Eddig minden jel arra mutatott, hogy az orosz-ukrán konfliktus egy elhúzódó állóháború lesz, melynek talán egy nehezen megszülető, de kompromisszumos béke vethet véget. Mostanában viszont egyre több mérvadó nyugati elemzőház számol azzal az eshetőséggel, hogy Ukrajna elveszíti a háborút. Milyen sors várna ebben az esetben keleti szomszédunkra?
Huszák Dániel biztonságpolitikai szakértő a Portfolio Checklist című podcast hétfői adásában elmondta: még mindig az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy egy hosszú távú konfliktusra kell készülni, melynek pontos végkimenetelét még az elemzők sem tudják megbecsülni. Ugyanakkor az utóbbi időszakban elpártolt Ukrajnától a hadiszerencse: a nyári offenzíva, melyet a Nyugat is komoly erőforrásokkal támogatott, nem érte el a célját (nem történt meg a stratégiai jelentőségű települések visszafoglalása), sőt az ukrán haderő súlyos veszteségeket is szenvedett közben.
A nyugati országok a kedvezőtlen fordulat óta egyre kevesebb segítséget nyújtanak Ukrajnának (mindez főként a nehézfegyverek tekintetében érzékelhető). Ennek egyik oka, hogy az Egyesült Államokban – ahol idén választások lesznek – elhúzódik a republikánus és a demokrata párt vitája, mely épp a keleti szomszédunknak nyújtandó támogatás mértékéről zajlik.
Ha az USA – mely eddig a legfontosabb háborús donorállamnak számított – kihátrál Ukrajna mögül, akkor azzal precedenst teremthet, és más nyugati országok is követhetik a példáját.
Mi történik akkor, ha végül Oroszország lesz a konfliktus győztese, és a keleti nagyhatalom csapatai megszállják Ukrajnát? Huszák Dániel kifejtette: egyelőre senki sem tudja, hogyan tudnának rövid távon nyerni az oroszok, de ha megvalósul ez a több nyugati elemzőház által is vészforgatókönyvként kezelt eshetőség, felszámolják majd az önálló ukrán állam létezését, ami magában foglalja a helyi népesség asszimilációját és az ukrán kultúra eltüntetését is. Az oroszoknak azonban több nehézségre is készülniük kellene: egyrészt lenne bizonyos fokú ellenállás az ukrán lakosság részéről, másrészt kétséges, hogy Oroszország rendelkezik-e mindazon képességekkel, melyeket egy ekkora terület igazgatása megkövetel.
Az orosz haderő is számottevő veszteségeket szenvedett el az utóbbi időben, így aztán felvetődik a kérdés: hogyan tudnák huzamosabb ideig megszállva tartani Ukrajnát?
Huszák szerint téves feltételezés, hogy Oroszország győzelme esetén a keleti nagyhatalom és a Nyugat viszonya elindulna a normalizálódás útján. A geopolitikai feszültségek nem enyhülnének, épp ellenkezőleg, inkább fokozódnának: tágulna az ütközőzóna, melyben Oroszország potenciálisan összecsaphat a NATO-val, és az amerikai katonai jelenlét is hangsúlyosabbá válna az európai kontinensen. Egyes elemzők szerint Oroszország Belaruszt is magába olvaszthatja – ha mindez megtörténne, egy jelentős, hozzávetőleg 1800 kilométeres szakaszon tudna felvonulni NATO-országok határán az orosz haderő. A legmodernebb képességeiket telepítenék ide, amire az észak-atlanti katonai szövetségnek természetesen reagálnia kellene. Mindez az európai hadiipar fejlesztését is megkövetelné.
Fokozódna az Oroszország és a Nyugat között már régóta dúló szankciós és információs háború is – véli az elemző, aki a diplomáciai kapcsolatok hidegháború idéző elmérgesedésére is számít.
Óriási fejfájást okozhatna Európának és az Egyesült Államoknak, ha az orosz példán felbátorodva más országok (például Kína) is területszerző háborúkat indítanának, hiszen ebben az esetben egészen új globális konfliktusok robbanhatnának ki, melyek miatt a világunk még veszélyesebb hellyé válna.
