Az első Avatar-film megjelenése és annak folytatása, az Avatar: A víz útja között 13 év telt el, mely idő alatt a világhírű rendező, James Cameron másik szenvedélyének, a mélytengeri felfedezésnek hódolt.
Cameron, aki a Titanic című Oscar-díjas film rendezője is, megosztotta nézőpontját a Titan búvárhajón történt katasztrofális összeomlásról, amely öt embert vitt volna el a Titanic roncsaihoz.
“Az egyetlen forgatókönyv, amit elképzeltem, ami erre magyarázatot adhatott volna, az egy implozió volt – egy olyan robbanás-hullám, ami annyira erőteljes, hogy kárt tett egy másodlagos rendszerben, amelynek saját nyomásedénye és saját akkumulátor-ellátása van. Ez a transzponder, amelyet az anyahajó használ a búvárkövetéshez”
– mondta Cameron a CNN kérdésére csütörtökön. Cameron több mint 30 merülést hajtott végre a Titanic roncsaihoz és azon kevés emberek egyike, aki járt a Föld óceánmedreinek legmélyebb ismert pontján. Cameron mélytengeri története évtizedekkel ezelőtt kezdődött.
Az óceán szerelmese, Cameron korábban a National Geographicnak elárulta, hogy noha Ontarióban, Kanadában nőtt fel, ami közel 200 kilométerre volt az óceántól, mint gyermek, csodálattal nézte Jacques Cousteau óceánkutató műsorait.
Cameron végül 17 évesen kezdett búvárkodni, ami tovább erősítette szeretetét az óceán felfedezése iránt, ma pedig úgy véli, szakmai filmes sikere és személyes története, mint felfedező szorosan összefügg.
“Szerintem a közös vonal az, hogy mindkét esetben történetmesélésről van szó” – mondta. “A felfedező feladata, hogy elmenjen és az emberi tapasztalat határainak távoli peremére, majd visszatérjen és elmesélje az ott történteket.”
Bár a filmipar egyik legnagyobb rendezőjeként ismert, Cameron talán még inkább elkötelezett a mélytengeri felfedezés iránt, ami tükröződött a filmjeiben is.
Az 1989-es A mélység titka című filmje az óceánban játszódott, és Cameron elmondta, hogy a Titanic készítése részben azért történt, hogy felfedezze a roncsot.
“A Titanicot azért készítettem, mert le akartam merülni a hajóroncsra, nem azért, mert különösebben a film elkészítését akartam” – mondta 2009-ben. “A Titanic volt a hajóroncsok Mount Everestje, és mint búvár, jól akartam csinálni. Amikor megtudtam, hogy mások is lemerültek a Titanicra, hogy IMAX filmet készítsenek, azt mondtam, én leszek az, aki készít egy hollywoodi filmet, hogy finanszírozzak egy expedíciót, és ugyanezt csináljam. Tetszett az első ízelítő, és többre vágytam.”
Rekordot döntő kutatásaival párhuzamosan Cameron beleszeretett a mélytengeri merülést kiszolgáló technológiába is. Amikor a Mariana-árokba, a Föld óceánjainak egyik legmélyebb pontjára utazott mintegy 11 kilométer mélységbe, egy saját tervezésű mélytengeri járműben, a Deepsea Challengerben tette meg az utat. A tervezés hét évig tartott, és több mint három órát töltött a helyszínen, ahol felvételeket készített és különböző mintákat vett.
Cameron ezt az élményt a világűrkutatáshoz hasonlította, úgy fogalmazott, hogy egy hatalmas határtérről van szó, aminek megértése jó darabig el fog tartani.
“Nagyon elhagyott hely, nagyon elszigetelt” – emlékezett vissza. “Az érzésem az volt, hogy teljesen elszigetelődtem az emberiségtől. Szó szerint úgy éreztem, mintha egyetlen nap alatt egy másik bolygóra utaztam volna.”
