Bűnbandák borították lángba az egykor békés Svédországot

A skandináv országot manapság nem is annyira fejlett gazdasága, hanem inkább riasztó mértékben romló közbiztonsága miatt ismerik a nagyvilágban. A helyi rendőrség immáron nem képes gátat szabni a főként bevándorló fiatalokból álló bűnbandák ténykedésének.

2010-ben Svédország még a béke szigetének számított, az elmúlt évtizedben viszont jelentősen megnőtt az erőszakos bűncselekmények száma a fejlett gazdaságáról is ismert skandináv államban – írja a Portfolio.hu. A helyzet odáig fajult, hogy ma már a 100 ezer főre jutó gyilkosságok számában csak egy európai ország előzi meg a svédeket: Albánia.

„Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire súlyos a helyzet. Svédország még soha nem látott ehhez hasonlót. Európában egyetlen más ország sem tapasztal jelenleg ilyesmit” – mondta 2023 őszén Ulf Kristersson svéd kormányfő, aki kilátásba helyezte, hogy a hadsereg segítségével számolja fel az ország közbiztonságát szétziláló drogbandákat.

A rendőrség ugyanis többé nem tudja kézben tartani a helyzetet. A főként bevándorló fiatalokból rekrutálódó drogbandák az elmúlt esztendőkben egyre nagyobb befolyásra tettek szert, konkurenciaharcuk pedig mind véresebb összecsapásokhoz vezetett. Jóllehet a halálos áldozatok többsége ma még nem az egyszerű civilek, hanem az egyes bandák tagjai közül kerül ki, sajnos bőven akad példa kivételekre is. 2023 szeptemberében például az egész országot sokkolta, amikor egy 24 éves, frissen diplomázott tanárnő áldozatul esett egy robbantásos leszámolásnak.

Noha a bűnözőcsoportok érdeklődése főként a drogkereskedelem felé irányul, Svédországot egyre inkább behálózza a szervezett bűnözés: mára beszüremlett a politikai szférába, sőt a rendfenntartó szervek mindennapjait is áthatja. Komoly probléma, hogy az egyes bandák mostanában sűrűn szerveznek be fiatalkorú, 15 és 18 év közötti személyeket, akiket a súlyosabb bűncselekményekért is csak javítóintézetbe küldhetnek, és legtöbbször ott is csupán néhány hónapig maradnak. 15 év alatt pedig az elkövető büntetőjogi felelőssége gyakorlatilag fel sem merülhet, és ezt a tényt is kihasználják a különböző alvilági csoportok: tudatosan egyre több olyan bandatagot toboroznak, akik még ezt az életkort sem érték el.

A bűnbandák derékhadát olyan második generációs bevándorlók alkotják, akik Svédországban nőttek fel – vagy akár ott is születtek -, társadalmi integrációjuk mégsem valósult meg. Ulf Kristersson svéd miniszterelnök a már említett tavaly őszi beszédében hangsúlyozta: az ország közbiztonságának széthullását a felelőtlen bevándorláspolitika és a sikertelen integráció okozta.

A bűnözés leginkább a nagyvárosokban (Stockholm, Malmö, Uppsala, Gothenburg), kiváltképp azok külvárosi negyedeiben számottevő, hiszen itt élnek tömbszerűen bevándorlók, valamint itt tetőzik a munkanélküliség és a szegénység is. A rendőrség már több „sebezhető körzetet” (utsatta) azonosított: noha ezekben a svéd polgárok elenyésző töredéke, csupán 5 százaléka él, az erőszakos bűncselekmények nagyobb része mégis ezeken a területeken történik.

Ráadásul nem csupán a svéd lakosság biztonságérzete rendült meg az utóbbi dekád során: a már amúgy is aggasztó helyzetet szociális feszültségek is tetézik. A nagyfokú állami újraelosztásról ismert Svédországban egyre szélesedő szakadék választja el a vagyonosabb és a szegényebb rétegeket. A jövedelmi egyenlőtlenségek 40 éve nem látott szintre emelkedtek.

A gazdasági élet prominens szereplői is növekvő nyugtalansággal figyelik az eseményeket. A svéd nemzeti bank feje, Erik Thedéen szerint a megfékezhetetlennek tűnő szervezett bűnözés lassan az ország gazdasági növekedését hátráltathatja.

Jelenleg két megoldási módozat körvonalazódik: az egyik rendőri és jogi – mely rövidebb távon hatékonyabbnak tűnhet, de a probléma valódi gyökerét, az integráció hiányát érintetlenül hagyná -, a másik pedig társadalmi – ez utóbbi már nem csupán „tüneti kezelés” volna, ugyanakkor nagy hátránya, hogy csak évtizedes viszonylatban érlelhet valódi sikert. A legeredményesebbnek a két megoldás kombinációja tűnik.