Az érzelmi intelligencia (EI) egy képesség, az intelligencia egyik fajtája, mellyel felfogjuk, megértjük és értékeljük mások emócióit. Ha a baráti társaságodban vagy a munkatársaid között van olyan személy, akinek EI-szintje alacsonyabb az átlagnál, az illető előbb-utóbb le fogja leplezni magát.
Szerencsére te magad is könnyen felfigyelhetsz az érzelmi intelligencia teljes vagy részleges hiányára utaló jelekre – mondja Roos Koole pszichológus, aki a Harvardon szerezte képesítését.
Azok az emberek, akiknek EI-szintje messze túlszárnyalja az átlagot, még az önkifejezés nonverbális jeleit is könnyedén dekódolják, sőt szabályozni képesek az érzelmeiket annak érdekében, hogy erős kapcsolatot alakíthassanak ki embertársaikkal – állapítja meg Koole.
Ha azonban valaki híján van e képességnek, az előbb-utóbb el is fogja árulni magát. Sajnos elképzelhető, hogy a te környezetedben (baráti társaságodban, munkahelyi közösségedben) is akad ilyen személy, csak egyelőre még nem “fedte fel” magát. Koole összegyűjtötte azokat a gyakran elhangzó mondatokat, megjegyzéseket, melyek figyelmeztetnek “az EI-deficitre”. Most ezekből gyűjtöttük össze a legfontosabbakat, a legjellegzetesebbeket, melyek szinte minden esetben jelzésértékkel bírnak.
“Sohasem fogok megváltozni! Vagyok, aki vagyok!”
Az EI nemcsak az érzelmek felismerését, de adott esetben a pozitív irányú személyiségváltozás képességét is magában foglalja. Az érzelmi intelligencia hiányából szinte egyenesen következik a rigiditás, az önreflexió, a saját hibákkal való szembesülés hiánya, sőt a témával kapcsolatos méla közöny is.
“Nem érdekel, hogyan érzel!”
A mások emócióival szembeni közömbösség az EI-hiány egyik vezető “tünete”. Ha valaki fennhéjázó módon nyilvánítja ki, hogy hidegen hagyják embertársai érzelmei, annak sajnos nagyon nehéz lesz kölcsönösen előnyös, stabil kapcsolatokat kiépítenie az életében.
“A te hibád, hogy így érzem magam!”
Akinek erős az érzelmi intelligenciája, az sosem a külvilágot hibáztatja a saját problémáiért. A magas EI ugyanis az általános emberi viselkedéssel kapcsolatos éleslátást, sőt megértést, empátiát is jelent. Koole hangsúlyozza: senki más nem “korrigálhatja” a saját érzelmeinket, csakis mi magunk. Az érzelmek nem gátak, hanem épp ellenkezőleg: lehetőségek, hogy megértsük, adott esetben újrafogalmazzuk önmagunkat és a világhoz való viszonyunkat.
“Tévedsz, és kész!”
Ha kellő visszacsatolást kapnak, az érzelmileg intelligens személyiségek elkezdenek figyelni a nüansznyi apróságokra. Ahelyett, hogy hamis vagy szélsőséges kijelentésekre ragadtatnák magukat, képzeletbeli nagyítólencse alá veszik a kommunikációs partnerük érzelmi helyzetét, kedélyállapotát, sőt az ő helyükbe képzelik magukat. Tehát ahelyett, hogy kurtán elmormolnák a fenti mondatot (“Tévedsz és kész!”), rövidre zárva a vitát, sokkal komplexebb és empatikusabb módon közelítenek: “Szeretném meghallgatni a te véleményedet, annak ellenére is, hogy nem értünk egyet. Segítenél, hogy megértsem, miért érzed ezt?”
“Nem tudok megbocsátani neked!”
Ahogy az imént már utaltunk rá, az EI magas szintje lehetővé teszi, hogy átvedd a másik fél érzelmi perspektíváját. Így aztán a megbocsátás gesztusára is sokkal nyitottabbá válsz. Ha viszont valakinek nem erőssége az érzelmi intelligencia, akkor hajlamossá válik arra, hogy hosszan ápolgasson régi sérelmeket, emocionális értelemben a múltban ragadjon. Az ilyen személyiségek szemhatára önmagukra szűkül, nincs belső igényük a továbblépésre, és a megbocsátás utáni érzelmi megkönnyebbülés élménye is totálisan ismeretlen a számukra.
Az érzelmi intelligencia hiányának felismerése persze csak az első lépcsőfok. Ezt követően erőfeszítéseket kell tenned annak érdekében, hogy az adott beszélgetőpartnered belássa tévedéseit. És természetesen ez az igazi kihívás.
