Szőrnadrágos Ragnar és Csonttalan Ivar zárja a vikingek aranykorát - Véget ért a Vikingek sorozata

Ragnar Lothbrok, avagy Szőrnadrágos Ragnar és fiai történetét viking és izlandi sagákból, legendákból és dán krónikákból ollózták össze, mégis meghódította a történelmi sorozatok rajongóinak szívét. Szerelem, intrika és harc – mindez a korhűség és a viking kultúra jegyében.

2020 nemcsak a koronavírus kapcsán bizonyult pocsék évnek, hanem mert a végén búcsút inthettünk derék vikingjeinknek. A Michael Hirst fejéből kipattant televíziós sorozatban hat évadon keresztül portyázhattunk Ragnar Lothbrokkal és fiaival, bejárva a világot Amerikától Kijevig. Az eredetileg kilenc részesre tervezett miniszériából bizony fantasztikus kaland nőtte ki magát: úgy vált autentikus és hiteles történelmi sikersorozattá, hogy sagákból, legendákból és krónikákból merített. A Vikingek elképesztő népszerűségéhez legalább annyira hozzájárult a korhű környezet megidézése, mint a realisztikus csatajelenetek, az ármánnyal átszőtt történet és a jól kidolgozott karakterek.

A Ragnar Lothbrokot alakító Travis Fimmel fejére a Vikingek nemcsak Norvégia és Dánia, hanem a népszerűség koronáját is felhelyezte. Az első évadban még kellett mellé húzónévként Gabriel Byrne, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy míg Byrne számára ez a szerep csak szükséges rossz, addig az élete legjobbját nyújtó Fimmelt katapultként repítette a csillagok közé. Pedig az ifjú titán már az első szerepével megkapta a lehetőséget a kiugrásra: Tarzant játszhatta el a Warner Bros 2003-ban útjára indított, majd hatalmasat bukó sorozatában. A buktához hozzájárult a modellből váratlanul színésszé avanzsált szépfiú tapasztalatlansága is. 2009-ben az akkor már nagybeteg Patrick Swayze mellett tűnt föl a Fenevadban, de az igazi áttörést Lothbrok figurája hozta el számára.

A Vikingek erősen Ragnar Lothbrok karaktere köré építkezett: a legendás hős köré, aki sosem vágyott koronára, akit csábított a nyílt tenger, a portyázás és a kaland ígérete. Ereiben zubogott a viking vér, amely hódításra és felfedezésre csábította. Ám a körülmények a sorsa beteljesedése felé terelték, hogy népének vezetőjévé, majd viking uralkodóvá váljék. Még így is lehetősége nyílt eljutni a Brit-szigetekre: kezdetben a fosztogatás vezette, később merészebb álmokat dédelgetett, megvetve a vikingek lábát a ködös Albionban. Betört a Frank Királyságba is, és megostromolta Párizst. Ám nyugatra nem jutott el, pedig szíve mélyén oda vágyott: tudta, hogy aranypartok várnak rá valahol a nagy vízen túl, de ez megmaradt számára beteljesületlen álomnak.

A vikingek fejszéitől ments meg, Uram, minket! – Lagertha, Ragnar és fivére, Rollo (Katheryn Winnick, Travis Fimmel és Clive Standen)

A Brit-szigetekről nemcsak arannyal és ezüsttel megrakodva, hanem a keresztény hittel felvértezve tért haza: a Vikingekben nemcsak az ember embernek farkasa, hanem vallási ideológiákba burkolódzva az istenek is megütköznek egymással. Küzdelmük nem korlátozódik pusztán a csatatér véres poklára, hadszínterük a lélek harcmezeje. A sorozatbeli Ragnar lelki üdvéért élete végéig kötélhúzásra kényszerült Odin és Jézus.

Zsinat – Athelstan és Ragnar (George Blagden és Travis Fimmel)

A sorozat nagy érdeme, hogy igyekszik autentikus maradni a viking kultúrát illetően. Igaz ez a skandináv társadalom megidézésére is: a nők például nem voltak annyira elnyomva, mint a középkor más népeinél. A női kegyet a férfinak ki kellett érdemelnie, és ők is fegyvert foghattak. A Vikingek számos öntudatos harcos amazont felsorakoztat: Ubbe feleségét, Torvit, Gunnhild királynét, Aslaug királynét vagy Ragnar exét, Lagerthát.

Viking amazonok: Lagertha, Aslaug, Torvi, Porunn és Gunnhild (Katheryn Winnick, Alyssa Sutherland, Georgia Hirst, Gaia Weiss és Ragga Ragnars)

A Vikingek negyedik évadjára kifáradt a széria, és félő volt, hogy az erősen a főszereplőre támaszkodó sorozat, elveszítve a fókuszt, széthullik. Szerencsére több remekbeszabott mellékkaraktert kitermelt Lagertha, a flepnis hajóépítő Floki vagy épp Szőke Harald személyében. És persze képbe kerültek Ragnar fiai is, akik közül mindegyik megkapta a maga történetszálát, mégis toronymagasan kiemelkedett közülük Csonttalan Ivar karaktere a dán Alex Høgh Andersen kiváló alakításában. Nevének jelzős szerkezetére magyarázatul a sorozat az üvegcsontúságot választotta: a kollagénhiányos genetikai betegséget, amely a csontrendszer működési zavarait okozza. Velejárója a tökéletlen csontképzés (lásd: Ivar béna lábait!), illetve a szemfehérje kékes elszíneződése („Amikor a szemed kék lesz, Ivar, nagy a veszély, hogy kárt teszel magadban!”). A Vikingek, elsősorban Ivar történetével, új lendületet kapott, amely egészen a hatodik évadig befogta a szelet.

Ragnar és fiai: Hvitserk, Vasbordájú Björn, Csonttalan Ivar, Ubbe és Kígyószemű Sigurd (Travis Fimmel, Marco Ilsø, Alexander Ludwig, Alex Høgh Andersen, Jordan Patrick Smith és David Lindström)

A Vikingek folytatásában mintha maga Ragnar hullott volna darabjaira, és legfőbb jellemvonásai a fiaiban éledtek volna újjá: Björn az erő, Ubbe a kalandor, Hvitserk a szenvedély, Sigurd a szókimondó és Ivar az ész. A legnagyobb utat testben és lélekben is Ivar teszi meg: rendkívüli intelligenciája koronához juttatja, de a testi fogyatékosságából táplálkozó kisebbrendűsége és paranoiája végül meg is fosztja tőle. Sorsa a hatodik évadban egészen Kijevig sodorja, hogy aztán a kegyetlen ruszokkal az oldalán követelje vissza a trónját.

Rusz-viking csúcstalálkozó – Kegyetlen Oleg és Csonttalan Ivar (Danila Kozlovsky és Alex Høgh Andersen)

A kettévágott 6. évad első felét Ivar és a ruszok élén álló Oleg kegyetlen kettőse uralta. Oleg személyében Ivar párjára akadt, akit Danila Kozlovsky rendkívüli karizmával formált meg. Páratlan párosuk bekebelezéssel fenyegeti a vikingeket, akiket tűzzel-vassal kovácsol egybe Vasbordájú Björn… Harald király égisze alatt. A befejező félévad Kattegat ostromával, egy brutálisan erős nyitánnyal kezdődik, amelyben minden benne van, amiért ezt a sorozatot szeretjük: hatalmas csatajelenetek, ármány és pátosz. Innen az út már csak lefelé vezethet: az utolsó félévad hatalmas parabolát fest föl, egy jókora mélyponttal, de legalább az utolsó két epizódra még egyszer utoljára összeszedi magát.

Királyok egymás közt – Vasbordájú Björn és Szőke Harald (Alexander Ludwig és Peter Franzén)

Kattegat után a kijevi ruszoknál zajló eseményeket gyorsan rövidre zárják az alkotók, majd, némi láblógatás után, a veszettül unatkozó Ivar és Hvitserk ráveszik Haraldot, hogy vonuljanak az angolok ellen: ezzel a legutolsó, még szabadon hagyott történetszálat, Alfréd-királyét is elvarrva. Hátra hagyják Kattegatban a 6. évadra súlytalan árnyékot vető Vörös Eriket (igen, ő Erik, a viking), hogy elnyerje méltó jutalmát. Eközben Ubbe megéli apjuk legnagyobb álmát: Izlandról nyugat felé hajózik, a nagy ismeretlenbe. Az ígéretesnek induló kaland azonban teljesen leülteti a sztorit, a hányatott utazás majdnem totális unalomba fullad. Amikor már tényleg temetnénk a Vikingeket, a kifáradt széria feltámad halottaiból. A vikingek és a britek pazar csatajelenetben rontanak egymásnak, miközben az Újvilág gyönyörűszép nagytotálokban szemérmetlenül fedi föl bájait, a vikingekkel karöltve meg a bajait.

Elhívatottak, ha találkoznak – Floki és Ragnar (Gustaf Skarsgård és Travis Fimmel)

A záróepizód méltó búcsú a sorozattól. A Vikingek fáradtan megpihen az Ősök Csarnokában, kupát emelve legendás hőseinek emlékére: Szőke Haraldra, Vasbordájú Björnre, Lagerthára és a számos nagyszerű figurára, akiket a széria, az időrendet és a származást némileg összekutyulva, felsorakoztatott. Odin pedig biztosan a két oldalára ülteti Szőrnadrágos Ragnart és Csonttalan Ivart, amiért a vikingek aranykorát az új évezredben megénekelték. Megtelt a Valhalla, jöhet a Ragnarök!

Bányász Attila