A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség közzétette az idei Fair Play-díj jelöltjeit. Idén egy edző, egy játékos-edző és egy teljes válogatott is megkaphatja az elismerést.
A FIFA 1987 óta ítéli oda a Fair Play-díjat valamelyik játékosnak, csapatnak, edzőnek vagy szervezetnek, ezzel is kiemelve a sportszerűség fontosságát a profi labdarúgásban. Idén a szövetség közleménye szerint az elismerésre hárman „pályáznak”.
A dán labdarúgó-válogatott
Ki ne emlékezne a pillanatra, amikor a foci Eb első koppenhágai csoportmeccsén, június 12-én Finnország ellen Christian Eriksen összeesett a pályán. A dán válogatott játékosai ledermedve figyelték, ahogy társuk mozdulatlanul fekszik a földön, a csapatkapitány Simon Kjäert kivéve, aki megőrizte lélekjelenlétét, gyorsan összeszedte a többieket, és jelezte az orvosi stábnak, hogy azonnal siessenek a támadó segítségére. A szakemberek szerencsére – mint utóbb kiderült – időben érkeztek, de hosszú percekig mindenki csak találgatott, hogy mi lehet a gond, és hogy vajon egyáltalán láthatjuk-e még újra élve az Inter klasszisát. A meccs természetesen félbeszakadt, a városi rivális Milan védője, Kjäer pedig eközben Eriksen kedvesébe próbált némi lelki erőt sugározni. Azóta tudjuk: a 29 esztendős támadó szíve leállt, de csodával határos módon életben maradt, és csapata további meccsein már a helyszínen szorított társainak. Az Eb-n aztán a legjobb négyig jutó dán válogatott tagjai megmutatták, milyen egy igazi csapat.
Scott Brown
Ellenfelek, de nem ellenségek. A Celtic-Rangers párharcról nem sokat kell mesélni a szigetországi futball kedvelőinek. Az első Old Firm (ahogy Skóciában hívják) párharcra még 1888-ban került sor, amikor is Glasgow két büszkesége először összemérte erejét, a meccset a Celtic nyerte 5-2-re. A párharc azóta elképesztő izgalmakat hozott, pályán és lelátón egyaránt. Talán mondani sem kell: a két gárda szurkolótábora finoman szólva sem szívleli egymást, és ez a hangulat egy igazi teltházas városi derbin bizony sokszor átcsap kemény játékba. Épp egy ilyen derbi előtt márciusban figyeltek fel a nyártól már az Aberdeen játékos-edzőjeként tevékenykedő Scott Brown gesztusára a Celtic Park nézői, amikor is a bemelegítés során a hazai együttes tarfejű csapatkapitánya elkezdte ölelgetni és magasba emelni a kezét a Rangers színesbőrű légiósának, Glen Kamarának, akit a találkozó előtti Európa Liga-nyolcaddöntőn ért szégyenteljes rasszista inzultus a Slavia Praha otthonában. A prágai Ondrej Kudelát nem véletlen nem jelölték a Fair Play-díjra, sőt, tíz mérkőzésre eltiltotta őt a FIFA fegyelmi bizottsága, a védő így a nyári labdarúgó Európa-bajnokságról is lemaradt.
Claudio Ranieri
Az olasz maestro eddig is a futball világának egyik legszimpatikusabb edzője volt, és nem mellékesen mindig sportszerű nyilatkozatai mellett nem csak őszinte mosolyával, hanem az esélytelennek tartott Leicester Cityvel aratott Premier League-sikerével is belopta magát a semleges szurkolók szívébe. Ranieri a tavalyi szezont hazájában, a Sampdoria kispadján töltötte, és nagyban köszönheti annak jelölését, hogy az idény vége felé az Internazionale májusi genovai vendégszereplése előtt a már bajnok milánói fekete-kékek bevonulásakor fiai sorfalat álltak a scudettót 2010 után elhódító riválisnak. Sőt, a sorfal elejére maga a mester is beállt, és vastapssal tisztelgett az ellenfél egész idénybeli teljesítménye előtt.
Sajnos idehaza nem jellemző ez a fajta tiszteletadás, csak egy példa erre: a legutóbbi bajnoki szezon utolsó derbije előtt az Újpest vezetősége közleményben jelezte, ha az ősi rivális Ferencváros már bajnokként lépne pályára ellenük, akkor a csapatok kivonulásakor a lila-fehérek nem fognak sorfalat állni a zöld-fehérek tiszteletére…
(Kiemelt kép: Dánia-Finnország EB mérkőzés 2021. június 12, UEFA)
