Álló ovációval ünnepelték Idris Elba és Tilda Swinton 3000 éves sci-fijét Cannes-ban
George Miller a Mad Max: A harag útja című filmje után ismét visszatért Cannes-ba, ahol versenyen kívül mutatták be legújabb, Three Thousand Years of Longing alkotását Tilda Swinton és Idris Elba főszereplésével.
A filmhez a napokban megjelent egy rövid előzetes, de ez volt az első alkalom, amikor közönség előtt mutatták be a teljes produkciót. A hatása pedig magáért beszélt: a Cannes-i nézők hat percen át állva tapsoltak.
„Nagyon megindító” – mondta a 77 éves George Miller rendező, miután a 75. Cannes-i Filmfesztiválon hat percen át állva ünnepelték a nézők legújabb filmjét, a Three Thousand Years of Longing című szerelmi sci-fit.
A rendező korábbi filmjei között olyan alkotásokat találunk, mint az 1987-es Az eastwicki boszorkányok és a 2015-ös Mad Max, de a nevéhez kötődnek a Táncoló talpak rajzfilmek és a Babe 2. is.
A történet A.S. Byatt 1994-es, The Djinn in the Nightingale’s Eye című műve alapján készült, amiben egy akadémikusként dolgozó nő, Dr. Alithea Binnie találkozik egy dzsinnel isztambuli hotelszobájában, aki felajánlja neki, hogy teljesíti három kívánságát, cserébe a szabadságáért. Ez két problémát vet fel. Először is, a nő kételkedik abban, hogy valódi dzsinnel van-e dolga, másodszor pedig azért, mert a történetek és a mitológia professzoraként ismeri az összes tanmesét a félresikerült kívánságokról.
A dzsinn fantasztikus történetekkel érvel, a nő pedig végül elcsábul, és egy olyan kívánságot fogalmaz meg, ami mindkettőjüket meglepi. Alithea és a dzsinn a hotel vastag, fehér fürdőköpenyeibe bugyolálva indulnak varázsszőnyeges utazásra a múltba, hogy a háromezer éves kívánságteljesítő Sába királynőjéről és az Ottomán birodalomról szőtt történeteket meséljen, miközben végső soron a narratíva, az elbeszélés mesterségének legfőbb kérdései kerülnek terítékre.
„A legtöbb történet, amit elmondunk, allegorikus. Többféle értelmezés lehetséges, attól függően, hogy ki nézi őket. A fantasy történetek alkalmasak arra, hogy sokkal összetettebb dolgokkal foglalkozzanak, mint mondjuk egy dokumentumfilm” – nyilatkozta Miller a Cannes-i sajtótájékoztatón.
A rendező a két főszereplő kiválasztása kapcsán elárulta, hogy egyrészt könnyű dolga volt, mert miután öt évvel ezelőtt találkozott Tilda Swintonnal Cannes-ban, tudta, hogy ő Alithea. A dzsinnel kapcsolatban azonban már nem volt ilyen egyértelmű a választás. A londoni BAFTA díjátadóra például csak azért utazott el, hogy személyesen is találkozzon Idris Elbával. „Ha nem így tettek volna, fogalmam sem lett volna, hogy ki játszhatja a dzsinnt” – tette hozzá.
A filmhez, ami augusztus 31-én kerül a mozikba, megérkezett az első trailer is, ami olyan, mintha háromezer év eseményeit akarták volna két és fél perces őrült történelemleckébe sűríteni. A filmről már érkeznek az első kritikák azoktól a filmes újságíróktól, akik ott lehettek a moziteremben, és láthatták a filmet, és ugyan vegyesek az értékelések, mi bizakodva várjuk a nyár végét (annyira persze nem, de a filmre kíváncsiak vagyunk!).