Csapat lett a PSG, de ettől még nem moshatják tisztára a múltjukat

A párizsi sztárcsapat idén végre nem csak a nevekből élt, a BL-döntőben pedig szinte megsemmisítette az Intert. A mutatott játék lenyűgöző volt, de a siker mögött továbbra is ott húzódik a futball egyik legsötétebb jelensége.

A Paris Saint-Germain idén egy egészen új arcát mutatta letisztult játékkal, egységes csapatképpel, fiatal tehetségekkel – mindezt Luis Enrique keze alatt, aki a magánéleti tragédiái ellenére is mesteri munkát végzett. A döntőben lejátszották az Intert és 5–0-s diadallal írtak történelmet – soha nem volt még ekkora különbség BL-fináléban.

A teljesítmény vitathatatlan. A PSG olyan tempót diktált, amire az olaszok egyszerűen nem tudtak válaszolni. A meccs után nemcsak a párizsi szurkolók örülhettek, hiszen ez a győzelem egy új korszak nyitányának is tűnhetett.

Papíron ez egy friss, lendületes, újraértelmezett PSG. Már nem csak Neymar vagy Messi miatt érdekesek, hanem a csapategység, a fiatal játékosok és a modern taktika miatt is. A párizsi projekt hosszú éveken át tűnt inkább divatbemutatónak, mint futballklubnak, ez most végre megváltozni látszik.

Csakhogy az alapok nem változtak. A PSG továbbra is a Qatari Sports Investments tulajdona, vagyis egy állami hátterű befektetési alapé, amely szinte korlátlan anyagi lehetőségekkel bír. Az ilyen hátországgal rendelkező klubok előnye megkérdőjelezhetetlen – különösen azokkal szemben, amelyek „csak” gazdag családi háttérre vagy magántőkére támaszkodnak.

A sportswashing lényege épp az, hogy a pályán nyújtott szórakoztató teljesítmény elvonja a figyelmet a klub hátteréről. Katar munkavállalói jogainak megsértései, a nőket korlátozó törvények, a homoszexualitás kriminalizálása – írja a The Guardian hozzátéve, hogy ezek nem tűnnek el attól, hogy a PSG gyönyörű gólokat rúg.

A párizsi klub elnöke, Nasser al-Khelaifi nem csupán sportvezető, ő irányítja a beIN Media Groupot, a PSG-t, és az Európai Klubszövetség élén is ott ül – közvetlenül az UEFA elnöke mellett. Ez már nem csak fociról szól, hanem befolyásról és hatalmi játszmákról is.

A PSG győzelme lenyűgöző volt. De nem lehet csak a meccset nézni. Az, hogy egy ilyen csapatot építettek fel, annak ára van. Miközben a katari rezsim a világ egyik legjobb csapatát birtokolja, sokan attól tartanak, hogy a futball egyre inkább eszközzé válik a geopolitikai érdekérvényesítésben.