Bajnokok Ligája-döntő City és Real nélkül? 

Az elmúlt években a Bajnokok Ligája fináléi szinte forgatókönyv szerint zajlottak: vagy a Real Madrid, vagy a Manchester City biztosan ott volt a végjátékban. Az elmúlt négy döntőből egyik sem ment le nélkülük, a trófeát pedig háromszor is angol vagy spanyol csapat vitte haza. Az egyetlen kivétel a 2020-as Bayern volt – igaz, az is egy rendhagyó évadban, a pandémia idején történt.

Idén azonban megtörik a minta. Münchenben két új szereplő csap össze: a párizsi PSG és az olasz Internazionale. Franciaország Olaszország ellen – ilyet ritkán látni ekkora tétmeccsen. A Ligue 1 utoljára 1993-ban ünnepelhetett BL-győzelmet, a Serie A 15 éve vár erre a pillanatra.

Párizsban vége a galaktikus korszaknak – és ez jól áll nekik

A PSG néhány éve még a futballvilág legnagyobb nevű támadóit vásárolta össze. Neymar, Messi, Mbappé – marketing szempontból verhetetlen trió, csapatszinten viszont gyakran széteső játék. Most más szelek fújnak. A katari tulajdonosok háttérbe léptek, és hagyták Luis Enriquét dolgozni.

Az eredmény? Egy fiatal, francia tehetségekre építő csapat, amely végre tényleg együtt játszik. Fegyelmezett védekezés, letisztult támadások, elképesztő csapatkohézió – mintha újraértelmezték volna, mit jelent modern focit játszani.

Különösen látványos Ousmane Dembélé átalakulása. A korábban önfejű szélső középen lett vezéregyéniség, gólszerzőből lett összjátékos. Mellette a télen érkezett grúz Kvaratskhelia is remekel – harciasságával sokaknak Ribéry jut róla eszébe.

A PSG most nemcsak pénzzel operál, hanem futballfilozófiával is. És mivel gyakorlatilag kisajátították a francia tehetségbázist, esélyes, hogy még hosszú éveken át uralják a hazai porondot hasonlóan ahhoz, ahogyan a Bayern teszi ezt Németországban.

Inter: olasz stílus, kemény meló, szenvedélyes játék

Az Inter idén egymás után búcsúztatta a Bayern Münchent és a Barcelonát – ez már önmagában is teljesítmény. A siker kulcsa? Klasszikus olasz futballt hoznak: szervezett védekezés, pontos taktika, hatékony kontrák és végtelen elszántság.

Ez a csapat nem a világklasszisokra épül, hanem az összetartásra. És talán épp ezért működik. Mert minden játékos tudja, lehet, hogy ez az utolsó esélye egy BL-címre. A csapat stílusa a Chelsea 2012-es vagy éppen saját 2010-es önmagukra emlékeztet, amikor Mourinho vezetésével nyertek.

Guardiola és Ancelotti idén csak nézőként figyelhet

Ezúttal sem Pep Guardiola, sem Carlo Ancelotti nem lesz ott a döntőben. A City gépezete kilenc év után megakadt, Ancelotti pedig – aki történelmet írt öt BL-győzelemmel – Európától is búcsúzik és Brazíliában folytatja edzői pályafutását.

A kérdés az, hogy ez csak egyszeri kilengés, vagy valami újnak a kezdete? A PSG most először lehet sikeres egy valódi csapategységre építő modellel – ellentétben a korábbi szupersztáros próbálkozásokkal. Az Interből valószínűleg nem lesz sorozatgyőztes, de az idei menetelésük így is figyelemre méltó.

A szombati finálé nemcsak két kiváló csapatról szól, hanem két karakteres edzőről is. Luis Enrique és Simone Inzaghi is azt képviselik, amit a modern futballban egyre többen hiányolnak: identitást, taktikát, letisztult koncepciót. Ez a Bajnokok Ligája most valóban méltó a nevéhez. És végre nemcsak Anglia és Spanyolország dominanciáját látjuk – hanem azt, hogy az európai futball még mindig tud meglepetést okozni.