A 2011-es tulajdonosváltás óta továbbra is csak a hazai porondon tud értékelhető eredményeket felmutatni a sztárokat minden különösebb szakmai koncepció nélkül igazoló francia gigaklub.
A március 8-ai, Bayern München elleni 2–0-s idegenbeli vereséggel az idén is a legjobb tizenhat között vérzett el a Bajnokok Ligájában a Paris Saint-Germain. „Haladjanak tovább, nincs itt semmi látnivaló” – mondhatnánk a hír kapcsán, hiszen az 1970-ben alapított egyesület a legrangosabb európai klubsorozatban a katari milliárdos elnök, Nasszer Al-Khelaifi 2011-es színrelépése óta ötödször búcsúzott a nyolcaddöntőben. Ha viszont belegondolunk, hogy a Qatar Sports Investment Group mennyi pénzt ölt a csapatba az évek során, az egyetlen, épp a Bayernnel szemben elveszített BL-döntő eredményesség tekintetében bizony igencsak soványka megtérülése a csillagászati összegű invesztíciónak.
Pedig Al-Khelaifiék színrelépésekor úgy tűnt, a PSG ugyanúgy sikerre ítéltetett, mint annak idején az orosz mágnás, Roman Abramovics által megvásárolt Chelsea, amely ugyan kilenc évet várt a BL-trófeára, de Premier League-középcsapatból végül az európai porond egyik legkomolyabb szereplője lett.
Kép: Matthieu Mirville / DPPI
A párizsi klub vezetése 2011 decemberében, igaz, kényszerből, de ragyogó érzékkel választotta ki a vezetőedzői posztra Carlo Ancelottit, aki a trófea nélkül zárt első félszezon után a másodikban bajnokságot nyert, és a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében is csak kevesebb idegenben lőtt gólja miatt maradt alul a korszak legjobb csapatával, a Barcelonával szemben. Ekkor úgy tűnt, legkésőbb két-három éven belül jöhet a „csúcstámadás”.
Az olasz mester aztán 2013-ban a Real Madridhoz távozott, s vele együtt eltűnt a szakmai koncepció is. Ancelotti lelépését követően hiába öntötték a pénzt az egyesületbe Khelaifiék, hiába igazolták le elképesztő összegekért többek között Javier Pastorét, Thiago Silvát, David Luizt, Edinson Cavanit vagy éppen Ángel Di Mariát, hiába szerezték meg Zlatan Ibrahimovicot, illetve egy rövid időszakra David Beckhamet is, a BL-trófea nem került kézzelfogható közelségbe.
Sőt, 2017 tavaszán az a csúfság is megesett a párizsiakkal, hogy az otthon 4–0-ra megnyert BL-nyolcaddöntő után – a játékvezetői tévedéseken kívül főként Neymar remeklésének eredményeként – a visszavágón 6–1-re kikapott az FC Barcelonától az akkor éppen a Sevillával előzőleg zsinórban három Európa-liga-trófeát nyerő Unai Emery által irányított alakulat. A szezon végére ráadásul az is kiderült, hogy nagyrészt egy Párizs agglomerációjában született, ám az AS Monacónál nevelkedett tinédzsernek, bizonyos Kylian Mbappénak köszönhetően a bajnoki címről is le kell mondaniuk a fővárosiaknak. A klub ambícióit ismerve cseppet sem volt meglepő, hogy a következő szezon elején Neymar és Mbappé is a Parc des Princesben találta magát. Előbbi az azóta is fennálló világcsúcsot jelentő 222 millió, utóbbi összesen 180 millió eurójába került a feneketlen bukszájú katariaknak.
Kép: Jean Catuffe / DPPI
A BL-trófea a két szupersztárral sem érkezett meg Párizsba, bár az kétségtelen, hogy a Covid-sújtotta 2019–20-as szezonban Thomas Tuchelnek sikerült annyira rendet vágnia a csapatnál, hogy a PSG végre beverekedte magát a döntőbe, ám ott a francia alakulat egykori neveltje, Kingsley Coman góljának köszönhetően 1–0-ra kikapott a Bayerntől. A menedzsmenttel folytatott parttalan viták azonban a német mestert is maguk alá gyűrték, 2020 decemberében távozott, hogy aztán tavasszal a Chelsea-vel megnyerje a trófeát… Al-Kelaifiék pedig rághatták szégyenükben ökleiket, mert a Tuchel utódjául kinevezett Mauricio Pochettino ugyan az elődöntőig elkormányozta a csapatot, de ott alulmaradt a Manchester Cityvel szemben, a bajnokságban pedig a nagyságrendekkel kevesebb pénzből gazdálkodó, ám jól összerakott Lille futott be az első helyre.
A Paris Saint-Germain azóta a sokak által minden idők legjobbjának tartott Lionel Messivel is kiegészült, s tavaly megnyerte tizedik bajnoki címét is, de az immár Christophe Galtier irányította csapaton világosan látszik: hiába a világ papíron legjobb támadótriója, ha a sztárok nem hajlandók kivenni a részüket a védekezésből, és az együttes leggyengébb pontja a modern futball alfája és omegája: a középpálya.
Ha mindez nem lenne elég, Neymar sokadik bokasérülése után úgy döntött, hogy kés alá fekszik, így a szezon hátralévő részében a még mindig zseniális, ám nehezen kezelhető brazilra sem számíthatnak, a június végén lejáró szerződésű, s egyébként a PSG-meccsek nagy részét végigsétáló, 35 éves Messi pedig a sajtóhírek szerint éppen azon vacillál, menjen-e vagy maradjon.
Kép: Jean Catuffe / DPPI
„Egy adott ponton Messinek meg kell törnie a csendet. Azt a vak is látja, hogy a jelenlegi teljesítménye tükrében nem fogja azt mondani, hogy hosszabbítani akar, mivel a játéka az elmúlt időszakban nem ütötte meg az elvárt szintet. Akkor viszont Messi miért van itt? Hogy mezeket áruljon, marketingszerződéseket kössön, vagy hogy a legmagasabb szinten teljesítsen?” – fogalmazott igencsak keményen az argentin zsenivel kapcsolatban a napokban az egykori PSG-legenda, Jerome Rothen podcastjében 1998 világbajnoka, Christophe Dugarry.
