Trump Venezuela olaját akarja, de valóban megvalósítható ez a terv?

Venezuela a világ legnagyobb olajtartalékával rendelkezik, mégis évtizedek óta mélyrepülésben van az energiaszektora. Donald Trump most amerikai cégekkel építené újjá az összeomlott olajipart, ám a szakértők szerint a politikai bizonytalanság, a rossz infrastruktúra és a dollármilliárdos költségek miatt ez hosszú, kockázatos és korántsem garantált vállalkozás. Vajon a világ egyik legnagyobb olajvagyona újra valódi gazdasági erőforrássá válhat?

Egy olajbirodalom, amely papíron létezik, a valóságban azonban alig működik

Venezuela neve évtizedek óta összefonódik a hatalmas olajvagyonnal. A dél‑amerikai ország 303 milliárd hordónyi bizonyított készlettel rendelkezik, mégis alig képes kitermelni belőle. Most, hogy az Egyesült Államok elfogta Nicolás Madurót, és ideiglenesen átvette az ország irányítását, Donald Trump nagyszabású tervet hirdetett: amerikai cégek bevonásával újjáépíteni Venezuela olajiparát, és újra működőképessé tenni a gyakorlatilag összeomlott energiaszektort.

A venezuelai olajipar leépülése hosszú folyamat eredménye. A PDVSA állami olajvállalatot évek alatt központosították, politikai kinevezettekkel töltötték fel, a tapasztalt szakemberek pedig tömegesen hagyták el az országot. A nemzetközi szankciók tovább szűkítették a mozgásteret: a technológiai import leállt, a karbantartás elmaradt, a finomítók és vezetékek állapota látványosan romlott. A venezuelai olaj ráadásul nehéz és magas kéntartalmú, vagyis drágább és bonyolultabb finomítani, mint az amerikai könnyű olajat. Mindez olyan spirált indított el, amelyből az ország önerőből képtelen volt kitörni.

Ezt olvastad már?

Zelenszkij kész bármilyen formátumú találkozóra Putyinnal a béke érdekében

Vége a budapesti békecsúcsról szőtt álmoknak? Ez az ország jelentkezett be a házigazda szerepére

Politikai bizonytalanság, dollármilliárdos kockázat

Trump terve első ránézésre logikus: a világ legnagyobb olajtartaléka óriási gazdasági potenciált jelent. A valóság azonban jóval keményebb. A szakértők szerint a venezuelai olajipar újjáépítése nem hónapok, hanem évek, sőt akár egy teljes évtized kérdése, és elképesztően drága beruházást igényelne.

A külföldi cégek csak akkor lépnek, ha stabil, kiszámítható politikai környezetet látnak, és biztosak lehetnek abban, hogy a befektetésük nem vész el egy újabb hatalmi harcban. Jelenleg azonban még az sem világos, ki lesz Maduro utódja, és milyen jogi keretek között működhetnek majd a külföldi vállalatok. A nagy olajcégek reakciója is árulkodó: a Chevron az egyetlen amerikai vállalat, ami jelenleg is működik Venezuelában, és bár hivatalosan óvatosan fogalmaz, a háttérben minden nagy szereplő figyeli a helyzetet. A potenciális nyereség óriási, de a kockázat is az.

A világpiacot nem rengeti meg – legalábbis egyelőre

A globális olajpiac szempontjából sem várható gyors áttörés. Még ha Venezuela vissza is térne a korábbi, napi hárommillió hordós termeléséhez, az sem rengetné meg a világpiacot. A jelenlegi OPEC+ termelési szintek mellett a világ nem szenved olajhiányban, és a venezuelai projektek megtérülése csak hosszú távon lenne érzékelhető. Rövid távon tehát sem az árak, sem az ellátás nem változna érdemben.

Trump terve így nem teljesen irreális, de nem is gyors sikerre épül. Venezuela olajipara olyan mélypontra jutott, amelyből csak hosszú, következetes és rendkívül költséges úton lehet visszakapaszkodni. A világ legnagyobb olajtartaléka ott rejtőzik a föld alatt, de kérdés, kialakul‑e valaha az a stabilitás, amely lehetővé teszi a kitermelését.

Forrás: BBC

Borítókép: jcomp, Freepik