Három futballedző, akit idén már menesztettek is

A modern labdarúgásban egyre ritkább, hogy egy edző ténylegesen időt kapjon egy hosszú távú projekt felépítésére. Az idei szezon ezt ismét fájdalmasan igazolta, amikor három különböző futball filozófiát képviselő szakember – Xabi Alonso, Enzo Maresca és Rúben Amorim – is idő előtt távozott a kispadról. A közös pont nem a tudás vagy az elképzelések hiánya volt, hanem az a környezet, amelyben ezek az elképzelések nem kaptak elég türelmet.

Xabi Alonso – amikor az elvárások gyorsabban nőttek, mint az eredmények

Xabi Alonso esetében a szakmai hitelesség soha nem volt kérdés. Játékosként a pályán intelligenciájával tűnt ki, edzőként pedig egy világos, labdabirtokláson és pozíciós játékon alapuló futballt képviselt. Ezt meg is mutatta a Leverkusennel, ahol bajnoki címet és kupát is nyert. Nyáron aztán kivásárolta a Real Madrid a Klubvilágbajnokságra, amit azonban nem tudott megnyerni. A probléma ott kezdődött, amikor a szezon elején elért sikerek után visszaesett a teljesítmény.

A szezon során egyre gyakoribbá vált, hogy az ellenfelek célzottan bontották meg Alonso csapatának építkezését, miközben a védekezés stabilitása nem érte el az elvárt szintet. A hétvégén a Barcelona elleni Szuperkupa döntője volt az utolsó csepp. A csapatot a Real Madrid korábbi védője Álvaro Arbeloa veszi át.

Ezt olvastad már?

Több mint hátgyakorlat: ezért brutálisan hatékony a húzódzkodás

Súlyos sérülés: Conor Bradley számára véget ért a szezon

Enzo Maresca – filozófia kontra realitás

Enzo Maresca esete jól mutatja, milyen nehéz helyzetbe kerül egy edző, amikor egy modern, Guardiola-ihlette elképzelést próbál ráerőltetni egy vegyes minőségű, rövid távra összerakott keretre. Maresca ragaszkodott a strukturált labdakihozatalhoz, a pozíciós fegyelemhez és az irányított letámadáshoz, ám a pályán gyakran hiányzott az ehhez szükséges automatizmus.

A gondot nem feltétlenül az eredmények önmagukban jelentették, hanem az, hogy a játék képe sokszor nem győzte meg sem a szurkolókat, sem a döntéshozókat. A modern futballban egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy edző nem azért bukik meg, mert rossz, hanem mert az elképzelése túl nagy befektetést és időt igényelne egy türelmetlen közegben.

A csapatot Rosenior vette át, aki a hétvégi Charlton Athletic elleni 1:5-ös győzelemmel kezdett.

Rúben Amorim – Egy taktika, ami nem működik mindenhol

Rúben Amorim hosszú ideig a következetesség mintapéldája volt, ám az idei szezonban az ő esetében is kiderült, mennyire sérülékeny lehet egy jól működő rendszer. A háromvédős struktúra, amely korábban stabilitást és támadóerőt adott, kulcsemberek nélkül már nem működött ugyanazon a szinten. A sérülések, az igazolások hiánya és a sűrű versenynaptár fokozatosan felőrölte a csapatot.

Amorim menesztése talán a leginkább érthető döntés volt. Hiába működött valami a portugál bajnokságban, megfelelő kerettel, amit évek alatt csiszolt össze, kiderül, hogy a Premier League-ben ez kevés. Ígény volt, de az eredmények elmaradtak. Ideiglenesen Darren Fletcher vette át a helyét, majd a szezon végéig Michael Carrick fogja. 

Az idei szezon edzőmenesztései egyértelmű üzenetet hordoznak: a modern futballban a szakmai vízió önmagában már nem elég. A sikerhez idő, stabil keret és türelmes vezetőség szükséges, ezek hiányában pedig még a legfelkészültebb edzők is könnyen áldozattá válhatnak. Xabi Alonso, Maresca és Amorim története nem kudarc, hanem figyelmeztetés arra, hogy a futballban a hosszú távú gondolkodás továbbra is ritka kincs.

Borítókép: Fadel SENNA / AFP, Europress fotóügynökség