Roche: nem árulás, csak gyorsabb voltam a többieknél!

Nem tartja árulásnak az 1987-es Giro d’Italia megnyeréséért csapattársával vívott küzdelmet Stephen Roche, aki Valter Attilától az első öt-tíz hely megszerzését sem tartja elképzelhetetlennek a pénteken Budapestről rajtoló olasz országúti kerékpáros körversenyen.

A 62 esztendős ír kiválóság – akinek felesége magyar és sportszakmai tanácsadóként segíti a magyarországi Nagy Rajtot – 1986-os súlyos térdsérülését követően 1987-ben véghezvitte azt a bravúrt, amelyet rajta kívül csak a sportág belga legendája, Eddy Merckx:

egy naptári évben a Giro d’Italián és a Tour de France-on aratott diadala mellett világbajnoki aranyérmet is nyert.

„Egyszerűen minden összeállt, enélkül nem lehet megismételni ezt a triplázást. Most is vannak olyan bringások, akik képesek lehetnek rá, Tadej Pogacar vagy Remco Evenepoel például. Ugyanakkor ma már nem jellemző, hogy a legjobbak két háromhetes viadalon álljanak rajthoz” – fogalmazott az MTI kérdésére Roche, aki legnagyobb erősségei közé a mentális felkészültségét, az előre tervezést és a kiegyensúlyozottságot sorolta.

Nem hallgatta el ugyanakkor a szerencse szerepét sem: az akkori olasz körversenyen a számára kedvező hűvös időjárás volt jellemző, majd a Touron sem volt túl meleg. Aztán a világbajnoki mezőnyversenyt – úgy, hogy előző nap 30 fokos hőség volt – nyolc fokban és esőben rendezték Villachban, ami jelentős előnyt jelentett számára, ráadásul itt már nyomás nélkül indult a két nagy siker után.

„A vb megnyerése őrült pillanat volt. És bár másképp, de emlékezetes volt abban az évben a Liege-Bastogne-Liege is, hiszen második lettem úgy, hogy ostoba módon vesztettem el” – utalt Roche arra, hogy egészen az utolsó méterekig úgy tűnt, az elsőségért ketten csatáznak a belga Claude Criquielionnal, mígnem a hátulról nagy tempóval megérkező olasz Moreno Argentin meglepte őket és megnyerte az öt legnagyobb egynapos viadal, a Monumentumok közé tartozó klasszikust.

Felidézte az abban az esztendőben 25 etapos Tour 21. szakaszát is, amikor óriási erőfeszítéssel maradt harcban az összetettért, illetve a Giro döntőnek bizonyuló szakaszát. Roche-tól ugyanis címvédő csapattársa, a Carrera másik kapitánya, a hazai közönségkedvenc Roberto Visentini egy hosszú időfutam után átvette az összetett első helyét, hogy aztán két napra rá következzen a 15. szakasz, amelyet azóta „sappadai árulás” néven emleget az olasz sportsajtó. Egy lejtmenetben ugyanis Roche lehagyta csapattársait és riválisait is.

„Nem támadtam. Csupán gyorsabb voltam a többieknél” – szögezte le Roche, aki felidézte, hogy Visentini, miután átvette a Maglia Rosát, azt várta tőle, hogy érte dolgozzon a folytatásban, ugyanakkor szerinte a csapat még ekkor sem nem döntötte el, ki a kapitány.

„A szökésben egyetlen csapattársunk sem volt, ezért úgy gondoltam, miért ne? Hosszú volt a lejtmenet, márpedig én jónak számítottam ebben. Egyszerűen csak előre mentem a hegytetőn, és nem néztem hátra, így nem tudtam, hogy senki nem követ. Mire leértem, már egy perc előnyöm volt Visentini előtt” – emlékezett vissza a ritkán látható jelenetre Roche, akit ezt követően saját csapata üldözött, ennek ellenére át tudta venni az elsőséget, amelyet meg is tartott aztán.

Elárulta, 1988-ban és 1989-ben még beszéltek egy keveset Visentinivel, aki öt évvel ezelőtt nem jelent meg a korábbi csapat által szervezett találkozón a harminc esztendővel korábbi sérelmei miatt.

Az idei Giro kapcsán azt mondta, a három magyar résztvevő közül Peák Barnabás és az EOLO-Kometában induló magyar bringás – Fetter Erik vagy Dina Márton – egyaránt segítőként áll majd rajthoz, azaz nem saját magukért tekernek majd, szemben a harmadik Girójára készülő Valter Attilával, aki az összetettért szállhat harcba.

„Jót tesz a magyar kerékpározásnak, hogy hazai hősökért szoríthatnak a nézők, függetlenül attól, hogy milyen szerepkört töltenek be csapatukban. Ezek a bringások példaképek lehetnek a gyerekek számára: itt születtek, itt tanultak, ők el tudtak érni ilyen szintre, ezért én is meg tudom csinálni” – szögezte le Roche, aki akár már a visegrádi befutónál jó helyezést vár Valtertől.

„Talán még mindig kissé tapasztalatlan a háromheteseken, melyeken bármikor lehet egy rossz napod. Régebben 25-27 évesen debütáltak a kerékpárosok, míg most – igaz, ritka kivételnek számít – Tadej Pogacar 22 évesen már a második Tourját nyerte” – fogalmazott Roche hozzáfűzve, hogy szerinte Valter elégedett lenne, ha a legjobb tízben zárna. „Akár egy top ötös pozíció is benne van, a dobogó talán még nem, ám rendkívül fiatal, folyamatosan gyűjti a tapasztalatokat. Kiváló úton van afelé, hogy két-három éven belül összetett esélyesként tartsuk számon”.

Roche tapasztalatai alapján kiemelte, számos pozitív hozadéka várható a magyarországi Giro-rendezésnek. Mondta ezt annak fényében, hogy nagykövetként és szervezőként részt vett a 2014-es Giro északír és ír szakaszainak megvalósításában. Ez – akárcsak Marco Pantani nagy évében, 1998-ban a Tour írországi Nagy Rajtja – meglátása szerint jelentős pozitív hatást gyakorolt az ország kerékpársportjára. Jelentősen megnőtt a gyermekek száma a sportágban, akárcsak azoké a felnőtteké, akik kerékpárral kezdtek munkába járni, illetve szignifikáns emelkedés mutatkozott az eladott kerékpárok számában is.

(Forrás és kép: MTI/ Giro d’Italia)