Hatvannyolc évvel később – a müncheni légikatasztrófa, ami örökre megváltoztatta a futballt

Február 6-a a futball egyik legsötétebb dátuma. Hatvannyolc évvel ezelőtt, 1958-ban ezen a napon történt a müncheni légikatasztrófa, ami nemcsak a Manchester United történetét törte ketté, hanem az egész európai labdarúgásét is. Egy generáció veszett oda, egy csapat álmai szakadtak félbe, és egy klub örökre más lett attól a pillanattól kezdve.

A Manchester United akkoriban Európa egyik legizgalmasabb csapata volt. A „Busby Babes” néven ismert együttes fiatal, saját nevelésű játékosokra épült, akik nemcsak Angliában, hanem a kontinensen is új szemléletet képviseltek. Gyors, bátor, modern futballt játszottak egy olyan korban, amikor a legtöbb klub még óvatosan tekintett Európára. Matt Busby vezetőedző hitt abban, hogy az angol csapatoknak helyük van a nemzetközi porondon, ez a hit azonban végzetes utazáshoz vezetett.

1958. február 5-én a Manchester United Belgrádban játszott BEK-negyeddöntőt a Crvena zvezda ellen. A 3–3-as döntetlen továbbjutást ért, a csapat pedig másnap indult haza. A repülőgép Münchenben technikai okokból megállt tankolni. Az időjárás romlott, a kifutópályát latyak borította, de a kapitány harmadik nekifutásra is megpróbálta a felszállást.

Ezt olvastad már?

Lezárult a téli átigazolási időszak az angol labdarúgásban

A Liverpool lecsúszhat Geertruidáról: a Sunderland nem enged

A végzetes döntés

A gép nem tudott felemelkedni, átszakította a repülőtér kerítését, majd egy épületnek csapódott. A fedélzeten tartózkodó 44 ember közül 23-an életüket vesztették. Köztük nyolc Manchester United-játékos, akik közül többen alig múltak 20 évesek. A tragédia áldozatai között volt Duncan Edwards, a kor egyik legnagyobb angol tehetsége, akiről sokan úgy tartották, hogy minden idők egyik legjobb játékosa lehetett volna. Vele együtt áldozatul esett Roger Byrne csapatkapitány, Tommy Taylor, Eddie Colman, Mark Jones, Geoff Bent, Billy Whelan és David Pegg. Nemcsak futballisták haltak meg, hanem újságírók, stábtagok, a klub közvetlen családja.

Matt Busby élet és halál között lebegett hetekig. Amikor magához tért, állítólag csak annyit kérdezett: „Mi történt a csapattal?” Az orvosok nem hitték, hogy felépül, de túlélte, és ezzel együtt megszületett egy történet, ami a futball egyik legnagyobb újjászületésévé vált.

A Manchester United romokban hevert. A szezon hátralévő részét tartalékokkal, fiatalokkal és kölcsönjátékosokkal kellett végigjátszaniuk. Az FA-kupa döntőjéig is eljutottak, de a vereség szinte mellékes volt. A klub túlélése volt a kérdés. Busby nem adta fel. Évek munkájával új csapatot épített, amelynek gerincét Bobby Charlton – a katasztrófa túlélője – jelentette. Tíz évvel később, 1968-ban a Manchester United megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Ugyanaz a klub, ugyanaz az edző, ugyanaz az eszme, de már a tragédia emlékével együtt.

A müncheni légikatasztrófa óta február 6-a nemcsak gyásznap, hanem emlékeztető is. Arra, hogy a futball nem pusztán eredményekről és trófeákról szól. Emberekről, sorsokról, álmokról, és arról, milyen törékeny minden, amit természetesnek veszünk.

Hatvannyolc év telt el, de a neveket ma is ugyanazzal a tisztelettel mondják ki Manchesterben. A stadion környékén virágok, sálak, mécsesek emlékeztetnek arra a csapatra, amely sosem érhetett célba, de örökre része maradt a futball történetének.

Borítókép: Sierra Alpha Juliet, Unsplash