Grönland többet ér az ép észnél, pár évnél és néhány lefagyott lábujjnál!
Új filmjében a jég hátán is megél a Trónok harca Jamie Lannistere, még ha megmentői előtt talál is rá az unalom. A dánok nemzeti hősét, a sarkkutató Ejnar Mikkelsent A jég ellen helyett megillette volna egy picit drámaibb produkció is.
Grönland térképen való körberajzolása nemcsak pár lefagyott lábujjat, hanem számos emberéletet megkövetelt. A Föld legnagyobb szigete, bár földrajzilag az észak-amerikai kontinens része, politikailag Dánia fennhatósága alá tartozik. Az Egyesült Államoknak mind a mai napig fáj rá a foga. Legutóbb Donald Trump akarta rátenni a kezét. Grönland több szempontból is stratégiai fontosságú. Az Egyesült Államok egyszerre vethetné meg a lábát rajta Európában, és szerezhetne jogot az Északi-sarkkör mélyén szunnyadó ásványkincsek kitermeléséhez.
Ehhez egészen közel került már az 1890-es években.
Robert Peary amerikai felfedező feltevése szerint Grönland legészakibb pontja valójában sziget, amelyet egy csatorna választ el a szárazföldtől. Ezzel a dánok könnyen az amerikaiak szomszédságában találhatták volna magukat, elvágva az Északi-sarkkörtől. Expedíciót indítottak Grönland északkeleti partvidékének feltérképezésére, valamint Peary állításának igazolására. A kétéves felfedezőút egyszerre bizonyult sikeresnek és végzetesnek: hatalmas ismeretlen területet sikerült föltárniuk, és egyben bebizonyítani, hogy a Peary-föld valójában félsziget. Azonban a felfedezők fele a bizonyítékokkal egyetemben odaveszett.
A jég ellen főhőse a tragikus sorsú expedíció nyomába eredő sarkkutató, Ejnar Mikkelsen, aki zöldfülű társával, Iver Iversen mérnökkel a 20. század elején évekre a zord sarkvidék foglyaivá váltak. Nem is csoda, hiszen eszement vállalkozásukat csak úgy jellemezték kollégáik, „mintha Moszkvától Rómáig próbálnának megtalálni egy rakás követ”. Kutyaszánnal vágtak neki a jégvilágnak, ahol hamarosan a túlélésért kellett vállvetve megküzdeniük. A Netflix filmje az új keletű sarkvidéki túlélődrámák (mint amilyen a Terror vagy az Északi vizeken) sorába próbál beilleszkedni, ám pont a dráma és az atmoszférateremtés terén vérzik el.
A jég ellen is gyönyörűen megidézi a sarkvidéket szépen fotózott képeivel éppúgy, mint a részletgazdag díszleteivel. Más a helyzet a döcögős forgatókönyvvel, amelyet a főhős Mikkelsen memoárjából az őt alakító Nikolaj Coster-Waldau adaptált. A rosszul megírt sztori aztán húzza magával a rendezést, amely tisztes, ám indokolatlanul elnyújtott középszert eredményez. Jó húsz percet simán ki lehetett volna vágni a filmből, akkor talán nem fél seggel ülve várja végig az ember a befejezést.
A film felütése pazar, és a játékidő feléig az embert próbáló kalandok során viszi előre a produkciót a lendület. Még a szánalmas jegesmedve-támadás is megbocsátható lenne a mű mackóval, ha a karakterek lélekben közelebb kerülnének egymáshoz és a nézőhöz. Az összecsiszolódás azonban úgy csikorog, mint a kutyaszán sziklákra futó sítalpja. Pedig hőseinknek lenne rá ideje a végtelen jégmezőn való fel-le rohangálás közepette. Jamie Lannisternek azonban könnyebben ment az összemelegedés tarthi Brienne-nel a Falon innen, mint az Iver szerepét egyébként egészen jól játszó Joe Cole-lal a (jég)Falon túl. A film tetőpontjának szánt kabinláz már csak fáradtan puffan, mint a mellédobott hógolyó. Ekkor a néző legszívesebben az ölében vinné el Mikkelsent jégen és vízen át a többezer kilométerre lévő Koppenhágába, csak érjen már az egy helyben toporgó történet végére.
A kalandfilmbe oltott buddy movie a zöldfülű-vén róka párosítással, amely aztán átcsap pszichológiai thrillerbe – nem is lett volna rossz ötlet! Itt a feszültséget azonban hamar belepi a hó, míg Peter Flinth rendező eltéved valahol a kietlen pusztaságban. A jég ellen, ha drámában nem is, ismeretterjesztésben „erős”. Többek közt megtudhatjuk belőle, hogy a harapófogó északon nem a körömvágás miatt a pedikűrkészlet része. Ahogy azt is: a kutya nem barát, és a medve sem játék.
Amikor már épp letennénk róla, a film az utolsó jeleneteivel megdobogtatja a szívünket, amikor az ünnepelt Ejnar Mikkelsen megköszöni a tejfölösszájú gépésznek, hogy megmentette az életét. A sarkkutató ezt követően még számos expedíción vett részt. Egy járőrhajót, és egy egész hegységet neveztek el róla a hálás dánok, amiért Grönland egy és oszthatatlan maradt mind a mai napig. Iver Iversen ezzel szemben sosem mozdult ki a komfortzónájából. Mégis életük végéig jóbarátok maradtak.
Bányász Attila