Április második felében ismét látványos égi jelenség érkezik: a Lyridák meteorraj minden évben visszatér, és idén is látványos hullócsillag-parádét ígér az északi féltekén.
Tavasszal a csillagászat egyik legmegbízhatóbb és legrégebbi látványossága tér vissza az égboltra. A Lyridák meteorraj április 15. és 29. között aktív, csúcspontját pedig április 21–22. körül éri el. Ha az időjárás kegyes lesz, ez az időszak kiváló lehetőség arra, hogy akár óránként több tucat hullócsillagot is megpillantsunk.
Ezt olvastad már?
Indulatból érzelem – Hogyan segítsd gyermekedet az indulatkezelésben?
„Nem a tökéletesség visz előre, hanem a hibák” – Exatlon-szereplők az adrenalinról, határokról és önismeretről
Hogyan érdemes nézni a Lyridákat?
A meteorok az égbolt bármely pontján felvillanhatnak, de látszólag a Lant (Lyra) csillagképből sugároznak ki. Ennek megtalálásához elég a fényes Vega csillagot keresni az északkeleti horizont felett. A legjobb élményhez sötét, fényszennyezéstől mentes helyet érdemes választani, de tiszta ég esetén városközelből is látható lehet óránként néhány hullócsillag.
Távcsőre vagy binokulárra nincs szükség: egy pokróc, egy kényelmes szék és némi türelem bőven elegendő. A meteorok már kora estétől megjelennek, és egész éjszaka figyelhetők.
Mit láthatunk az égbolton?
Ideális körülmények között akár óránként 20 hullócsillag is feltűnhet. A Lyridák különlegessége, hogy a meteorok gyorsak és gyakran fényesek, néha több másodpercig látható, füstös csóvát hagynak maguk után. Ritkán tűzgömbök is felvillanhatnak – ezek nagyobb, fényesebb meteorok, amelyek látványa kifejezetten drámai.
A történelem során a Lyridák időnként meglepő kitöréseket produkáltak: 1922-ben és 1980-ban óránként több mint száz meteor is megjelent az égen.
Mi okozza a meteorraj látványát?
A jelenség hátterében a Föld és egy üstökös találkozása áll. Amikor bolygónk áthalad a Thatcher-üstökös által hátrahagyott törmelékfelhőn, az apró – gyakran homokszem méretű – részecskék hatalmas sebességgel lépnek be a légkörbe, és felizzanak. A Lyridák forrása a Thatcher-üstökös, amely 416 évente kerüli meg a Napot, és legutóbb 1861-ben járt a közelében.
A jelenséget már több mint 2600 éve megfigyelik: kínai feljegyzések szerint Kr. e. 687-ben a meteorok „úgy hullottak, mint az eső”. Kevés égi látványosság mondhat el magáról ilyen hosszú és folyamatos történelmet. Április végén tehát érdemes felnézni az égre: egy tiszta, sötét éjszakán a Lyridák ismét emlékeztetnek rá, milyen lenyűgöző tud lenni a tavaszi égbolt.
