Itt az ideje, hogy végigkóstold Európa legkülönlegesebb fagylaltjait

Európát a krémes olasz gelato és az elegáns francia parfé hazájaként szokás emlegetni, a kontinens legkülönlegesebb fagylaltjait viszont már sokkal nehezebb megtalálni, ezeket a finomságokat ugyanis nem övezi világhírnév.

Minden nagy európai nemzetnek megvannak a maga legendás fagylaltkreációi, a turisták azonban hajlamosak méla közönnyel viseltetni e finomságok iránt, s inkább a hangzatosabb, vonzóbb nemzetközi ízek felé fordulnak. A krémes olasz gelato még ma is verhetetlen – úgy a vén kontinensen, mint a világ más tájain -, és ugyanez elmondható az elegáns francia parféról is.

Pedig – ahogy arra az Euronews friss cikke is rávilágít – Európa igazi fagyikülönlegességei tényleg másutt keresendők.

Válogatásunkban e ritkábban emlegetett, de mennyei desszertek közül szemezgettünk. Elő az ízlelőbimbókkal: rendhagyó európai fagyi körképünk következik!

Spagettifagyi

A meredek fantázianév senkit ne tévesszen meg: természetesen nem a híres olasz tésztaféléről, hanem egy olyan német származású édességről van szó, ami a spagettit „utánozza”. A legfőbb összetevője a vaníliafagyi, amit egy présen keresztül nyomnak ki, hogy felvegye az olasz tészta jellegzetes formáját, ezt követően pedig eperszósszal („marinarával”), illetve fehér csokoládés „parmezánnal” bolondítják meg. A desszertet Dario Fontanella készítette el először 1969-ben, Mannheim városában. Aki az eredeti változatra is kíváncsi, annak Eis Fontanellát kell felkeresnie, maga a fagylalt viszont olyannyira közkedveltté vált, hogy mára Németország minden szegletében megtalálható. Münchenben, a családi tulajdonban lévő, 154 éves Eiscafé Sarcletti előtt még ma is óriási sorok szoktak kígyózni, hiszen rengetegen kíváncsiak a nosztalgikus hangulatot árasztó édességre, amit a vendéglátóhely kreatív változatokban kínál.

Szicíliai fagylaltos briós

Bármily furcsának is tűnik, Szicíliában a fagylalt nem csupán desszert: a helybéliek reggelire is szívesen fogyasztják. Egyik nagy favoritjuk a fagylaltos briós, mely a következő módszerrel készül: a kettévágott, enyhén édes briós zsemlébe fagylaltgombócokat töltenek, és – ha az ínyencek számára mindez nem volna eléggé extravagáns – még némi diót vagy akár tejszínhabot is hozzáadnak. Mindez elsőre szokatlanul hangzik, de a fagylaltos briós mára a szicíliai reggelik egyik visszatérő fogása lett, népszerűsége pedig vetekszik az eszpresszóéval. Az édesség tradíciója az 1800-as évekig nyúlik vissza, és szemléletesen tükrözi az olasz sziget lakóinak gasztronómiai szélsőségességét. A szicíliaiak ugyanis egyszerre vonzódnak a hideg és a meleg, a puha és a kemény, valamint a gazdag ízvilágú és a frissítő hatású ételekhez. Ami a fagylaltos brióst illeti, a helyiek a pisztáciás, a mandulás és a sztracsatellás változatot részesítik előnyben. A gelatós briós nagy előnye, hogy akár szendvicsként is fogyasztható, és gyakorlatilag a sziget minden szegletében fellelhető. Aki hamisítatlan klasszikust kóstolna, annak érdemes kipróbálnia a cataniai Don Peppinut, ahol legendás pisztációs brióst szolgálnak fel.

Török dondurma

A törökök rágós, gyantaszerű édessége, a dondurma kecsketej, szálep (orchidea gyökérliszt), masztix (gyanta) és cukor felhasználásával készül. A végeredmény egy rugalmas, lassan olvadó különlegesség, amit gyakran késsel-villával fogyasztanak. A desszert évszázadokkal ezelőtt, Kahramanmaraş délkeleti régiójában született meg, de ma már Törökország minden parányi zugában megtalálhatjuk: a színes falusi vásárokban éppúgy, mint Isztambul szívében. Az édesszájúak leginkább a pisztáciás, a csokoládés és a cseresznyés változatokat keresik, de az ötletes ízvariációk száma voltaképp a végtelenhez közelít.