Szekeres Péter: Az idő az egyetlen olyan dolog, amit nem tudsz visszaadni
„Megmutatjuk, hogy mit gondol a net a termékedről, a márkádról vagy akár a versenytársadról” – foglalja össze néhány szóban Szekeres Péter a Neticle társalapítója szolgáltatásuk lényegét. „Egy sor monoton, repetitív, manuális munkát helyettesítenek jelenleg hat, jövőre tizennyolc országban egy olyan szolgáltatással, amely hat évvel ezelőtt még csak négy fiatal egyetemista srác kockulása volt” – teszi hozzá szerényen.
Izgalmas történet, mint ahogy izgalmas lenne összeszámolni azt az elképesztő mennyiségű időt, amelyet eddig partnereiknek megspóroltak. Az idő viszont egy startup számára is az egyik legértékesebb tényező, így ők is inkább arra fókuszálnak, hogy a termékfejlesztés mellett a mára 42 fős cég számára szerethető munkahelyet teremtsenek, amely a transzparencia, bizalom, hitelesség hármasra épül. Péter szerint csak így lehet hosszú távon értéket teremteni.
Az internet mára a mindennapok megkerülhetetlen részévé vált, érdekes kérdés viszont, hogy változnak-e az értékek és az értékteremtés a változó körülmények hatására, mint ahogyan az is, hogy milyen új kihívásokkal kell egy vezetőnek szembenéznie. Szekeres Péterrel beszélgettünk.
Hat éve a szakdolgozatod írtad, most egy 42 fős, nemzetközi csapatot vezetesz. Hol tart a Neticle történet és mik a következő nagy mérföldkövek?
Maga a Neticle ott tart, hogy van egy 42 fős, nemzetközi csapatunk, jelenleg hat országban vagyunk jelen, most lépünk be még kettőbe, jövőre pedig további tíz országba. Azzal foglalkozunk, hogy automatikus szövegelemzéssel riportokat, insightokat készítünk, amely adatvezérelt döntésekhez nyújt támogatást különböző cégeknek – gyakorlatilag időt, energiát spórolunk meg azzal, hogy automatizálunk egy sor repetitív manuális munkát.
Hat évvel ezelőtt túl komfortos lett a szokásos egyetemi tanmenentet és elkezdtem automatikus szövegelemzéssel foglalkozni, ezzel dobtam fel az akkori hétköznapokat. Egyre jobban érdekelt ez a terület, végül a szakdolgozatomat is erről írtam. Aztán egy masszív egyetemi buli másnapján két egyetemi cimborámmal eldöntöttük, hogy ezzel a dologgal kezdünk valamit. Ha visszaemlékszel, akkor kezdődött itthon a startup láz, ami minket is beszippantott. Voltunk már kávézós startup, albérlet kisszobájában dolgozós startup, a mostani tárgyalónk pedig nagyobb, mint az első irodánk. Izgalmas végigélni ezt a fejlődést és néha egy kicsit végignosztalgiázni, bár keveset nézünk hátra.
Közben pedig voltál az év startup alapítója, díjra jelölt a példakép alapítvány és felkerültél a Forbes 30 év alatti sikeres fiatalok listájára is. Ha most egy kicsit mégis visszatekintesz, alapítóként hogyan látod az elmúlt hat évet?
Kedvesek ezek a djak, de az egész csapatnak szólnak. Nagyon keveset nézünk hátra az alapítótársaimmal, ez talán néha a hibánk is lehet. Időnként tényleg érdemes visszanézni, visszagondolni, hogy mi az az út amit megtettünk, megcsináltunk, elértünk. Elég nagyratörő vágyaink, terveink vannak – hova akarunk eljutni, hány országban, hogyan szeretnénk ezt csinálni, hány embernek szeretnénk szuper munkahelyet teremteni. Éhesek vagyunk a változásra. Nekünk ez természetes – tudom, hogy nagy dolog a növekedés, ami mögöttünk van és az is nagy dolog, hogy sikerül szép munkakörnyezetet teremteni, szuper új emberekkel, nagy cégekkel együtt dolgozni. Mindez organikusan jött – megyünk egyre előre, egyre profibbak vagyunk, nem olyan éles a váltás. Akkor vesszük igazából észre, amikor valakivel például fél év után beszélünk újra – gyakran megjegyzik, hogy mennyivel másképp beszélünk, mennyit fejlődtünk, mennyi új dolog történt, mennyivel más az elképzelés az egész cég mögött. Valószínűleg ez egy jó fokmérője lehet a változásnak.
A változásnak, ami sokszor hatalmas kihívás. Mit jelent az értékteremtés egy olyan rendkívül gyorsan változó környezetben, mint amilyen körülvesz bennünket? Miért kulcsfogalom a transzparencia a XXI. századi vezető számára és mi történik, ha az egót a piaci tanulás mögé tudod helyezni? Olvass tovább ITT!
(Képek: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu)