Döntéskényszerben a Manchester United

A Manchester United idényzárója után nem sok kérdés maradt. A klub most egyetlen irányba mehet tovább – de az fájdalmas lesz, bármelyik utat is választják.

Rúben Amorim makacs típus. A portugál edző hisz a saját rendszerében, és abból nem enged: a 3–4–2–1-es felállás az ő játékkönyvének alfája és omegája. Csakhogy a Manchester United kerete mindenre alkalmas, csak épp erre nem. A Liverpool hasonló helyzetben volt, és inkább Arne Slot mellett döntöttek – nem is hibáztak. Az MU viszont Amorimot választotta, annak tudatában is, hogy a jelenlegi játékoskeret nem bírja el ezt a struktúrát.

Sir Jim Ratcliffe felismerte, hogy a keret legnagyobb közös nevezője épp az, hogy senki nem tud ebben a rendszerben működni. A Sevilla elleni Európa-liga-döntő is erre világított rá: a Tottenham gyenge játékkal is felülmúlta a Manchester Unitedet, amely a 72%-os labdabirtoklásból is csak elszórtan tudott helyzeteket kialakítani, azokat is inkább az ellenfél hibáiból.

A probléma egyszerű, a megoldás viszont drága. Ha Amorim marad, akkor az egész csapatot át kell alakítani – ez több százmillió fontba kerülne. Ez a pénz viszont nincs meg, pláne úgy, hogy a United valószínűleg egyáltalán nem indul jövőre európai kupában. A realitás az, hogy vagy hosszú évekig építkeznek Amorim kedvére, vagy új edzőt keresnek, aki rugalmasabban tudja használni a meglévő játékosokat.

Csakhogy közben úgy tűnik, maga Amorim sem ragaszkodik a maradáshoz. Nyilatkozataiban egyértelműen utalt arra, hogy ha a klub úgy látja jónak, hajlandó távozni – még végkielégítés nélkül is.

A régi időkben a klub egyszerűen pénzszórással oldotta meg az ilyen válságokat. Most viszont a pénzügyi szabályozások és az új stadion terve mellett ez már nem opció. Építkezni kell, de hogyan?

Marad Amorim és jön a türelemjáték, vagy új vezetőre bízzák a projektet, aki többet hoz ki ebből az össze-vissza igazolt, de még használható keretből? Egyik út sem könnyű, de valamelyik mellett dönteni kell.