Negyven év után göngyölítették fel a Vissza a jövőbe legfurcsább rejtélyét

Az 1985-ben bemutatott filmklasszikus tősgyökeres rajongóit már régóta foglalkoztatta egy különös, de jogos kérdés: vajon miként lehetséges, hogy egy bogaras feltaláló és egy vadóc tinédzser ennyire szoros barátságot ápol?

Aligha vitatható, hogy Robert Zemeckis 1985-ben bemutatott sci-fi vígjátéka, a Vissza a jövőbe minden idők egyik legnagyszerűbb, legtöbbet idézett időutazós filmje, mely afféle hivatkozási ponttá nőtte ki magát a műfajon belül. Noha a Michael J. Fox és Christopher Lloyd főszereplésével készült opusz több mint négy évtizeddel ezelőtt hódította meg a szélesvásznat, a rajongók még manapság is lázasan fürkészik a történet, a cselekmény, a karakterviszonyok belső ellentmondásait, magyarázatra szoruló következetlenségeit, vagy épp furcsaságait. A looper.com egyik friss cikkében például egy kifejezetten érdekfeszítő, a nézőket együttes gondolkodásra sarkalló kérdés került terítékre: mégis hogyan lehetséges, hogy Llody habókos Brown dokija és Fox fiatal, hebrencs Marty-ja ennyire közeli és mély barátságot ápol egymással? Kettősük persze fergeteges és utánozhatatlan, de tény, hogy a valóságban igencsak ritkák az efféle szövetségek, hiszen két merőben eltérő korú, jellemű, habitusú szereplőről van szó, akik még csak nem is rendelkeznek azonos vagy hasonló érdeklődési körrel.

Ezt olvastad már?

Kultszéria születik? Teljesen ráfüggtek a nézők erre a horrorral fűszerezett vígjátéksorozatra

A Marvel saját X-Menje teljesen új ösvényt tör a szuperhősös univerzumon belül

Nos, tudvalevő, hogy Marty és a Doki fiatalabb verziója már 1955-ben is találkoznak. A feltaláló később segített visszajutni a srácnak a 80-as évekbe, ahol szoros barátság szövődött kettejük között.

Fontos hozzátenni, hogy a Doki úgy cseperedik idős felnőtté, hogy pontosan tudja, mi fog történni vele a jövőben. Ezt főképp onnan tudjuk, hogy az ötvenes években Marty ír egy levelet a professzornak, amit a feltaláló még a nyolcvanas években is gondosan őriz. Sőt, a Doki fel is használja az abban található információt ahhoz, hogy túlélje a líbiai terroristák támadását (akiktől plutóniumot szerzett az időgép működtetéséhez). A hős golyóálló mellényt visel, s így végül túléli az esetet.

Ahhoz, hogy Marty megírja a szóban forgó levelet, a két főszereplőnek a nyolcvanas években játszódó idősíkban is jó kapcsolatot kell fenntartaniuk, máskülönben a tinédzser sosem érezné kötelességének, hogy figyelmeztesse a közelgő veszélyre a professzort, aki így nem is tudna felkészülni a golyózáporra.

Brown dokinak egyébként is érdekében áll, hogy beavassa ifjú cimboráját az időgép működésének titkaiba, hiszen ha ezt elmulasztaná, Marty nem tudná használni a DeLoreant, sosem utazna vissza 1955-be, és a feltaláló túlélése szempontjából döntő fontosságú információkat sem vetné papírra. Legalább ennyire fontos, hogy a srác csak akkor tud visszatérni a jelenbe, ha a múltban meggyőzi róla a Dokit, hogy már ismerik egymást – ehhez pedig nélkülözhetetlenek az olyan részletek (például a fluxuskondenzátor megszületésének gondolata), melyeket bennfentesként kizárólag maga a Doki – vagy egy-egy szerencsés beavatottja – ismerhet. A feltaláló számára tehát a Marty-val való barátság nem puszta időtöltés, hanem elemi szükségszerűség is: ha úgy tetszik, túlélése záloga.

Forrás: looper.com

Borítókép: Alex de Koning, Unsplash