Rakonczay Gábor 17. napja gyalogol az Antarktiszon, hogy a magyarok közül elsőként érje el a szárazföld partjáról indulva a Déli-sarkot, 980 kilométert megtéve. Társaival túl vannak 300 kilométeren, hamarosan elérik a déli szélesség 85. fokát. Útjuk onnan már nyílegyenesen vezet a Föld legdélebbi pontja felé.
A szokottnál is nehezebb feladat elé állítja az Antarktisz az idei nyári szezonban útra kelő expedíciókat. Mindenki extrém hidegre készült, de a hőmérséklet egyelőre a tűrhető, mínusz 12, mínusz 15 fok közötti tartományban mozog. Persze, ha feltámad a szél, ez gyorsan mínusz húsz alattinak érződik. Az idő viszont sokkal csapadékosabb, az ilyenkor megszokottnál. A friss hó rendkívüli módon megnehezíti a haladást, hiszen sokkal jobban belesüpped a szán. Ahol nem a friss hóval bajlódnak, ott az úgynevezett sastrugi, azaz a szél által épített, keményre fagyott hóbordák keserítik meg az expedíciók életét. A melegebb időjáráshoz növekvő ködhajlam is társul, amelynek következtében gyakran alakul ki úgynevezett whiteout: vakító fehérség, amelyben az ember teljesen elveszíti tájékozódási képességét; megszűnik a fent és a lent, a jobbra és a balra. Ilyenkor csak a tájolóra hagyatkozva lehet tartani az irányt a nagy fehér semmiben.
A fenti faktorok mind lassabb haladást eredményeznek. A nehézségek miatt eddig két szóló expedíció is feladta, hogy elérje a Déli-sarkot.
A “meleg” időjáráshoz növekvő ködhajlam is társul, amelynek következtében gyakran alakul ki úgynevezett whiteout (Kép: Rakonczay Gábor)
Rakonczayék konzervatív tempóban kezdték az első napokat, hogy ne hajtsák túl magukat rögtön az elején. Akkor is rövid, 15-17 kilométeres szakaszokat teljesítettek, amikor tudtak volna hosszabbakat is. A napi távot a terep-és időjárási viszonyoknak megfelelően fokozatosan növelték. Napi átlaguk jelenleg 18.3 km, de többször teljesítettek már 20 km feletti távot is. Eleinte napi hét, 45 perces etapot meneteltek, amit egy hét után napi nyolc, 50 perces szakaszra növeltek. A szakaszok közötti rövid pihenőkben folyadékkal és snackekkel frissítenek. Komolyabb utánpótlásra az esti táborozás során van lehetőség, amikor a benzinfőzőiken havat olvasztva főtt ételt ehetnek. Így is nehéz pótolni az elvesztett napi átlag 7000 kalóriát.
Jó hír, hogy a napok múlásával egyenes arányban csökken a szán súlya. Gábor egy 94 kilós szánnal vágott neki az útnak, miután társával közös sátrát is ő cipeli.
Az elfogyasztott élelem miatt ez a súly napi egy kilogrammal csökken. Ez jól is fog jönni, mert az út második harmada sem könnyebb, hiszen továbbra is felfelé haladnak a jégmezőn. A jelenlegi 1150 m tengerszint feletti magasságról el kell érniük a Déli-sarki-fennsíkot, amely majdnem 3000 méter magas. Egy ilyen hosszú expedíció titka azonban abban rejlik, hogy tudni kell csak a következő napi szakaszra koncentrálni, és el kell vonatkoztatni a teljes táv ijesztő nagyságától. A mentális erő itt legalább olyan fontos, mint a fizikai.
„A tizenhetedik napon hosszú idő után végre újra húsz kilométer fölött teljesítettünk – örvendezett Rakonczay, aki azt is hozzátette: az expedíció 17. napján 20.3 kilométert haladtak. – Személyes siker, hogy az egy szakaszon belüli 2.9 kilométeres rekordomat feltornáztam háromra.
Gábor már az Déli-sark Expedíció tervezett újtának egyharmadát megtette, a friss fotót ő maga készítette és küldte az Antarktiszról
Persze, az igazsághoz tartozik, hogy 2.7 kilométer fölött már erőltetett menetben haladunk, 2.8 kilométernél az ember még a lelkét is kihajtja, rajtam kívül ezt eddig csak az angol srácnak sikerült elérnie – most meg megvan a három! A felszín tovább szilárdult, és ezen a napon egyre nagyobb dombok között menetelünk. Jobb kéz felől egyszercsak feltűnt a Thiel hegység, de körülbelül egy óra múlva elkezdett befehéredni minden, és onnantól már a lábam alatti szélfútta bukkanókat sem láttam. Ilyenkor érzésre megy az ember, ha nem akarja túlzásba vinni az óvatoskodást. Mint éjszaka az óceánon… Egy idő után pontosan tudja az ember, mekkora hullám emeli meg a hajót, és merre kell mozdítani a kormányon” – árulta el Rakonczay, aki pontosan tudja, miről beszél, hiszen hatszor kelt át az óceánon.
„Nemcsak azt jó látni, hogy Gábor napról napra küzdi előre magát, s nem ismer legyőzhetetlen akadályt, hanem azt is, hogy milyen elképesztő belső utazáson vesz részt
– mondta Németh Ottó, a Magyar Marketing Szövetség sportmarketing tagozatának alelnöke, az expedíció fővédnöke. – Korábban is mesélt már arról az óceán-átevezések kapcsán, hogy ilyenkor, a külső ingerektől szegény világban befelé fordul az ember, és kialakítja a saját életritmusát, csak a saját érzéseire, gondolataira koncentrál. Minden üzenetéből az látszik, hogy ez most is megtörtént, hogy elképesztő az a koncentráció, amellyel végigcsinálja a napokat, s amellyel halad előre a kitűzött célja felé. Természetesen aggodalommal töltenek el azok a hírek, hogy vannak sportemberek, akik Gáborhoz hasonlóan felkészültek, de az utóbbi napokban kénytelenek voltak a feladás mellett dönteni, de Gábornak ez egy pillanatra sem fordult meg a fejében. Persze, akadnak holtpontok, de ezekre előre felkészültünk, s bízom benne, hogy a család, a csapat, az ország biztató szeretete átsegíti ezeken a nehéz időszakokon, s repíti tovább.”
