Sci-fi-be illő repülőgépek készülnek Amerikában

Képzeld el, hogy a megszokott, hengeres törzsre illesztett szárnyak helyett egy szélesen elterülő, V-alakban hajló repülőgéptestet látsz, ahol a törzs és a szárnyak szinte egyetlen egységet alkotnak. Ez nem sci-fi, hanem a blended wing body (BWB), vagyis a „törzs–szárny” elrendezés. A koncepció több mint száz éve ismert, de mostanra jutott el oda, hogy a laborokból lassan a kifutók felé induljon. A klímacélok, a költségek leszorítása és a fejlettebb anyagtechnológia együtt terelik a repülést ebbe az irányba.

A blended wing body lényege, hogy a szárny és a törzs nem külön egységek, hanem egyetlen, nagy felületbe simulnak össze. Ez csökkenti a légellenállást, növeli a felhajtóerőt, így pedig jelentősen mérsékli az üzemanyag-fogyasztást és a zajterhelést. A NASA és a Boeing közös kísérleti programja, az X–48, kisméretű, távirányítású prototípusokkal tesztelte a koncepciót. A repülési adatok pedig megerősítették, hogy a forma nemcsak hatékony, hanem jól irányítható, stabil és meglepően csendes is.

A szélesebb, laposabb test ráadásul újfajta kabinelrendezést enged, amely révén tágasabb folyosók, gyorsabb beszállás, többféle utastér-zóna kialaktása is lehetséges. Mi a kompromisszum? Kevesebb klasszikus értelemben vett „ablak melletti” hely.

Ezt olvastad már?

Kínai enyhülés, amerikai fordulat – így alakul most a techpiac

A cégek 78%-a fektet az új technológiába, de csak minden harmadik készült fel rá

Start-upok kontra óriások: ki viszi először piacra?

Az Egyesült Államok nyugati partján több induló vállalkozás is versenyt hirdetett a törzs–szárny első, kereskedelmi méretű megvalósításáért. A seattle-i Outbound Aerospace egy kisméretű, távirányítású prototípussal kezdte. Az első felszállás mindössze néhány másodpercig tartott, de a koncepció működött, és értékes adatokkal szolgált. A cég a tapasztalatokat az Olympic névre keresztelt, 200–250 személyes géphez hasznosítaná a 2030-as évekre.

A mezőny egyik figyelemre méltó szereplője a JetZero, amely mögött az amerikai légierő támogatása is áll. A vállalat tervei szerint 2027 körül egy teljes méretű demonstrációs gépet emelne a levegőbe, és légitársasági partnerségeket is kilátásba helyezett – részletek a JetZero hivatalos oldalán. Hogy mindez valóban megingatja-e a Boeing és az Airbus kettős dominanciáját, egyelőre nyitott kérdés. Ami biztos: az új belépők rövidebb fejlesztési ciklusokkal, saját kézben tartott gyártási folyamatokkal és digitális tervezési módszerekkel igyekeznek versenyelőnyt szerezni.

Nem véletlen, hogy a törzs–szárny a fenntarthatóbb repülés egyik jelképévé vált. Az üzemanyag-megtakarítás és a kisebb zaj valós előny. Ugyanakkor, ahogy a témát átfogóan bemutató BBC Future-cikk is írja, a prototípusoktól a típusengedélyig és a sorozatgyártásig hosszú az út.

Mérnöki kihívások

A törzs–szárny repülőgépek legnagyobb akadálya – meglepő módon – nem a repülés, hanem az utastér. A klasszikus gépek hengeres kialakítása nem véletlen: így oszlik el a legjobban a belső nyomás okozta terhelés. A BWB belseje viszont laposabb, több sík felülettel, emiatt a mérnököknek új szerkezeti megoldásokat kell kitalálniuk, erősebb anyagokkal és másféle merevítésekkel.

A második problémát az utastér-ergonómia és biztonsági követelmények jelentik. Ki kell dolgozni még a menekülőútvonalakat, a beszállási kapuk méretét, a fényelosztást, illetve a sorok elhelyezkedését is. És nem utolsó sorban ezeket nem elég kitalálni, jóvá is kell hagyatni. A hatóságoknak be kell bizonyítania, hogy az új elrendezés minden helyzetben biztonságos. Ez gyakorlatilag teljesen új tesztprogramokat jelent, ennek pedig ára van. Egy közepes méretű utasszállító fejlesztése több milliárd dollár. A látványos bejelentések fontosak, de a valós előrelépést a tényleges rendelések és a sorozatgyártás elindulása jelenti. Azonban mire eljut idáig egy cég, addigra már dollármilliárdokat kellett elköltenie.

A realista előrejelzések szerint tehát a 2030-as évek közepére–végére tűnhetnek fel az első kereskedelmi típusok. A JetZero 2027-re ígéri a nagy prototípust. Az Outbound több lépcsőben halad a teherdróntól a hosszú hatótávú üzleti gépig, majd a 200–250 fős Olympicig. A repülőgépipar lassú, szigorú és kockázatkerülő, ezért a látványterveknél sokkal fontosabb lesz, hogy a fehér papír helyét mikor veszi át egy valódi, tanúsított és a gyakorlatban tesztelt gép.

Forrás: BBC Future

Borítókép: Copilot