A filmszínházakban nemrég debütált történelmi dráma grandiózus portré egy zseniális tudósról, aki a 20. század derekán örökre megváltoztatta a világunkat. A közönség figyelmét azonban nem pusztán az izgalmas történet és a remek korrajz kötötte le, de az ágyjelenetek is a retinájukba égtek.
A filmrajongók hosszú napok óta szinte kizárólag Christopher Nolan legújabb filmjéről beszélnek. A brit származású hollywoodi direktor Oppenheimer című történelmi drámája máris rengeteg elismerő kritikát kapott az ítészektől, és borítékolható, hogy fényesen fog szerepelni az előttünk álló díjszezonban is. A mozistáknak természetesen gyorsan szemet szúrt, hogy az Oppenheimerben több – igencsak explicit – ágyjelenet is található. A szexualitás sallangmentes és felszabadultan őszinte ábrázolása eddig “hiányzott” a legtöbb Nolan-filmből, a rendező azonban most törlesztette e “régi adósságát”.
A címszerepet alakító Cillian Murphy és a szeretőjét, Jean Tatlock pszichiátert játszó Florence Pugh több intim jelenetben is látható a moziban.
A első liezonjukra egy partin kerül sor, ahol Oppenheimer szájából elhangzik a híres Bhagavad-gíta egyik sora is: “Én lettem a halál, világok pusztítója”. Ez a pillanat már csak ezért is a mű egyik kulcsmomentumának számít, de Murphy és Pugh karakterei meztelenül láthatók abban a szívszorító jelenetben is, melyben a fizikus bevallja Tatlocknak, hogy szeretne véget vetni a kapcsolatuknak. (A nő nem sokkal később öngyilkosságot követ el.)
A harmadik – leginkább rendhagyó – szexjelenetre akkor kerül sor, amikor Oppenheimernek már bizottsági meghallgatásokon kell számot adnia állítólagos baloldali múltjáról, sőt magánéletének kínos részletei is napvilágra kerülnek. Az egyik tárgyaláson a fizikus felesége, Katherine (Emily Blunt) is jelen van, és ekkor kerül sor a címszereplő és Tatlock harmadik intim együttlétére, méghozzá abban a szűkös szobában, ahol a meghallgatás zajlik. Természetesen a mozzanatsor nem valódi – csupán Oppenheimer fejében játszódik le -, ennek ellenére mégis váratlanul éri a nézőt.
Christopher Nolan nemrég arról nyilatkozott, miért volt számára fontos, hogy a cselekménynek ezen a pontján felvillanjon – a Tatlock öngyilkossága miatt lelkiismeret-furdalás gyötörte – Oppenheimer múltjának egyik legfájdalmasabb emléke.
“Élete legintimebb részleteiről faggatták, és a felvonultatott tanúktól mindvégig csupán pár méterre ült. A felesége szorosan mögötte ült, amikor a bizottság szembesítette életének legkellemetlenebb tényeivel” – fogalmazott a rendező. “Azt akartam megmutatni, mennyire szokatlan, kellemetlen és kínos lehetett ez a helyzet mindenkinek, aki valamilyen szinten érintett volt benne. (…) A történelem egyik megdöbbentő epizódjáról van szó, és ezt szerettem volna plasztikusan, életszerűen bemutatni a nézőknek” – tette hozzá Nolan.
