Martin Scorsese ezt az 50 brit filmet ajánlotta Quentin Tarantinónak a Bridgerton helyett

A The Empire Film Podcast legutóbbi epizódjának három órás adása során Edgar Wright és Quentin Tarantino feltárta rögtönzött karantén-filmklubjuk létét, amivel az elmúlt 9 hónapban ütötték el a pandémia miatt hirtelen felszabadult idejüket.

“A filmeken keresztül tartottuk a kapcsolatot. Ha ennek a járványnak volt valamilyen pozitív hozadéka, akkor az a lehetőség volt, hogy eltűnjünk egy kicsit a világ elől és filmeket nézzünk” – fogalmazott Wright. „Edgar szociálisabb, mint én. Nagy dolog, hogy az elmúlt 9 hónapban beszéltem vele” – tette hozzá Tarantino.

A kétszemélyes klub számára a filmlista nagy részét nem más, mint Martin Scorsese küldte, aki megosztotta velük azt az 50 brit filmet, amelyet személyes kedvencének tart.

Wright, aki egyébként is filmeket nézett a karantén időszaka alatt, amelyekhez hozzáolvasta Scorsese kritikáit, úgy döntött, hogy levelet küld a legendás rendezőnek, hogy megköszönje neki a segítséget.

„Küldtem neki ezt a szép levelet, csak köszönetet akartam mondani. Valahogy úgy fogalmaztam, hogy bárcsak minden filmről beszélhetne, ez jobb dolog lenne a Netflixen, ahelyett, hogy minden film végén a Bridgerton család ugrik fel. A levél végén utóiratként tettem fel kíváncsiságból a kérdést, hogy melyek voltak a kedvenc brit filmjei, amelyeken felnőtt. Sokat beszélt Powellről és Pressburgerről, David Leanről és Alfred Hitchcockról, de mi van a többivel?” – emlékezett vissza Wright.

Scorsese ezután egy közel 50 brit filmből álló listával válaszolt, amelyekt Wright nem csak Tarantinóval osztott meg, de a műsorban a hallgatósággal is:

Station Six Sahara (Seth Holt, 1963)
Nowhere to Go (Seth Holt), 1958)
A dada (The Nanny, Seth Holt, 1965)
Brief Ectasy (Edmond T. Gréville, 1937)
Fogadó a keresztútnál (The Halfway House, Basil Dearden, 1944)
48 óra (Went the Day Well?, Alberto Cavalcanti, 1942)
Madonna of the Seven Moons (Arthur Crabtree, 1945)
A szürke sátán (The Man in Grey, Leslie Arliss, 1943)
Viszontlátásra a kiállításon (So Long at the Fair, Terence Fisher, 1950)
Stolen Face ( Terence Fisher, 1952)
Four Sided Triangle ( Terence Fisher, 1953)
The Sound Barrier (David Lean, 1952)
Egy boldog emberöltő (This Happy Breed, David Lean, 1944)
Guns at Batasi ( John Guillermin, 1964)
Mr. Cockrill esete (Green for Danger, Sidney Gilliat, 1946)
The Mind Benders (Basil Dearden, 1963)
To the Public Danger (Terence Fisher, 1948)
It Always Rains on Sunday (Robert Hamer, 1947)
A High Wind in Jamaica (Alexander Mackendrick, 1965)
The Queen of Spades (Thorold Dickinson, 1949)
Londoni fiúk (Hue and Cry, Charles Crichton, 1947)
Pink String and Sealing Wax (Robert Hamer, 1945)
The Blue Lamp (Basil Dearden, 1950)
The Good Die Young (Lewis Gilbert, 1954)
Az első szó (Mandy, Alexander Mackendrick, 1952)
Vampyres (José Ramón Larraz, 1974)
Uncle Silas (Charles Frank, 1947)
Az ördög házának legendája (The Legend of Hell House, John Hough, 1973)
Night of the Eagle (Sidney Hayers, 1962)
The Flesh and the Fiends (John Gilling), 1960)
The Snorkel (Guy Green, 1958)
A félelem íze (Taste of Fear, Seth Holt, 1961)
The Damned ( Joseph Losey, 1962)
The Plague of the Zombies (John Gilling, 1966)
Quatermass és a pokol (Quatermass and the Pit, Roy Ward Baker, 1967)
Dr Jekyll & Sister Hyde (Roy Ward Baker, 1971)
Az ördög menyasszonya (The Devil Rides Out, Terence Fisher, 1968)
The Asphyx (Peter Newbrook, 1972)
Underground (Anthony Asquith, 1928)
Hulló csillagok (Shooting Stars, Anthony Asquith, 1928)
A gyűlölet áldozata (Sapphire, Basil Dearden, 1959)
Whistle and I’ll Come To You (Omnibus, Jonathan Miller, 1968)
Az éjszaka halottja (Dead of Night, 1945)
Kései szenvedély (The Lonely Passion of Judith Hearne, Jack Clayton, 1987)
Az ártatlanok (The Innocents, Jack Clayton, 1961)
Tökmagevő (The Pumpkin Eater, Jack Clayton, 1964)
A hetedik fátyol (The Seventh Veil, Compton Bennett, 1945)
Yield to the Night (J. Lee Thompson, 1956)

A teljes beszélgetés itt érhető el.

Quentin Tarantino 30 kedvenc filmje, amit neked is látnod kell – első rész ➤ ➤ ➤