszázados kertek és sakura-szirmok kísérték végig az útját Oszakától Tokióig. Egy másik beszámolóban pedig egy walesi minikunyhóban talált rá a nyugalomra egy olvasó: nem kellett ehhez sem tengerpart, sem luxus – csak egy kényelmes ágy, kint a zöldellő mezők és egy közeli pub.
Voltak, akik még messzebbre merészkedtek: Azerbajdzsánban és Türkmenisztánban a kulturális sokszínűség, a kihívások és a vendégszeretet tette emlékezetessé az utat. Egy másik utazó pedig 34 nap alatt öt volt szovjet „sztánt” járt be, yurt-táborokban aludt, és a szélsőséges időjárás ellenére is azt mondta: minden percét élvezte.
A beszámolók közös üzenete, hogy az utazás nem zárul le egy bizonyos életkor után – csak átalakul. A tempó lassabb, a célok tudatosabbak, és a történetek gyakran gazdagabbak, mint korábban. Legyen szó biciklitúráról, zarándoklatról vagy egy apró faházról a hegyek között, az élmény nem a kor függvénye – hanem a nyitottságé.
Forrás: The Guardian
Borítókép: Mitchell Orr, Unsplash
 
            








