Tudtad? Ez az egyetlen film, melynek forgatásáról kirúgták Robert De Nirót

A 82 éves színésznagyság hosszú karrierje során seregnyi filmszerepet utasított vissza, azt viszont ennyi év távlatából már kevesen tudják, hogy volt egy fájdalmas emlékű forgatás, melynek végén az ő lábára kötöttek útilaput.

Robert De Niro 82 esztendősen is Hollywood egyik legjelentősebb színészének számít. A két Oscar-díjjal kitüntetett legenda mindig is alaposan megválogatta, mely szerepajánlatokra bólint rá, olykor azonban vele is előfordult, hogy tévesen ítélte meg a helyzetet, s így lecsúszott egy-egy későbbi sikerfilmről. De Niro szereprepertoárja ma már hallatlanul széles: a filmcsillag csendesebb, szűkebb publikumot célzó drámákban ugyanúgy képes brillírozni, mint kőkemény bűnügyi opuszokban, vagy akár fékevesztett tempójú, őrült vígjátékokban. Komikusi vénáját olyan közkedvelt filmekben csillogtatta meg, mint az Éjszakai rohanás (1988), a Nem vagyunk mi angyalok (1989), a Csak egy kis pánik (1999) vagy épp az Apádra ütök (2000). A színész a mai napig örül, ha vígjátékban parádézhat, ám az utóbbi tíz évben nem gazdagította újabb gyöngyszemekkel a műfajt – gondoljunk csak olyan kínos mellényúlásokra, mint a Nagyfater elszabadul (2016), a Nagypapa-hadművelet (2020) vagy épp az Ürömapám (2023).

Ezt olvastad már?

Quentin Tarantino visszatér a filmezéshez, de nem úgy, ahogy gondolnád

Leonardo DiCaprio minden idők leghíresebb magyar színészéről forgat filmet

Meglepőnek tűnhet, ám De Niro valójában már a hetvenes években lehetőséget kapott a felhőtlen komédiázásra, csakhogy a forgatás végül csúfos fiaskóval végződött a színész számára – írja a Deadline.

A világsztár már karrierje zenitjére érkezett, amikor a hetvenes évek derekán – közvetlenül A Keresztapa második részéért (1974) kapott Oscar-díjat, valamint a Martin Scorsese által rendezett Taxisofőr (1976) kiugró szakmai sikerét követően – megkínálták a Hölgyem, Isten áldja! (The Goodbye Girl, 1977) című vígjáték férfi főszerepével.

A sztori középpontjában egy frissen elvált táncosnő és egy magányos színész állt, akik ugyanabban az albérletben lelnek menedékre, majd szépen, lassan szerelmi viszony bontakozik ki köztük.

A rendezői széket az a Mike Nichols foglalhatta el, aki a hetvenes évek közepére már a Hollywoodi Reneszánsz egyik vezéregyéniségének számított, köszönhetően Diploma előtt (1967) című, forradalmi erejű klasszikusának. (Ugyanakkor ő jegyezte direktorként a Nem félünk a farkastól című 1966-os, szintén kultikus kamadrámát is.)

De Niro ugyan rábólintott a megbízásra, már az első perctől kezdve óriási kételyek gyötörték. „Akkoriban még nem ismertem bizonyos típusú technikákat. Ez egy meghatározott stílusú komédia volt, Neil Simon szellemisége lengte be, s az időzítésnek rendkívül pontosnak kellett lennie; én viszont nem éreztem magamban a lelkesedést, amikor elkezdődött a forgatás” – nyilatkozta a színészlegenda a Deadline-nak.

A világsztár önbizalmát valójában az ásta alá, amikor az egyik stábtag a próbák során kijelentette róla, hogy egy cseppet sem vicces. „Egyszerűen nem működött az egész. Nagyjából két hétig forgattam. Életem során háromszor fordult elő, hogy nem tudtam megfelelni egy rendezőnek, és ez az eset bizony ezek közé tartozott. Csak ültem a lakókocsimban, és úrrá lett rajtam egy borzalmas érzés” – folytatta a múltidézést Robert De Niro.

Végül maga Mike Nichols közölte a mélységesen csalódott színésszel, hogy mégsem tartanak igényt a munkájára. A direktor feldúltnak, zaklatottnak tűnt, amikor előrukkolt a szomorú bejelentéssel, de másképp nem is lehetett volna pontot tenni a kellemetlen história végére. A sors különös fintora, hogy végül maga Nichols is kihátrált a produkcióból: a stafétabotot Herbert Ross (Játszd újra, Sam!) vette át tőle, De Niro helyére pedig Richard Dreyfuss (A cápa) ugrott be, aki végül ennek a szerepének köszönhette élete egyetlen Oscar-díját.

Borítókép: Luca Carlino / NurPhoto / NurPhoto via AFP, Europress fotóügynökség