Hitet és önbecsülést is nyertek a női kajaknégyes tagjai

Hitet és önbecsülést is nyertek aranyérmük mellé a tokiói olimpia szombati napján aranyérmes női kajaknégyes tagjai, akik elmondták, elsősorban saját maguknak bizonyítottak ezzel a sikerrel.

Az immár hatszoros ötkarikás bajnok Kozák Danuta elsősorban férjének, családjának, valamint a vele egy hajóban lapátolóknak mondott köszönetet, és úgy fogalmazott, számára ez egy életre szóló diadal.

„Sok szenvedés és keserűség árán, de végül sikerült, ennek pedig nagyon örülök”

– nyilatkozta, majd hozzátette, egyesben és párosban elért eredményénél hiányzott valami, ami ezúttal megvolt benne. „Talán egyfajta dühnek hívnám, mert egészen más mentális állapotban álltam be ma a rajtgépbe” – mondta Kozák, aki elárulta, társai a döntős futam előtt megölelték, biztatták, ő pedig látta a szemükben a tüzet, ami azt jelezte a számára, hogy mindannyian nagyon meg akarják nyerni ezt az aranyérmet. „Most egy ideig nem szeretnék célokat kitűzni és teljesíteni, Tokióból pedig azt az érzést viszem haza magammal, hogy van okom elhinni, hogy jó vagyok” – jelentette ki Kozák.

Csipes Tamara azt mondta, akárcsak egyesben, úgy a négyesben is azzal a gondolattal ült be a kajakba, hogy 32 éves, és nagy valószínűséggel ennél gyorsabb már nem lesz. „Az elmúlt 21 évből merítkeztem, azt mondogattam magamban, hogy most vagyok itt, most van itt a lehetőség, most kell megcsinálnom” – nyilatkozta az egyesben ezüstérmes kajakos, aki arról is szót ejtett, hogy a fináléban a zuhogó eső egyáltalán nem zavarta őket, szerinte profi sportolóként ezeket a körülményeket tudni kell kizárni. „A következő hetekben, hónapokban szeretnék anyukaként létezni, mert egyébként is azt érzem, hogy én elsősorban anya vagyok. A lányom most kezdi az óvodát, rá akarok koncentrálni, bár még lesz egy világbajnokság, arra lehet, hogy összekapom magam” – fogalmazott Csipes, hozzátéve, hogy a versenysport sehogyan sem egyszerű, kisgyermekkel pedig még nehezebb. „Önbecsülést viszek haza magammal Tokióból, azt az érzést, hogy igenis bármire képes vagyok” – mondta, majd hozzátette, édesapjával, egyben edzőjével, a szintén olimpiai bajnok Csipes Ferenccel arról még nem beszéltek, hogy ő már több aranyat nyert, mint édesapja, de jelezte, az esti vacsoránál ezt mindenképpen szóba fogja hozni.

Bodonyi Dóra elárulta, a párosok versenye után csalódottnak érezte magát, de volt ideje átértékelni a történteket és már pénteken is úgy jött ki a Sea Forest kajak-kenu pályára, hogy olyan nincs, hogy ne mi nyerjünk. “Most már elhiszem, hogy én is tudok olimpiai bajnok lenni és viszonylag könnyen félre tudom tenni, hogy az előző néhány nap alatt mi történt” – fogalmazott Bodonyi.

Kárász Anna úgy vélte, „hullámzó” volt a lelkivilága az elmúlt napokban, és az ő esetében nem lehet dühről, vagy dacról beszélni, neki más volt a motivációja. „Ma tudtam, hogy mindannyian ugyanazt a célt akarjuk elérni, és nagy önbizalmat adott az is, hogy az ilyen esetekben tudunk egymásra számítani” – mondta. „Szentimentális vagyok, ez a futam érzelmi szempontból is nagy élmény volt nekem, plusz egyfajta bizonyosságot jelent számomra ez az olimpiai bajnoki cím” – tette hozzá Kárász.

A női kajaknégyes a magyar küldöttség 18. érmét, közte a hatodik aranyat nyerte Tokióban.

(Forrás és képek: MTI / Kovács Tamás)