Közös múltjuk pengéibe dőlnek a kémek az Amazon romantikus thrillerjében
A szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Úgy látszik, a kémek sem bújhatnak ki az egyetemes axiómák alól, A múlt pengéit pedig e romantikus érzelem forgatja. Thandiwe Newton és Chris Pine a kémthriller és a love story megkapó kombinációjában lejt táncot egymással a szavakon.
„Tudja maga egyáltalán, mi a szerelem? Megmondom: az, amit még el lehet árulni”, írja John le Carré a Tükrök háborújában. Még a kémthrillerek nagymestere is számolt műveiben e megfoghatatlan érzéssel, amely ellentmond a logikának, és képes a feje tetejére állítani az ember életét. Az Amazon Prime streamingszolgáltatónál látható A múlt pengéi a szerelmet a történet központi elemévé emeli: egyszerre indíték és következmény. Olen Steinhauer forgatókönyvíró, akinek a neve a három évadot megélt Berlini küldetés televíziós sorozat kapcsán lehet ismerős, saját regényét adaptálta képernyőre. A rendezői székben pedig a Borg/McEnroe sportfilm dán direktora, Janus Metz foglalt helyet.
A múlt pengéi éppoly komótosan bontakozik ki, akárcsak egy John le Carré-sztori, úgyhogy aki egy pörgős akcióthriller reményében ülne le elé, az inkább ne tegye!
A film középpontjában ugyanis két CIA-ügynök közös beszélgetése áll, akik látszólag csak nosztalgiázni ülnek össze egy étteremben, valójában azonban macska-egér játékot folytatnak, amelynek a helyszíne a múlt. Egy nem hivatalos kihallgatásnak vagyunk tanúi, amelynek végeredménye kétesélyes: élet vagy halál. És hogy kerül a képbe a szerelem? A szemben ülő felek nemcsak egykori kollégák, hanem volt szeretők is egyben.
Henry Pelham ügynök élete legnehezebb feladatát kapja, amikor egy nyolc évvel korábbi gépeltérítéses ügyet felül kell vizsgálnia. Fölmerül a gyanú, hogy a CIA berkeiben meglapult áruló miatt sikerült félre a halálos kimenetelű túszdráma. Többek közt fölkeresi az ex-ügynök Celiát is, akihez valaha gyöngéd szálak fűzték. A rutinkihallgatásnak induló munkavacsora azonban mindkettőjük számára bensőségessé válik, ami fölkavarja az elfojtott érzelmeiket.
A múlt pengéi rendkívül okos forgatókönyvvel bír, amely a feszültséget – az információval egyetemben – precízen adagolja. Fokozatosan bontja ki a 127-es repülőgépjárat elleni terrorcselekményt és annak következményeit, vele párhuzamosan pedig Celia és Henry romantikus kapcsolatát. Annak ellenére sincs a filmben semmi akció, hogy időnként fel-felvillannak az emberrablás képei. A dráma itt inkább zárt terekben: irodában, étteremben és az ágyban bonyolódik. Ez nyilvánvalóan a pandémiás időszak hozadéka, bár a klausztrofób helyszínek kedveznek a kémtörténeteknek. Olyan ügyesen építkezik a film, hogy egy pillanatra sem hat üresnek vagy unalmasnak; ebben persze nagy szerep jut az illusztris szereplőgárdának, valamint a Hang nélkül és a Távol a világ zajától operatőre, Charlotte Bruus Christensen letisztult felvételeinek.
Chris Pine pont nyolc éve bukott bele a Tom Clancy-féle Jack Ryan-szerepbe a Jack Ryan: Árnyékügynök című akcióthrillerben – megjegyzem, ez nem is annyira az ő, mint inkább a forgatókönyv és a rendezés hibája volt –, A múlt pengéi stílusos veterán figurája viszont nagyon jól áll neki. Ugyanakkor hiába ő a kulcsszereplője e történetnek, ha messze maga mögé utasítja a partnerét játszó Thandiwe Newton, aki a Westworld óta mintha a reneszánszát élné. Tény, hogy Celia karaktere sokkal árnyaltabb és rétegzettebb, mint a férfié, ami egy hozzáértő színésznő kezében drámaibb alakításra nyújt lehetőséget. Newton él is vele. Ez később visszaüt a film csavarjában, amit Metz tömény szentimentalizmussal próbál pótolni, giccsessé téve a befejezést. A műfaji mérleg nyelve végül menthetetlenül átbillen a kémthriller oldaláról a romantikára.
Laurence Fishburne és Jonathan Price ezúttal csak kibicelnek, pedig kihasználatlan mellékkaraktereik újabb dimenziót adhattak volna hozzá a történethez, ha a film két, egymásért dobogó szíve nem takar ki mindent és mindenkit. Ettől függetlenül vannak pazarul végigvezetett szálak, amelyekért igenis érdemes megnézni ezt a produkciót. Ilyen az informátor Ilyas Shushani szívfacsaró története a történetben, amely az iskolapéldája annak, hogy elhibázott döntéseivel az amerikai politika hogyan termeli ki a saját ellenségeit. Vagy említhetném a film fő konfliktusát is: egy olyan világban, ahol az információ a legnagyobb érték, pont a kommunikáció hiánya öli meg a kapcsolatot. Ismerős?
Thandiwe Newton és Chris Pine pazar párosára – velünk együtt – vár jó néhány meglepetés, mire a vacsorájuk végére érnek. Közben lemegy a nap a festői kis étteremben, és nem is jön fel már többé mindenkinek. Mert egyedül a szerelem örök, ha nincs ideje elmúlni.
Bányász Attila