Japán mindig is kiemelt úticéljaim között szerepelt. Nem csak a különleges nyelv, a történelmük, az egyedi hagyományok, hanem a méltán híres gasztronómiai „birodalmuk” miatt is vonzódtam a szigetország felé.
SAKURA – Japán „természetcsodáló” ünnepe
Mivel egyik napról a másikra itthon is megérkezett a szinte nyárias tavasz, elsők között a japán cseresznyefa-virágzás jutott eszembe.
A cseresznyefavirág a tavasz szimbolikus virága, a megújulás ideje és az élet áttörő természetét jelképezi. Mivel a cseresznyefavirág gyönyörű és múlandó – a virágok legfeljebb két hétig élnek – szimbólummá vált, utalva a szépség tökéletlenségére, valamint a szomorú felismerésre, hogy semmi sem tart örökké. A cseresznyefavirággal a művészetben, kézműves tárgyakban és többek között a gasztronómiában is találkozhatunk.
Volt szerencsém személyesen is megtapasztalni a japán kultúra ősi, rendkívüli és minden japán ember életében fontos szerepet játszó hagyományát, a sakura avagy a hanami ünnepét. A hanami szó jelentése „virágzás csodálása”, állítólag több mint ezer évre visszamenően használták már a nemesi körökben. A fák virágzása ihletet adott az elbeszélésekhez és versek írásához. Érdekesség, hogy megkülönböztetjük a japán cseresznyefa (sakura), illetve a japán szilvafa (ume) virágzásának ünnepét. Mindkettő más hangulatú, mivel a sakura, mint közismertebb esemény, több és hangosabb programmal, valamint nagyobb tömeggel jár együtt; míg az ume az idősebbek, illetve a csendesebb ünneplők által kedveltebb időtöltés.
Évente több millió turista, illetve helyi japán látogat el olyan helyszínekre, ahol előre megjósolt időpontban lehet a cseresznyefa-virágzást csodálni.
Az utazásokat jó előre szükséges megszervezni, mivel az ország különböző pontjain más-más időpontban kezdődik a virágzás.
Ekkor rendszerint napszaknak megfelelően különböző kulturális programokkal szórakoztatják a jelenlevőket, illetve ha az időjárás is kedvező, egy meghitt piknik a virágzó fák alatt tökéletes időtöltésnek számít. Ennél letisztultabb természet iránti tisztelettel, sőt, szinte rajongással talán máshol a világon nem is találkoztam.
Mára Japán kultúrája a világ egyik vezető kultúrájává vált, elsősorban globális népszerűsége miatt. A japánok továbbá híresek a hihetetlen tisztelettudó, visszafogott, nyugodt magatartásukról és munkájuk iránti teljes elkötelezettségükről. Egy kedves japán barátnőm egyszer azt mondta nekem, hogy egy beszélgetésben – a másik fél esetleges megsértése elkerülése érdekében -semmire nem mondják azt, hogy NEM. Egyszerűen igyekeznek ezt a szót kihagyni a beszédükből, helyette – amennyiben nemleges lenne a válasz – inkább körülírják a helyzetet és például „igyekszem megoldani” válasszal lezárják. Az ilyen, és ehhez hasonló társadalmi és nemzeti kulturális jellemzőkkel, a japán emberek karakterével külön írások és tanulmányok foglalkoznak, amelyet összefoglalva Nihonjinron-nak nevezünk.
Umami – a titokzatos ötödik íz
Talán a világhírű japán gasztronómiát senkinek nem kell bemutatnom. Nagy tévedés azt elhinni, hogy a japán konyha csak nyers halból áll. Étkezésükben fontos szerepet játszik a hal, a tenger gyümölcsei és a rizs – fűszerek minimális használatával – így biztosítva a friss alapanyagok tiszta ízeinek dominanciáját. A halat és a tenger gyümölcseit gyakran fogyasztják a mindennapokban, minél frissebb a hal, annál jobb nyersen is. Illik tudni, hogy a hosszú kulináris múlttal rendelkező japánok kifinomult konyhát fejlesztettek ki, ami a közhiedelem szerint kapcsolatban áll a japán emberek hosszú élettartamával is.
Utazásom során egyik célom az umami, azaz „ízletes íz” – az öt alapvető íz egyike az édes, savanyú, keserű és sós mellett – felfedezése volt. Mondanom sem kell, hogy az előttem felsorakozó rámen, sushi, tempura, teriyaki és egyéb mennyei manna leírhatatlan umami-bomba volt.
Sajnos ez a tapasztalat azzal is jár, hogy ha itthon, vagy bárhol máshol – de nem Japánban! – eszünk japán ételt, akkor az íz nem lesz ugyanolyan. Az is érdekes, hogy a japánok inkább étteremben, kifőzdében esznek. Nagyon ritka, hogy valaki otthon főzzön magának, mivel erre sem idejük (itt jelenik meg a munkájuk iránti teljes elköteleződés), sem pedig pénzben nem éri meg. Átlagosan egy rámen, vagy bento ebéd átszámítva akár egy-kétezer Forintból is megoldható.
A kifinomultság, a természettel való harmónia, valamint a letisztultság jelen van minden fogásban, belsőépítészeti elemben, öltözködésben és az emberek közötti kapcsolatokban is. A szépérzékük a művészetben és gasztronómiában fajsúlyos elemként vesz részt, szinte minden, amit egy japán ember készít el, kötelezően kawaii, azaz szép, aranyos vagy éppen cuki.
Összegzésképpen Japán egy meseszerű és igazán izgalmas hely, én szívből kívánom mindenkinek, hogy egy nap eljusson oda. Nem csak a tökéletesen működő társadalmi rendszerükről, szerény viselkedésükről, hanem még ezer másik jellemzőjük miatt csak tanulni tudnánk Tőlük. A lenyűgöző kulturális különbségek egyedisége, a japán emberek nyitottsága biztosan ámulatba ejti az oda látogatókat, és az ízlelőbimbóink kényeztetésének világvárosát csak csodálni lehet!
