Amikor a foci egy pillanatra legyőzte a háborút

1914 karácsonyán Európa már hónapok óta lángokban állt. Az első világháború hónapok óta állóháborúvá vált: a katonák lövészárkokban rekedtek, és a kilátástalanság uralta a mindennapokat. A katonák többsége abban az illúzióban indult harcba, hogy „karácsonyra otthon lesz”. Ehelyett a nyugati fronton, egymással szemben, alig néhány tíz méterre vártak a következő parancsra. És ekkor történt valami, amire sem hadvezérek, sem politikusok nem számítottak.

Karácsony estéjén először dal csendült fel az árkokból. A német katonák a „Stille Nacht”-ot énekelték, mire az angolok saját karácsonyi dallal feleltek. A fegyverek lassan teljesen elnémultak. Másnap, december 25-én, néhány helyen a katonák kimásztak az árkokból, fegyvertelenül, óvatosan. Cigarettát, csokoládét és kézfogást cseréltek, majd előkerült egy labda is.

Ezt olvastad már?

Szoboszlai Dominik fontos rangsorban előzte meg Cristiano Ronaldót

Mit csinálnak a focisták a téli szünetben?

A játék erősebb volt a háborúnál

Nem voltak kapuk, bírók vagy szabályok. Csak bakancsok, sáros föld és egy labda, ami emlékeztette a katonákat arra, kik voltak a háború előtt: gyári munkások, tanítók, diákok, akiknek a futball a hétköznapok részét képezte. A játék itt nem verseny volt, hanem közös nyelv, amit mindkét oldal értett.

Fontos hozzátenni: a karácsonyi fegyverszünet nem mindenhol történt meg. Nem az egész fronton, nem minden egységnél, és nem tartott sokáig. Főként brit és német állások között alakult ki, míg más szakaszokon a harcok folytatódtak. Ráadásul a parancsnokság hamar véget vetett a barátkozásnak, mert veszélyesnek tartotta – nem katonai, hanem emberi értelemben. Aki együtt nevetett vagy közösen énekelt, az nehezebben húzta meg újra a ravaszt. A katonák egyébként ebben az időszakban nemcsak futballoztak: ajándékokat adtak egymásnak, cigarettát, csokoládét, konzervet cseréltek, sőt közösen temették el a halottakat.

Ezért maradt meg ez a pillanat a futball egyik legtisztább történeteként. Nem trófeák, nem pénzdíjak, nem világsztárok miatt, hanem azért, mert megmutatta, mire képes a játék, amikor nincs mögötte érdek. Egyetlen labda, ami egy napra erősebbnek bizonyult, mint a háború.

Karácsonykor, amikor ma stadionok fényei ragyognak, és átigazolások, szerződések uralják a híreket, érdemes felidézni ezt a történetet. Volt idő, amikor a futball nem üzlet volt, hanem emlékeztető: mindannyian ugyanabból a világból jövünk – csak más mezben játszunk.

Borítókép: Danish Ibrahim, Unsplash