Tarantino fütyül a közízlésre: ha kell, Hitchcock remekművéről is leszedi a keresztvizet

Quentin Tarantino nem csupán extravagáns alkotói stílusáról, sajátos humoráról és – a filmjeit rendre megfűszerező – rajongói attitűdjéről ismert, de olykor bizony attól sem riad vissza, hogy vitriolos kritikával illesse nagynevű elődeit.

A kilencvenes évek lendületes, provokatív és reformszellemiségű mozi-fenegyereke – akinek filmográfiáját ma már olyan korszakalkotó művek ékesítik, mint a Kutyaszorítóban, a Ponyvaregény, a Kill Bill, vagy épp a Django elszabadul – sosem rejtette véka alá, ha a hollywoodi/nemzetközi filmipar valamely prominens egyéniségéről éppenséggel lesújtó volt a véleménye. Nem is olyan régen Paul Dano és Matthew Lillard színészekről szedte le a keresztvizet – kapott is érte hideget-meleget egyaránt -, ám – miként arról a Far Out cikke is megemlékezett – a múltban sokkal nagyobb halakat is kipécézett már magának. Olyan emblematikus rendezőkkel kapcsolatban fogalmazott meg hol szolidabb, hol vitriolos kritikát, mint David Lynch, Jean-Luc Godard, John Ford, vagy épp a műfaji film történetének egyik legnagyobb hatású alakja, a thriller zsánerének megteremtője, Alfred Hitchcock.

Ezt olvastad már?

A világhírű filmrendező, aki románcba bonyolódott a mesterséges intelligenciával

Keanu Reeves olyan szamurájfilmben akciózik, amihez foghatót még senki sem látott

Jóllehet Tarantino elismeri, hogy a suspense mestereként is emlegetett elődje hamisítatlan pionír volt, a bűnügyi mozik egyedi stílusú specialistája, egy nyilatkozatában hozzátette: attól, hogy valaki elsőként dönt rekordot az egy mérföldes futás kategóriájában, később még sokan felülmúlhatják.

A rendező nem állt meg ezen a ponton. Hozzáfűzte: „Mindig is úgy éreztem, hogy Hitchcock tanítványai továbbfejlesztették az ő történetmesélési és mozgóképes leleményeit. Imádom például Brian De Palma Hitchcock-filmjeit. De szeretem Richard Franklin és Curtis Hanson Hitchcock inspirálta filmjeit is. Közelebb is állnak hozzám, mint Hitchcock saját munkái.”

Tarantino még a brit származású rendezőzseni 1959-es überklasszikusát, a Cary Grant és Eva Marie Saint főszereplésével készült Észak-északnyugatot is bírálta. „Az emberek 22 évesen felfedezik maguknak az Észak-északnyugatot, ami varázslatos dolog, ha hozzászámítjuk, hogy az igazából egy nagyon középszerű mozi” – fogalmazott a 63 esztendős filmmogul, aki szerint Hitchcock bizonyos értelemben saját kora „áldozatává” vált, mondván, az ötvenes években még nem álltak a direktorok rendelkezésére azok a technológiai/filmnyelvi eszközök, amelyek a későbbi évtizedekben meggyökeresedtek, kikristályosodtak.

Természetesen egyetlen filmtörténeti értékű klasszikus sem „sérthetetlen”, az építő kritikának pedig mindig, minden körülmények között megvan a helye, legitimitását ezért dőreség is volna elvitatni, ugyanakkor az Észak-északnyugat éppenséggel egy rendkívül korszerű szellemiségű, saját korát messze megelőző, mind humorát, mind önreflektív tudatosságát, mind pedig vizuális sziporkáit tekintve úttörő produkció, mely egynémely mozzanatában szinte már a következő évtized hajnalán zászlót bontó európai modernizmust előlegezi.

Forrás: Far Out

Borítókép: KEVIN WINTER / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP, Europress fotóügynökség