60 év után ismét dolgozhat magyar edző az olasz Serie A-ban

Amennyiben valóban Dárdai Pált nevezik ki az olasz labdarúgó-élvonalban szereplő Genoa vezetőedzőjének, úgy 1962 után dolgozhat ismét magyar szakember az itáliai topligában, ahol legutóbb az Aranycsapat legendás csatára, Hidegkuti Nándor irányította a Fiorentinát. A harmincas években viszont olyan is volt Olaszországban, hogy az első osztály két harmadánál honfitársaink voltak az edzők.

A szezon közben a berlini Hertha BSC-től menesztett Dárdai Pálnak egyre több kérője van. A magyar labdarúgó-válogatott egykori szövetségi kapitányát hívta korábban a török Besiktas, amely ősszel Bajnokok Ligája-főtáblás volt, legújabban pedig az olasz Serie A-ban szereplő Genoáról hallani vele kapcsolatban, ahol az ukrán Andrij Sevcsenkót válthatja. Dárdai korábban nem dolgozott Németországon kívül, a Herthánál – ahol klubrekordernek számít a pályára lépések tekintetében – két időszakban ült le a bundesligás csapat kispadjára, illetve az U15-ös gárdát trenírozta.

Dárdai Pál mellett még a német Bruno Labbadia és a francia Rudi Garcia is jelölt a legutóbbi kilenc bajnokijából egyet sem nyerő genovaiaknál.

Megnéztük, ha Olaszországba szerződne, akkor ki után lenne a következő magyar tréner a Serie A-ban. Az elmúlt évszázad elején hemzsegtek honfitársaink az olasz bajnokságban, s többen nagyon sikeresek voltak. Az 1920-as évektől a ’60-as évekig találni kiváló magyar szakembereket Itáliában. Legutóbb Hidegkuti Nándor dolgozott magyar edzőként a Serie A-ban, aki az 1960-61-es idényben Olasz Kupát és Kupagyőztesek Európa-kupáját is nyert a firenzeiekkel, majd a következő szezonban elbukta az újabb KEK-döntőt.

Magyar fociedzők, akik Olaszországban tevékenykedtek:

• Berkessy Elemér (Vicenza, 1948-49),
• Erbstein Ernő (Bari, Cagliari, Torino, 1928-49),
• Guttmann Béla (Milan, 1953-54),
• Hajós Árpád (Lecce, 1936-37),
• Károly Jenő (Juventus, 1923-26),
• Kertész Géza (Catania 1935-36, Lazio 1939-40, Roma 1942-43),
• Sárosi György (Bari, 1948-50, Juventus 1951-53, Roma 1956),
• Schaffer Alfréd (Roma 1940-42),
• Csapkay Károly (Fiorentina, Palermo, Napoli 1926-37)
• Feldmann Gyula (Fiorentina, Inter, Torino 1928-38)
• Ging József (Fiorentina 1933-34)
• Hlavay György (Brescia 1932-34)
• Kovács Lajos (Bologna 1933-35, Cagliari 1949-50)
• Köszegi Dezső (Lazio 1924-26)
• Nagy József (Bologna 1932-33, Genoa 1933-34)
• Payer Imre (Udinese 1930-31)
• Peics Sándor (Perugia 1940-41)
• Senkey Imre (Fiorentina 1947, Roma 1947-48, Brescia 1948-50, Genoa 1951-52, Torino 1959-60)
• Székány Géza (Genoa 1930-31)
• Tóth Potya István (Inter 1931-32, Triestina 1930-31, 1934-36, 1938-39)
• Vanicsek János (Udinese 1930-31, Bari 1942-43)
• Viola József (Juventus 1927-29, Inter 1929, Milan 1933-35, Lazio 1936-37, Bologna 1946-47)
• Weisz Árpád (Inter 1926-31, 32-33, Bari 1931-32, Bologna 1935-37)
• Winkler Róbert (Cagliari 1927-49 között háromszor)

Kiemelkedik az 1933-34-es szezon, amikor is az élvonal 18 csapatából 12-nél (!) magyar edző ült a kispadon, közülük Weisz Árpád az Interrel zárt a legjobban, másodikként: 4. Bologna (Kovács Lajos), 6. Fiorentina (Ging József), 8. Livorno (Lelovich Gyula), 9. Milan (Viola József), 11. Triestina (Tóth Potya István), 12. Brescia (Hlavay György), 13. Torino (Payer Jenő), 15. Palermo (Feldmann György), 16. Padova (Vanicsek János), 17. Genoa (Nagy József), 18. Casale (Czeizler Lajos). Akkoriban még mi tanítottuk focizni az olaszokat, manapság már mi tanulhatunk az aktuális Európa-bajnoktól és a magyar válogatott kispadján is olasz szakember ül Marco Rossi személyében.

A legsikeresebb magyar tréner Weisz Árpád volt, aki Interrel egyszer, a Bolognával háromszor nyerte meg a bajnoki címet, a Scudettót. A zsidó Weisznek az olasz fasizmus miatt mennie kellett, Hollandiában a Dordrecht csapatát a tabella élére vezette, de jött a német megszállás, családjával 1942-ben deportálták, feleségével és két kisgyermekével Auschwitzban halt meg. 2013. január 15-én a Bologna–Inter kupameccsen a növekvő rasszizmus elleni tiltakozásul a két csapat játékosai Weisz feliratú mezekben léptek pályára.

Kiemelendő egy másik honfitársunk, Tóth Potya István munkássága, akinek köszönhetően bevezetésre került a bemelegítés, az edzésnapló, vagy a téli alapozás a labdarúgás mindennapjaiba.

Tragikus emlék a Grande Torino légibalesete 1949. május 4-én, amikor a torinóiak Lisszabonból hazafelé tartó repülőgépe a Superga-székesegyháznak ütközött. 31 életet követelt a rossz látási viszonyok miatt bekövetkezett tragédia, köztük Schubert Gyula csatárét és Erbstein Ernő edzőét, szakmai igazgatóét.

„Hétközben csendben filozofált a játékosaival, míg meccsnapokon szenvedélyesen motiválta őket az öltözőben. Hitt abban, hogy a közösség az elsődleges, miközben ösztönözte játékosai egyéni önkifejezését. Részben igazgató, részben vezetőedző volt, büszke magyar és büszke zsidó. Egyszerre volt Ernő és Ernesto, Egri és Erbstein. Egyszerre volt a Grande Torino legfőbb sikerkovácsa és az az ember, akinek a neve feledésbe merült. Ahogy ő maga fogalmazott: egyszerre volt több és kevesebb is, mint a Torino menedzsere” – írta Dominic Bliss Az elfeledett futballhős című könyvében.