Sir Keir Starmer kormánya tudatosan készül arra, hogy a következő brit parlamenti választás egyik központi témájává tegye a Brexitet. A cél egyértelmű: világos politikai törésvonalat húzni a Munkáspárt, a konzervatívok és Nigel Farage Reform UK pártja között, miközben a közvélemény egyre kritikusabban tekint az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének következményeire.
Tíz évvel a népszavazás után a Brexit kérdése újra reflektorfénybe került a brit politikában. Sir Keir Starmer miniszterelnök és csapata úgy látja, elérkezett az idő, hogy nyílt politikai vitát kezdeményezzenek az Európai Unióval való kapcsolat jövőjéről. A kormány álláspontja szerint a Munkáspárt az egyetlen olyan nagy politikai erő, amelynek Brexit-álláspontja összhangban van a választók többségének véleményével: a brit társadalom jelentős része úgy érzi, hogy a Brexit jelenlegi formájában nem működik, ugyanakkor az EU-ba való visszalépést sem tartja azonnali prioritásnak.
Ezt olvastad már?
Olaj biznisz és geopolitika: miért utazott a CIA igazgatója Caracasba?
Oroszország figyelmét is felkeltette Trump „rendkívüli” grönlandi ambícióija
Közeledés Brüsszelhez, új keretek között
A kormány az utóbbi hónapokban egyértelmű jelzéseket küldött Brüsszel felé: Starmer „resetként” jellemezte az EU-val való kapcsolatok újragondolását, és nyitottabb, pragmatikusabb együttműködésről beszélt. Ennek egyik kulcseleme lehet az úgynevezett SPS-megállapodás, amely csökkentené az élelmiszerekre és mezőgazdasági termékekre vonatkozó egészségügyi igazolásokat és határellenőrzéseket. A kormány reményei szerint ez jelentős könnyebbséget hozna a brit vállalkozások számára, különösen a kis- és középvállalkozások esetében, amelyek a Brexit óta komoly adminisztratív és pénzügyi terhekkel szembesülnek.
A miniszterek abban bíznak, hogy egy ilyen megállapodás kézzelfogható gazdasági előnyöket mutathat fel még a 2029-es választások előtt, és ezzel bizonyíthatják: a szorosabb EU-kapcsolat nem ideológiai kérdés, hanem gazdasági érdek.
Farage és az „ideológiai Brexit”
A kormányzati kommunikáció egyik fő célpontja Nigel Farage és a Reform UK. A Munkáspárt stratégiája szerint Farage-t olyan politikusként kívánják bemutatni, aki ideológiai okokból ragaszkodik az EU-ellenes állásponthoz, még akkor is, ha ez árt a brit gazdaságnak és a kereskedelemnek. Kormányzati források szerint Farage azért kerüli ma már a Brexit részleteinek boncolgatását, mert tisztában van vele: a projekt gazdasági mérlege sok választó szemében negatív.
A tervek között szerepelnek látványos, konkrét példákra épülő kampányok is – például olyan ágazatok bemutatása, amelyek különösen megszenvedték a Brexit következményeit. Ilyen lehet a kertészeti szektor, ahol a növényekre vonatkozó kereskedelmi korlátozások komoly károkat okoztak, és amelyeken egy EU-val kötött megállapodás érdemben enyhíthetne.
Mit mondanak a számok?
A közvélemény-kutatások a kormány narratíváját látszanak alátámasztani. A YouGov 2025 nyarán készült felmérése szerint a britek 61 százaléka inkább kudarcnak, mint sikernek tartja a Brexitet, míg közel kétharmaduk szorosabb kapcsolatot szeretne az EU-val. Bár az EU-tagság újbóli felvétele is egyre több támogatót talál, sok választó úgy véli, hogy jelenleg más problémák – például a megélhetési válság vagy a gazdasági stagnálás – élveznek elsőbbséget.
Sir John Curtice politológus szerint a Munkáspárt számára a nyílt EU-párti érvelés kockázatokkal járhat, különösen a szuverenitással és az uniós szabályok átvételével kapcsolatos félelmek miatt. Ugyanakkor úgy véli, hogy megfelelő politikai keretezéssel a párt képes lehet meggyőzni saját szavazóinak többségét, sőt a szélesebb közvéleményt is a szorosabb együttműködés előnyeiről.
Európa mint stratégiai partner
A Brexit-vitát új dimenzióba helyezik a nemzetközi geopolitikai változások is. Naomi Smith, a Best for Britain kampánycsoport vezetője szerint az ukrajnai háború, az Egyesült Államok kiszámíthatatlanabb külpolitikája és a belső gazdasági nehézségek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a britek egyre inkább Európára tekintsenek stratégiai partnerként, nemcsak gazdasági, hanem biztonságpolitikai értelemben is.
A kormány nyitottságot mutat további együttműködések iránt is, legyen szó pénzügyi szolgáltatásokról, az acéliparról vagy akár egy fiatalokat érintő mobilitási programról, amely megkönnyítené a munkavállalást és tanulást az Egyesült Királyság és az EU között.
A Brexit tehát nem lezárt fejezet a brit politikában. Sir Keir Starmer stratégiája arra épít, hogy a kérdést kimozdítsa a múlt árnyékából, és a jövő gazdasági és geopolitikai kihívásainak kontextusába helyezze. Hogy ez elegendő lesz-e a választók visszahódításához egy nehéz gazdasági helyzetben, az a következő évek egyik legfontosabb politikai kérdése lesz.
