The Old Man: Jeff Bridges a rák és a covid után ügynökmúltját is lerendezi

Meggyőzősédem, hogy Chuck Norrist előbb-utóbb le fogjuk cserélni Jeff Bridgesre, már ami a keménységet illeti. A színész új tévésorozatában vagányabb, mint valaha: olyan vitalitással küzd a maga igazáért és a lányáért, hogy Liam Neeson elbújhat Európában.

Ne a külső alapján ítélj! Ez hatványozottan igaz a kémszakmában, ahol a beolvadásra képes „átlagos” a nyerő. Ebből kiindulva a nagyvilágban mindenki potenciális ügynök – á lá Mátrix –, minden sarkon kémek lesnek ránk, Xander Cage vagy James Bond pedig elmehet a… nyugdíjba (egyelőre úgy tűnik, hogy meg is tették). Mielőtt városi zsebszamurájként – a könnyű préda, a túlkompenzálás vagy a fölös feszkó levezetése reményében – belekötnél egy 60-70 éves paliba a metróaluljáróban vagy a nyílt utcán, jusson eszedbe Liam Neeson vagy Jeff Bridges ösztövér alakja. Ha már elgondolkozol, nyert ügyed van. Ha nem – mert mondjuk habitusodból fakadóan ez amúgy sem szokásod –, legfeljebb jöhet egy kis arcplasztika a cementpadlótól.

Az Elrabolva óta tudjuk, hogy a tapasztalat és az elszántság nemcsak a jellemet képes megacélozni, hanem az öklöt is.

A kettő együtt többet ér, mint a nyers erő. A hetvenes éveit taposó Jeff Bridges pedig jóval keményebb, mint Liam Neeson. Vagy a vídia. Ezt arra alapozom, hogy az elmúlt években a színész nemcsak a rákot fektette két vállra (limfómája jelenleg remissziós fázisban van), hanem vele együtt a koronavírust is. Ezek után tért vissza a Thomas Perry (magyarul meg nem jelent) regényéből adaptált The Old Man című tévésorozat forgatásához, amelyet kettévágott a pandémia.

Nem tudom, ki maga és azt sem, mit akar. De meg fogom keresni, meg fogom találni, és… ja, ez egy másik film. (Jeff Bridges) Fotó: FX Networks

A The Old Mannek leginkább úgy érdemes nekiülni, hogy semmit sem tudsz róla (elég annyi, hogy ajánljuk). Legjobb, ha most rögtön be is zárod ezt a cikket, és indítod a lejátszót. Ha viszont nem szereted a zsákbamacskát, akkor azt érdemes tudnod róla (nyugi, nem spoilerezünk), hogy ez egy kémtörténet. A szemérmesebb fajtából. Ami csak lassan, nagyon lassan adja meg magát, és bontakozik ki teljes valójában. Ha a sztorit nézzük, faék egyszerűségű, amelyet már ezerszer láthattál B kategóriás akciófilmekben. Ami mégis egyedivé teszi, az az, hogy ráérősen csepegteti az információkat, melyek birtokában újra és újra átértékeled az addig látottakat. Mert semmi sem az, aminek látszik. Ahogy azt már a kémeknél megszokhattuk.

Kutyabarát vagyok, nem kiscserkész! (Jeff Bridges) Fotó: FX Networks

Már a pilot nyitánya is annyira ütős, hogy rögtön megágyaz az atmoszférának: fix kameraszögből lehetünk tanúi Jeff Bridges prosztataproblémáinak fél éjszakán át, hogy aztán a fürdőszobára közelítő objektív ránk hozza a frászt. Dan Chase (Bridges) özvegyember, aki magányát két kutyával és a távolba szakadt lányával osztja meg, utóbbival csak telefonon értekezik. Chase-t kísérti a felesége leépülése és saját egészségi állapota. Hamarosan azonban mindez eltörpül a múlt mellett, amely páros lábbal rúgja rá az ajtót. Az első két epizódot a Pókember-trilógiát jegyző Jon Watts rendezte, aki művészileg rendesen kiélhette magát. Mindkét epizód tobzódik az izgalmas filmes megoldásokban, rendhagyó kameraszögekben és hosszú snittekben. A pilot végén látható egy egészen bravúrosan rögzített, lehetetlenül hosszú snittben fölvett kézitusa Bridges-szel, ami egyszerűen lehengerlő. Aki azonban pörgős akcióthrillerre számít, az nagyot fog csalódni.

Rendhagyó apa-lánya kapcsolat az FBI-nál (John Lithgow és Alia Shawkat) Fotó: FX Networks

A The Old Mant nem az akciók, hanem a jól megírt dialógusok viszik előre. A párbeszédek információtartalma csavar egyet-egyet a történeten. Minden főbb karaktert szépen megalapoznak, még a bérgyilkos mellékkaraktere is kap elég játékidőt, hogy ne szimpla kétdimenziós figura legyen. A megidézett múlt afganisztáni díszletei, akárcsak a jelen egzotikus helyszínei autentikusnak hatnak, a sorozat így nemcsak az intellektusunkat, hanem a szemünket is gyönyörködteti.

Bridges mellett ez John Lithgow filmje is egyben, kettőjük ellentmondásos kapcsolata adja a széria sava-borsát. Karaktereik kidolgozott családi hátteret kapnak, amely motivációikat és érzelmeiket mélyíti. Mindkét férfi mellett feltűnik egy-egy nő. Alia Shawkat pont úgy néz ki, mint Eep a Croodékból (a családfő önérzetes és vadóc nagylánya), még a szeplői is a helyükön vannak. Ő Lithgow jobbkeze az FBI-nál, de már a második epizódra túlnő a státuszán. Elképesztően apró gesztusokkal dolgozik a színésznő, olykor egy-egy fintorral, szemöldökráncolással vagy szájhúzással ad többletjelentést a szövegének, szerencsére imád is a kamera hosszan elidőzni az arcán. Lithgow-val rendhagyó apa-lánya kapcsolatot ápolnak egymással.

Szemtől szemben: a második epizód legjobb drámai jelenete (Jeff Bridges és Amy Brenneman) Fotó: Prashant Gupta/FX Networks

Bridges partnereként Amy Brennemant üdvözölhetjük, aki kezdetben pont olyan naiva, mint az ikonikus Szemtől szemben című heistben (Robert De Niro barátnőjét alakította a filmben). Szenzációs a Bridgesszel közös vacsorajelenetük a második epizódban, kezdve a kaja előtti gyógyszereik számba vételével, majd a színésznő drámai vénavillantásával. Bridges múltbéli alteregójával, Bill Heckkel viszont kevésbé vagyok elégedett: hiányzik belőle az a karizma, amivel az “időskori változata” betölti a képernyőt.

A The Old Man komótos lendülete négy részen át viszi előre a szériát, majd a talányosan pörgő-forgó cselekmény megfeneklik. Az ötödik és hatodik epizódban mintha csak drámai alapozás folyna, ez azonban az előzmények tükrében édeskevés. Hiányoznak az állkoppantó fordulatok és a pazarul ötletes akciók. A befejező etapra – ami, mire ez a cikk napvilágot lát, már bemutatásra kerül a Hulun – össze kell szednie magát a sorozatnak, hogy a néző ne csalódottan, hanem elégedetten dőljön hátra a székében. Valami igazán nagy durranást várunk. Ettől függetlenül az első négy rész maga a tökély. Nem csoda: CIA tanácsadó, katonai ügyész és afgán szakértő munkáját is dicséri a végkifejlet.

A gazdi komolyan gondolja (Jeff Bridges) Fotó: FX Networks

Jeff Bridges parádés visszatérést produkált. Ez a pali még akkor sem tudna untatni, ha csak ül, és mély, dörmögő basszusán osztja az észt (bár kísérletet tesz rá). Itt meg még Liam Neesont megszégyenítő módon ad és kap, lövöldözik, valamint uszítja másokra a kutyáit. Máskor meg mintha a nyugdíjas James Bond lenne. A The Old Man inkább karakterdráma, mint menekülős thriller, amelyet egy ügyesen adagolt, de kissé banális történetszál fog egybe. A lényegen azonban nem változtat: a látszat csal. Öregember nem vénember. Na, meg a végeredmény tükrében nem is gyorsvonat!

Bányász Attila

Hirdetés

Hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on email
Share on print