Matematikai számítások bizonyítják: a futball egyre kiszámíthatóbb és unalmasabb lesz

Ted Lasso egyszer s mindenkorra megtanította a világnak, hogy mit jelent a britek futball iránti szenvedélye.

Míg az amerikaiak négyévente hangolódhatnak rá a világbajnokságra, addig az európai futballfanatikusok hétről-hétre szoríthatnak az élvonalbeli klubok győzelméért vagy éppen azért, hogy a kiesés szélén álló csapat bent maradhasson a bajnokságban. A világ viszont változik, ezzel együtt pedig már a futball sem az a fordulatos sportág, mint amilyen régen volt – mutat rá egy friss kutatás.

Matematikai számítások támasztják ugyanis alá, hogy egyértelmű különbség van a tíz évvel ezelőtti és a mai mérkőzések kiszámíthatósága között.

Egy 2021 végén megjelent tanulmány szerint már az izgalom sem a régi – már ami a futballt illeti. A Royal Society Open Science című tudományos folyóiratban publikált tanulmány a sportág eredményeit vizsgálta, az elmúlt 26 év adatait vetették össze a hálózattudomány alapján. Az eredmények pedig egyértelműen alátámasztják, hogy a futball sokkal kiszámíthatóbb ma, mint például egy évtizeddel ezelőtt volt.

„Hálózatkutatóként kezdtem a pályafutásomat” – mondja Taha Yasseri, a tanulmány vezető szerzője, a Dublini Egyetem szociológiai docense. „Magánemberként viszont nagy rajongója és követője vagyok a futballnak. Úgy éreztem, hogy a hálózattudomány néhány módszerét felhasználhatom, hogy előrejelzéseket készítsek a futballmeccsek kimeneteléről” – tette hozzá a professzor.

A hálózattudomány, ahogy a neve is sugallja, olyan összetett hálózatok kutatása, mint a számítógépes hálózatok, a közösségi hálózatok vagy a kommunikációs hálózatok. A „csomópontok” minden esetben különálló elemeket jelentenek, a „linkek” pedig az elemek közötti kapcsolatokat jelölik.

Yasseri és kollégája, Victor Maimone legfrissebb kutatásában több mint 87 000 meccset tartalmazó adatbázist hozott létre az európai labdarúgó-bajnokságokban 1993 és 2019 között lezajlott 26 év eredményeiből.

Az egyszerűség kedvéért az elemzésből kivették a döntetlen eredményeket és csak azokra a meccsekre koncentráltak, ahol egyértelmű volt a győzelem vagy éppen a vereség. A csapatok győzelmeinek és vereségeinek pusztán összehasonlítása azonban nem elég adat ahhoz, hogy valóban megragadja a futball összetettségét – magyarázza Yasseri.

„Az a probléma, hogy a csapatok különböző erősségű ellenfelek ellen játszanak” – mondja. „Láthatnánk, hogy az A-csapat mind az elmúlt öt mérkőzést megnyerte, de ha valaki többet tud ezekről a csapatokról, könnyen rájöhet, hogy az öt csapat közül négy nagyon gyenge, és a tabella végén áll. Szerencsére ez évtizedek óta probléma a hálózattudományban, és a kutatók találtak rá megoldást” – fogalmaz a szakértő.

Ennek a dinamikának a jobb megértéséhez olyan hálózati modellt választottak, amelyben a „élek” vagy a csapatok közötti kapcsolódási vonalak a vesztestől a győztes felé mutatnak, és súlyuk megegyezik a győztes által szerzett pontok számával. Ily módon az egyes csapatok csomópontjainak összpontszáma a hálózatban a liga többi csapatával való interakciójától függ.

Minden új meccsnél megtalálták a különbséget a két csapat hálózati pontszámai között, és ezt az értéket egy logisztikus regressziós algoritmusba illesztették, hogy megjósolhassák meccsük kimenetelének valószínűségét. A logisztikus regresszió egy olyan osztályozási algoritmus, amely segít az adatokat különálló gyűjtőhelyekbe rendelni, például az e-maileket spamként vagy nem spamként címkézi. Yasseri a tanulmány alapján azt mondja, hogy egyértelmű különbség van a tíz évvel ezelőtti és a ma lejátszott meccsek kiszámíthatósága között.

A kutatók azt is megállapították, hogy a 90-es évek eleje óta csökkentek például a hazai pálya nyújtotta előnyök is.

Bár nincs szabványos megközelítés a sporteredmények valószínűségének tanulmányozására, a hálózattudomány oldaláról történő megközelítésnek több fontos üzenete is van. A gazdag futballcsapatok általában gazdagodnak, míg a kevésbé tehetős csapatok számára csökken a finanszírozás, mivel kiesnek a jövedelmezőbb bajnokságokból.

A kutatók által létrehozott modell eredményeivel természetesen nem lehet tűpontos jóslatokat meghatározni, ezzel továbbra is a fogadóházak szabadalmaztatott algoritmusai próbálkoznak, ehelyett az elemzés egy egyszerűsített modell, amely sporttörténelmi tendenciákat tárhat fel. Egy német bajnokságban például Yasseri szerint a modell pontossága 60-65 százalék volt a 2000-es évek elején, és 80 százalékos a 2010-es évek végén jegyzett adatokkal.

A kutató szerint a kiszámíthatóság növekedésének hátterében a professzionalizmus és a finanszírozás állnak.

Az elit klubok több forrásból vásárolhatnak magasan képzett játékosokat szemben például azokkal a klubokkal, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy sztárfocistákat igazoljanak.

A kiszámíthatóság csökkentésére Yasseri szerint megoldás lehet az amerikai sportágak olyan irányelveinek átültetése az európai gyakorlatba, mint például az NBA játékosok fizetési sapkája, ami segíthet némi kiegyenlítést visszahozni a pályára a kevésbé gazdag futballklubok számára.

Ha ezek a változások nem is valósulnak meg, Yasseri szerint még mindig van egy garantált kiút az unatkozó focirajongók számára: a női klubok.

„A benne rejlő kiszámíthatatlanság miatt a női foci számomra most valamelyest érdekesebb. A női futball még kevésbé üzletiesedett el, a klubok még mindig felülmúlhatják a várakozásokat” – teszi hozzá.